Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-9

48 9 országos illés október 12 1*81. engedi heljéből kimozdittatni: s ezen a megingathatatlan alapon nyugszik a király trónja. Ajánlom a t. háznak a válaszfelirati javaslatot elfogadás végett. [Elénk tetszésnyilvánítások a jobból'!álon) Helfy Ignácz: Engedje meg nekem a t ház, hogy mindenek előtt megnyugtassam a t. előadó urat az iránt, a mit kérés gyanánt hozzánk intézett, hogy legkevésbbé siues szándékunkban nem a legkegyetlenebbűl, de még kegyetlenül is elbánni ö vele. Nem szolgáltatott rá ezúttal semmi okot, nem mondott semmi olyat, a mi engem arra kényszerítene, hogy bármi módon az elmondottak miatt megtámadjam. Szívesen hozzájárulok úgy azon szép szavakhoz, miket beszéde végén a trónról s a király ő Felségéről elmondott, valamint szívesen hozzájárulok azon szép képhez, melyet beszédének bevezetésében a fiumei öbölről festett. Hanem foglalkozni fogok azon határozati javaslattal, melyet ő mint a bizottság előadója, a többség nevében benyújtott, (Halljuk! a szélső" bal/elől.) T. ház! Én azt hiszem, hogy ha ezen vitában rendszeresen akarunk eljárni, feladatunk az, hogy mindenek előtt két kérdés iránt legyünk tisztában. Ezen két kérdés az, hogy mit tartalmaz tulajdonképen az előttünk fekvő trónbeszéd, melyek benne azon lényeges pontok, melyekre az országgyűlésnek válaszolnia kell; s vájjon mindaz, mi benne van, a mit a korona tanácsosai bele veeodőkül sugalmaztak, megfelel-e a valóságnak; és végre, ha vájjon nem hiányzik-e a abból valami, a mire az országgyűlésnek talán kötelessége 8 Felsége figyelmét felhívni? Csak akkor, ha ezen kérdéssel tisztában leszünk, áll elő azon másik ke'rdés, hogy mit válaszoljunk erre a trónbeszédre. A mi az elsőt illeti, t. i. azt, hogy mit tartalmaz a trónbeszéd, én megvallom, t ház, nem igen vagyok abban a helyzetben, hogy azt oly röviden elmondhassam, mert sokkal könnyebb szerintem elmondani azt, hogy mi nincs benne, mint azt, hogy mi van benne: abban tulajdonképpen van minden a világon. Ugy látszik, hogy az a tanácsos, a ki azt szerkesztette, egy statuslexikont tartott maga előtt, végig ment a közélet minden ágán és mindazt, a mi ott előfordul, pontonként, talán alphabetikus rendben fölemlítette, a nélkül, hogy egyet felemlített volna: épen azt, a mi tulaj donképen leginkább fekszik a nemzet érdekében, t. i. hogy ezen sok dolognak csak a legfontosabb részét is milyen irányban szándékozik megoldani. Hiszen ebben fekszik az ország érdeke, nem pedig abban, hogy mi itt elintézünk egyes dolgokat és törvényeket hozunk. A t. kormány létezése óta állandólag követi ezt az utat, semmi olyat, a mi programúihoz csak hasonlítana^" is, nem mondott, hanem fentartja magának a szabad kezet. Így p. o. a közigazgatási reformra nézve — mint alig az imént a t. előadó úrtól hallottuk — a t. kormánynak végleges megállapodása nincs, sőt ugy látszik, hogy a többségben sincs meg az az egyetértés, melyet a t. előadó ur sejtetni akar, mikor azt mondta, hogy egy másik pártban van ez iránt eltérés; mert ha egyetértés van ott, ő nem találta volna szükségesnek jelezni, hogy jbben a kérdésben ő a maga egyéni véleményét mondja el, s nem mondta volna, hogy fentartják maguknak, hogy kísérletet tegyenek e téren. Engedelmet kérek, ily fontos országos ügyekkel, egy egész ország közigazgatási reformjával kísérletet tenni nem szabad. (Helyeslés a szélsü balon.) A t. ministerelnök ur minap e kérdésre nézve, — nem itt e helyen, de más igen ünnepélyes alkalommal szintén kimondotta, hogy kísérletet fog tenni és ha azok nem sikerülnek, vérző szívvel ugyan, de át fog térni más rendszerre. Engedelmet kérek, ez nem fér meg a parlamentárismussal: Egy kormánynak kell, hogy legyenek ilyen fontos kérdésekre megállapodott elvei, megállapított tervei: vagy keresztül képes vinni azokat az ország javára, akkor maradjon meg helyén, de ha nem birja keresztül vinni, nem az következik, hogy ő kisértse meg a másik elvet; hanem át kell engednie a helyet azoknak, a kik az ellenkező elvek mellett kardoskodnak, Fel vannak ott említve más igen fontos dolgok, de a melyek ez idő szerint nekünk semmit sem érnek, a mennyiben, mondom, jelezve sincs az elv, hogy mily irányban kíván a kormány működni. Fel vannak említve olyan kérdések, hogy p. o. a közművelődés igen fontos tárgy, hogy azzal komolyan foglalkozni kell. Engedelmet kérek, ilyen előadás csakugyan nem trónbeszédbe való, mert azt csakugyan a nélkül is tudtuk volna, hogy a közművelődés igen érdekes tárgy. Ha van valami mondani valója a közoktatási ministernek, ha van terve, programmja, azt kellett volna megmondania, hogy mily irányban kívánja az ország közművelődését fejleszteni. Szóval mindaz, a mi a trónbeszédben elősorolva vau, nem csak hogy tájékozást nem nyújt, hanem egyenesen mutatja, hogy a kormány maga tájékozatlan, semmi iránt megállapodott programmja nincs. De van egy pont a trónbeszédben, a melyre sajnálattal kell kijelentenem, hogy az egyenesen ellentétben áll a valóval. És itt hivatkozom mindazokra, a kik az ország állapotával foglalkoznak, a kik állam-költségvetéseinket csak némileg ismerik. És kérdem: szabad-e kormánynak olyan szavakat adni a fejedelem szájába, hogy Magyarország államháztartásában a rend helyreállott? Én azt hiszem, hogy e tekintetben a számok