Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
44 9. •rszágos ülés október 12. 1S81. Jókai Mór: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk'.) Végre valahára magunkban vagyunk, nem háborgatnak beanünket [Halljuk!) sem nagyszabású közjogi ügyek, sem a külügyi politika izgalmai. (Halljuk!) Rátérhetünk saját belügyeink rendezésének kérdésére. {Halljuk! Halljuk!) Telhetőleg hangosan fogok beszélni és különösen a t. háznak ezen oldalához fordulva (a szélső haloldalra mutat) azt jegyezvén csak meg, hogy azok iránt, a miket mondani fogok, méltóztassanak a lehető legkíméletlenebbek lenni, de az iránt a hang iránt, melylyel azt elmondom, méltóztassanak azzal a kímélettel lenni, melylyel egészséges emberek beteg ember iránt szoktak viseltetni. Elismerem, hogy a magas politika szempontjából tekintve, mindazok a feladatok, a mik a tróíibeszédben felsorolva s a válaszfeliratban commentálva vannak, csupa hétköznapi dolgok; „folyó ügyek", a hogy egy elmés ellenzéki hírlap megjegyezte. Azonban épen ezek a folyó ügyek azok, a mik hazánkban minden embert érdekelnek s a közjólét előmozdítására lényegesen alkalmasak. Azért mellőzve minden patheticus bevezetést, legczélszerűbbnek tartom egyes kiváló pontokra nézve általánosságban elmondani a magam nézeteit. Legelső felirati javaslatunkban a szerb fejedelemséggel kötött egyezmények beczikkelyezése. Ez alkalommal nem mulaszthatom el azon meggyőződésemet kifejezni, miszerint minden államra nézve jó, ha a hódítás politikájánál a szerződések politikáját többre becsüli, monarchiánkra különösen az. Sokkal jobbat teszünk az országgal, ha piaczokat foglalunk el a számára, mintha várakat foglalnánk el. A Horvát - Szlavonországokra vonatkozó pontja a válaszfeliratnak igyekszik kifejezni a fölötti őszinte megnyugvásunkat, hogy a határŐrvidék polgárosítása, bekeblezése s az ez alkalomból nyújtott kedvezmények Horvát-Szlavonországokban azoknak a hazafiaknak, a kik hazájuk és nemzetük sorsát komolyan szivükön hordják s a veszedelmes dicsőség ábrándjai helyett a valódi népboldogítás éber munkáját tűzték ki életük feladatául : ehhez a dicső és üdvösséges feladathoz méltó tért és elégséges eszközöket nyújtanak. Én a Horvát-Szlavonországokkal való összeköttetésünket, nem ugy fogom fel mint egy pusztán a sors és a térkép által ránk szabott kényszerűséget; Magyarország és Horvát-Szlavonországok kapcsolatának hasznos voltát sok százados múlt bizonyította be s annak fentartását a jövendő is tanácsolja. Mi e kapcsolati jó viszonyt mindenkor szem előtt tartottuk és tartandjuk ezután is. De nagyon óhajtandó, hogy azok, kik jelenben a horvátszlavón nemzet nagy többségének bizodalmát birják, szintén igyekezzenek megszilárdítani népük közt azt a meggyőződést, hogy a horvát-szlavón nemzet és országok egyedül Magyarországgal való viszonyukban maradhatnak a maguk urai, a hogy valóban azok most; minden más viszonylatban vagy urat fognak maguk előtt találni, vagy ellenséget, vagy vetélytárs! A józan hazaszeretet ajánlja innen is túl is a zavartalan egyetértést. Következik Fiume ügye. Óhajtanám, hogy ha nem is minden magyar ember, de legalább minden magyar képviselő látogatná meg egyszer Fiumét. Mert azt látni kell és a népével érintkezni, hogy teljesen felfogjuk, mi az a fiumei ügy Magyarországra nézve? Mikor a fiumei vasúton végig robogunk, a Karsz hegyláncz emberlaktalan szikla sivatagán, a hol egy fűszál, de egy moha sem zöldül a kövek között s csupán itt-ott a völgyekben látni egyes kis kertecskéket, a sziklákkal körülrakva a csekély televényföldet, a miben holmi vetemény csenevészik : akkor egy fordulónál egyszerre elénk tűnik a fiumei öböl; mészsziről is megragadó látvány. A város maga palotasoraival olyan, mintha Budapestből kiszakítanék a Lipótvárost és a Corsot; oda helyezve egy tropictis növényzetű paradicsom közepébe, a hol a babérfa, a szelid gesztenye, az olajfa erdőket képez, a rózsák, a kaméliák tél közepén ligetszámra virágzanak künn a szabadban; a város közepén bővizű források buzognak fel a sziklából; a pompás kikötőben érkező és indulásra kész hajók adnak eleven mozgást a képnek, a távolban bérezés szigetek, magas hegylánczok amphitheatruma öleli körül a tengeröbölt, melynek csak a déli nyilasán át lehet kilátni a sik tengerre, a honnan a közeledő gályák vitorlái feltünedeznek. Azt tetszik hinni, t. ház, hogy ez romantika]? Nem! Ez statistika. Azok a kopár hegyoldaluk végtől végig az adriai partokon azt hirdetik, hogy ott az adriai hajósok réme, a félelmetes Bora, annyira ur a vidék felett, hogy minden szőlőtőke mellé egy falat kell húzni, mig a fiumei öbölben a Bora viharainak nincs befolyása. Ezt hirdetik örökzöld lombjaikkal a hét százados babérfák, a szelid gesztenyék és olajfák, a mikkel Fiume, Abbasia és Volosca hegyoldalai fedve vannak. Itt a legdühösebb Bora alatt is védve vannak a hajók, sőt a fiumei öböl egyenlő mélysége ? Jszikláktól és zátonyoktól mentessége mellett a legmélyebb járatú nagy hajókra nézve is lehetővé teszi még ellenkező szél mellett is a lavírozva bejövetelt, a mi sok kikötőnél veszélyes és koczkáztatott kísérlet. Ez az, a mi Fiume becsét meghatározza. A legilletékesebb statistikus Litrow Henrik alezredes adatai nyomán
