Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-9

0. országos ülés október 12. 1881. 45 megtudjuk, hogy húsz cv alatt hat ezer nagy hajó közül, mely évenkint a fiumei kikötőben megjeleu, két hajónál több nem szenvedett hajótörést a fiumei öbölben, az is a hajósai hibájából. Hírhedett szélvészek, mik az egész földet körüljárták s a világ első rangú kikötőiben százával sülyesztették el a hajókat, a fiumei Öböl fölött minden kártétel [nélkül zajlottak el. Hisz ez nem is tenger, hanem csak egy tó

u : monda rá a franczia szaktudós, a kit az Adria társulat szakértő megvizsgálásra kiküldött. Maga a természet a legnagyobb előnyökkel ruházta fel Fiumét. Azonban az öböl még nem elég, kellenek mólók és raktárak. Tiz évvel ezelőtt építettük Fiume számára a most meglevőket. De azok most már elégtelenek. Kereskedelmi forgalmunk Fiúmén keresztül oly nagy mérvben növekedett, hogy az idén már nem fértek el a hajók a kikötőben, kiszorultak a raktárakból a szállítmányok, ugy hogy még a fiumei színház foyerja és pinczéi is tele voltak a repczénkkel. S nem csak a kiviteli, de a behozatali forgalom is nagy lendületet vett. Kávé és gyarmatárúk szállítmányai Fiúméban igen gyakoriak már; a petróleum-szállítás pedig folytonos ós szakadatlan, ugy hogy nekünk legrövidebb idő alatt a kikötő nagyobbításáról s új raktárak, különösen petroleumraktárak építéséről kell gondoskodnunk. Mindez milliókba fog kerülni, a magyarországi költségvetés terhére. De el keli viselnünk e terhet, mert Fiume biztosítja egész országunkra nézve a kereskedelem szabadságát, a termények kelendőségét. Minden lakosa Magyar- és HorvátSzlavooországoknak, a kinek valami árúczikke van, a mi külföldi piaezot keres, legyen az búza, liszt, repcze, bor, dougafa, ebben az egyetlen, kereskedelmi kikötőnek teremtett Fiúméban találja az iránti biztosítékát , hogy egy-egy szomszéd nagyhatalom, ha kedve támad rá, be nem zárhatja előttünk a világot. Kezünkben a kulcsa: a fiumei tengeri ut. Ha tetszik Németországnak védvámokat emelni a kiviteli czikkeink ellen, elviszszük azokat Fiume felé, kerülő utón, de olcsóbb utón keressük fel a piaczainkat. A hogy ez évben meg is történt. Azért a fiumei kikötőbe befektetett és ez után is befektetendő milliók nem százas, de ezeres kamatot fizetnek Magyarországnak és épen ugy Horvát-Szlavonországoknak is, azzal a megkülönböztetéssel, hogy a befektetett tőkét egyedül Magyarország adja, hanem az érte járó sokszoros haszonban részesülnek Horvát-Szlavonországokis. Hogy azután ezek a nagy befektetések a maguk czéljainak meg is feleljenek, arra felügyelni már csakugyan annak a joga, a ki ezeket az áldozatokat meghozta s ebből a legészszerübben folyik az a következtetés, hogy Fiúméban a kormányzás feladata Magyarországot illeti meg. Egyébiránt ez nem is kérdés, nem vita tárgya többé : ezt a törvények meghatározzák világosan. A miket az 1868 iki XXX. törvényezikk függőben hagyott, azok leginkább adniinistratioaális kérdések körül forognak. S itt tájékozás végett, egy, talán sokak által nem ismert igazságot vagyok kénytelen földerítem. A milyen nagyon csalatkoznak azok a horvát hazafiak, a kik azt hiszik, hogy Fiume engedi magát horváttá tenni, épen olyan nagy a tévedésük azoknak a magyar honfiaknak, a kik azt képzelik, hogy Fiume magyarrá akar lenni s egyszerűen be akarja magát kebleztetni Magyarországba, mint Miskolcz, vagy Kecskemét. Fiume ragaszkodik a maga közjogon alapuló önálló közigazgatásához és mindahhoz, a mik ennek attribútumai. Fiume nem szerelmes se belénk, se a horvátokba csupa merő sympathiából, de ragaszkodik hozzánk helyesen felfogott Önérdekből; s mi viszont gyámolítjuk Fiumét helyesen felfogott állami érdekből s ezen reális érdekek kielégítésében Horvát-Szlavonországoknak épen ugy van része, mint nekünk. De nemzetiségi propagandát csinálni se az egyikünk, se a másikunk ne menjen oda, mert csukott ajtókra talál. Fiúméban magán az általános nyelven kivül annyira különbözők a fogalmak, az életmód, a belső szervezet, mind attól, a mi magyar, mind attól, a mi horvát, hogy a legkártékonyabb politikai ballépést követné el, a ki a sajátjából bármit is rá akarna erőszakolni, akár nyelvét, akár közigazgatási intézményt. Fiume lakossága testestül lelkestül kereskedő nép, a szó legtisztességesebb értelmében, a ki azt, a mivel tartozik, kérés nélkül is teljesíti, de a mivel nem tartozik, még parancsolatra sem. Hiszem és remélem, hogy az e kérdésben tanácskozandó regnicoláris küldöttségek tagjai az ország életbevágó, reális érdekeit fogják irányadó czélnak kitűzni s ez érdekek nyomán meg is találandják a szerencsés megoldást. Több ezután felsorolt teendőkhöz, majd az illető törvényjavaslatok benyújtása után lehet hozzá szólnunk. Áttérek egyenesen a közigazgatási reform terén teendő lépésekre. Ugy tudom, hogy ebben a kérdésben,"talán egy párt kivételével, minden padjain az országháznak lényeges a vélemények eltérése : elanynyira, hogy a midőn a válaszfeliratnak ezen pontjáról beszélek, felkérem a tisztelt házat, hogy az előadói tisztet félretéve, mint képviselő e pontról a saját magam véleményét mondhassam el. Két nézet-tábor ül békésen egymásmelleit a képviselőházban. Az egyik az összpontosított állami administratio helyességát vitatja, a másik a municipális közigazgatást szíveli. Az első vélemény szerint a municipális közigazgatás rósz,