Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
9. országos ülés október 12. 1881. 47 tandó esetek bizonyítják. Hogy az ilyen sajnos esetek okozóit pártolni semmiféle kormánynak érdekében nincsen, az nagyon elhiheiő, sőt épen az áll érdekükben, de kötelességükben is, hogy azok megíoroltassanak. De viszont azokat is érheti szemrehányás, a kik e valóban megtörtént sérelmes tényeket még képzelt és költött sensatiós eseméyekkel is szaporítani igyekeznek, (Helyeslés jobbfelöl) a minő volt például a kolozsvári iskolaszolga katonaság általi megsebeztetésének, majd meg egy vidéki hirlapirónak huszárok — tehát már nem is idegen katonák — általi életveszélyes tildötetésének meséje. Verhovay Gyula : Igaz volt! Jókai Mól' : Ezek vizsgálat nyomán mind alaptalanoknak bizonyultak be. De hát akár milyen sajnosak és kárhoztatandók legyenek is az olyan egyes valóban megtörtént esetek, azokból az általános hangulatra következtetői nem lehet s azért a gyűlöletet a hadsereg és a nemzet között szítani nem üdvösséges munka. Verhovay Gyula: De vagdalni szabad! Jókai Mór : Nem azt mondtam, hogy vagdalni szabad, hanem hogy kárhoztatandók mindazon esetek, niikbeu akár egyes polgárok, akár az egész nemzet sértetnek meg, akár fegyverrel, akár sebesítő szóval. (Tetszés jobbfelöl.) Megvallom, hogy a legutóbb felmerült sajnos esetet, mely közbenvetoleg mondva, még a múlt június elején történt s egész a múlt hónapig köztudomásra nem hozatott : odáig, hogy mit discurál két katonatiszt a vendéglőben poharak közt, nem tartanám olyan fontosnak, hogy vele a törvényhozás is foglalkozzék és még a válaszfeliratban is felemlítse. Lehet felőlünk valaki az absolutismus hive — in theoria — épen úgy, mint lehet más valaki a republicanismus hive elméletben: mi nem üldözünk a hitvallásaért senkit. De a midőn a beszélgető tisztek egyikét azért a mi az ő véleménye volt. rangjáról leköszöntetik, inig a másiknak véleménye, a mely sérti a királyt, az alkotmányt és nemzetet, ugyanakkor megtorlásban nem részesül, ezzel a theoria át van véve a praxisba s ez ellen kötelességünk felszólalni. (Helyeslés jobbfelöl.) Erre nem elég indok az, hogy nagy az elkeseredés a hadsereg tiszti karában a miatt, hogy az ellenzéki sajtó egy része az egészet kiméletlenül sértegeti s mert a hadsereg tagjai sajtóra és esküdtszékre neheztelnek, e haragot kiterjesztik az egész alkotmányra. Hát talán minket kormánj^áríol rózsavízzel öntözget az ellenzéki sajtó? (Derültség jobbjelöl) hát talán a magyar kormány tagjait balzsammal kenegetik az ellenzéki lapok ? (Élénk derültség jobbfelöl.) De mi eltűrjük ezt a magunk baját, mert ez a baj együtt jár a szabadsajté végtelen áldásával. (Tetszés jobbfelöl) A szabadsajtó az arcanuma a népek nyugalmának; a hol a szabad sajtót elnyomják, ott gonosz betegségek incubatiója lepi meg a népet, melynek a kitörése soha S8tn Tűs,rad el. A szabadon elmondhatott panasz hosszú tíírő és engesztelékeny: az elfojtott panasz türelmetlen és bosszúálló. Igaz, hogy kíméletlenebb hangon, mint mi nálunk, sehoi sem írnak és beszélnek a király tanácsosairól és ezek pártfeleiről ; (Igaz! jobbfelöl) de az is igaz, hogy a kerekföld egy országában sem jár maga a király és az egész dynastiája oly biztosan a népei közt, mint Magyarországon, nem kisérve titkos rendőrök seregétől, de körül betakarva népei szeretetétől. (Igaz!) Nem tudják-e azt a hadsereg tagjai, hogy az a csodaszerü nimbus, mely az uralkodót körül veszi, az az alkotmány szentsége? Hogy a mi esküt a királynak tesznek, azt az alkotmánynak is teszik; de hűséggel tartoznának mind a kettőnek még eskü nélkül is, a hogy tartozik minden honpolgár; s az rettenetes morál volna, ha az, a ki hűségre megesküdött, kevesebb hűséggel tartoznék, mint az, aki nem esküdött. fTetszés jobbfelöl.) Óhajtottuk ezért eg3 T felől figyelmeztetni vérmesebb temperamentuma hazánkfiait, hogyha egyszer-raásszor találnak is egy egyenruhán valami maculát, ne kenjék el azt egész tenyérrel magán a hadsereg zászlóján; (Tetszés jobbfelöl) viszont, ha a hadsereg valamelyik tagjának az egyenruháját egy ellenzéki tinta-csepp éri, ne akarják abba az egész alkotmányt belefojtani. Egyébiránt sem az egyiknek, sem a másiknak nem könyörgünk, hanem gondunk lesz rá, hogy kettőjük közé állítsuk a törvényt s a törvénynek tiszteletet és hatályt tudjunk szerezni minden oldalról és elégtételt mindenkinek, egyeseknek és közönségnek, polgároknak és katonáknak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez volt az értelme a válaszfeliratunkban foglalt nyilatkozatnak. Ildomosnak tartottuk ezt épen a trón előtt elmondani, hogy a midőn nem titok, miszerint ezen alkotmányos állapot ellen, a mely jelenleg az uralkodó minden országait összetartja, nem csak egy áramlat küzd; nemcsak a mi függetlenségi pártunk, de a centralisták, foederalisták és az absolutismus idealistái is megtámadják alkotmányunk alapelveit és ezeknek mindenike azt hiszi, hogy a másik három bár ellentétes irányból, de az ő javára dolgozik: akkor szükséges kimondanunk, hogy mi elég erőseknek valljuk magunkat minden ellenséges áramlat ellen arczvonult formálni; s midőn az alkotmány alapjára helyezzük magunkat, azon megfordított archimedesi ponton állunk, mely magát sehonnan sem
