Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
9. országos ülés október 12. 1881. 49 oly szomorú világossággal szólanak, hogy ehhez többé a magam részéről semmit nem kell hozzá tennem. így tehát keresztül menvén azon a kérdésen, hogy mi van magában a trónbeszédben, áttérhetünk a másik kérdésre: hogy mit válaszoljunk reá ? Erre nézve a t. előadó ur élénkbe terjesztett egy javaslatot. E javaslattal szemben én bátor leszek, ugy t. elvtársaim, mint a magam nevében, egy más javaslatot letenni a ház asztalára, mert a többség által élénkbe terjesztett javaslat nem felel meg felfogásunknak. A t. előadó ur megtette ugyan javaslatában azt, hogy felelt mindazon ügyekre, melyek a trónbeszédben fel vannak említve; de nincs benne köszönet. Mert ha keheset tudunk meg a trónbeszédből, lehetőleg még kevesebbet tudunk meg ennek a válaszfelirati javaslatnak az elolvasása után. Igénk elismerem — és ezt érdemül rovom föl neki — hogy ő pótolta azt, a mit a korona tanácsosai elmulasztottak: felemlítette a hadsereg kérdését. Jelezte az imént a t. előadó ur azt is, hogy ez nem az ő saját ötlete volt, hanem az egész többség érezte annak szükségét. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy mindenki, még a többség is érzi, hogy ezen tárgyat Magyarországon elhallgatni j nem lehet és nem szabad; bizonyítja tehát azt is, hogy kötelessége lett voksa a korona tanácsosainak erről eleve beszélni ő Felségével és tanácsolni, hogy ezt a trónbeszédbe Yegye föl. E tárgyra még pár szóval majd visszatérve, érintenem kell azt, a mit a t. előadó úr is jónak látott elhallgatni. Egyetlen egy árva szóval sem érintette pl. azt, hogy amit ő Felsége a magyar országgyűléssel a külügyekre vonatkozólag közölt, azt köszönettel vesszük, ámbár nem tagadhatjuk, hogy azt bizony úgyis mindnyájan tudtuk : mindnyájan tudtuk, hogy Európában ez idő szerint háború nincs, következőleg van kilátás arra, hogy nem is lesz. Mindenesetre nagy becset helyezek magam is abba, hogy ezt ünnepélyes helyről, a trón magaslatáról megerősíttetni halljuk. De ez egy átalánosan tudva levő tény. Én azt hiszem, hogy a mai külügyi helyzet olyan, a mer y Jog ot ád a magyar nemzetnek arra, hogy követelje, hogy ennél valamivel többet tegyenek. Nem lehet azt eltitkolni, hiszen mindenki beszél róla s mindenki érzi, hogy az, a mi most készülőben van a külügyek terén, a mennyire az emberek józan észszel Ítélhetnek, az olyas valami, vagy legalább lehet olyas valami, a mi folytatását képezi azon politikának, a melyet önök a nemzet akaratával szemben inauguráltak és melynek következményeit oly súlyosan érezzük. Épen azért megnyugtatólag hatott volna, ha azt hallottuk volna a Felség szájából, hogy ily aggodalmakat táplálnunk nem kell. Ezt azonban nem hallottuk az előadó ur szájából sem még | KÉPVH. IAPLÓ 1881—84. I. KÖTET. csak egy árva szóval is. A t. előadó ur, daczára annak, hogy végig megy a közélet minden ágán, nem emlékezik meg azon állapotokról, melyek Magyarország minden fiát oly nagy aggodalomban tartják, egy szót sem szentel azon küzdelmeknek, a melyeket ki kell állani iparunknak, kereskedelmünknek. Egy szóval sem említette, hogy Magyarországnak nemzetgazdasági helyzete olyan, hogy nem csak hogy haladásról szó sem lehet, hanem hogy az is, a mink volt, pusztulásnak indul, hogy ipargyáraink egymás után beszüntetik munkáikat, hogy kereskedelmünknek még oly ágai is, melyek nagy virágzásnak örvendtek, mint pl. a gabona- és faüzlet, hanyatlanak. Egy árva szóval nincs felemlítve az adónak rendkívüli terhe, csaknem elviselhetlensége, a melyről pedig a t. előadó ur épen ugy meg van győződve, mint én. Egy szóval sincsen elmondva ő Felségének az, hogy a hajdan oly erős középosztály, mely a magyar fajnak különösen fentaríója volt, pusztuló félben van. Egy szóval sem emlékezett meg a t. előadó ur a népnek átalános elszegényedéséről, melyről oly rettentő tanúságot tesznek a tömeges kivándorlások. Minderről bölcsen hallgatott. {Igaz ! a szélső baloldalon.') Habár én részemről alá is irom azt, a mit a t. előadó ur felirati javaslatának első mondatában mond, hogy mindenkor örvendetes a találkozás az uralkodó és a nemzet képviselői között, de ugy hiszem, ő maga is fogja ismerni azt, hogy ezen találkozás igazán csak akkor örvendetes, ha oka van a népnek is örvendeni. {Helyeslés a szélső' baloldalon.) És hogy ez megtörténhessék, arra első sorban szükséges az őszinteség, a nyíltság. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis, egy tárgy van, melyet a t. előadó ur férfias nyíltsággal érintett és a mit a kormány szívesen elhallgatott volna; érintette ugyanis a hadsereg ügyét, de engedje meg őszintén kimondanom, hogy abban az alakban, melyben e kérdést a t. előadó ur felemlítette, nincs köszönet. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem ezt vártam volna én az előadói székről s nem vártam kivált akkor, ha az előadó urnák a neve Jókai Mór. Ha Jókai Mór t. képviselő ur constatálja és pedig nem regényben, nem is itt a képviselőházban, hanem ott, hol a döntés van, t. i. a magyar király előtt, hogy megvan Magyarországon nagy vonásokban az együttérzés a haderő és a népnek polgári osztályai között — akkor engedelmet kérek ; ezen lehetetlen nem csodálkoznom. Én hivatkozom önök közül bármelyikre, hivatkozom a hazának bármely polgárára, hogy megfelel-e ezen állítás az igazságnak avagy nem? {Felkiáltások a szélső balfelöl; Bizony nem! Jobb felöl: Megfelél!) Hogy ez nagyon óhajtandó, abban én is egyetértek vele; dehogy
