Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-25
25. országos ülés deczember 6. 1881. 289 minister ur közbej ötté'vei iá még egyszer fontolja j meg a tágyat. Ismétlem, nem látom indokát annak, miért nem fogadhatnók el Kecskemét város képviselőjének javaslatát. Hiszen ő törvényre, az 1868. évi törvényre hivatkozik. Hiszen az egyháznak szabadságában van, önmagának megváltoztatni az eddig vezetett anyakönyveknek nyelvét és ha igaz az, a mit a t. képviselő ur előadott, hogy az egyházi községben a lelkészen kivül senki sincsen, a ki a szláv nyelvet érti s csak a lelkész az egyetlenegy, a ki azt érti, megtörténhetik, hogy legközelebb oly lelkész is választatik, vagy fog is választatni, a ki azt nem érti. Ily körülmények közt aztán nem vagyok képes megérteni, hogy csupa formalitás, alakiság kedveért, csupán azért, mert felteszi a t. előadó ur, hogy ez által egy más valakinek sérelem okoztatnék: mellőztessék a módosítványl Miért ne lehetne ezen folyamodást a ministerf hez pártolólag akkép áttenni, hogy azt a törvény szellemében és értelmében intézze el? Itt csak egy ellenvetés lehet: tekintet a felsőbb egyházi hatóságra. Szemébe akarok nézni ez ügynek. Ha a felsőbb egyházi hatóság a törvény világos rendeletének ellenére akarná elintéztetni a kérvényt, hogy az egyházközség ne változtassa meg az eddig használt szláv nyelvet magyar nyelvre: természetes, hogy a minister urnák, alapítva jogát az 1868. évi törvényre, az egyházközségnek kellene pártját fognia s nem foglalhatna állást azon magasabb egyházhatóság mellett, mely nem engedné meg a szláv nyelvnek megváltoztatását magyar nyelvre, minthogy a törvény ezen kedvezményt az egyháznak meghagyta. Ezen indokok által vezéreltetve, kérem a t. házat, kérem egyúttal a bizottság tisztelt előadóját, legyen szíves elfogadni azon módosítványt melyet Szilády Lajos t. képviselőtársam beadott s mely nem áll egyébből, mint az 1868. évi törvény rendeletének végrehajtásából. Ha pedig — mint mondják — a minister ur amugyis ilyen értelemben fog intézkedni, nem felesleges, hogy ez egyúttal itt ki is mondassék. Ha pedig az ilynemű elintézés csakugyan ellenkeznék valamely létező felsőbbségnek a szándékával, akkor arra kérném a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt a végből, hogy a vallásés közoktatási minister ur a kérvényi bizottsággal együtt újabban megfontolhassa a tárgyat és a bizottság újabb javaslatot tehessen, a kérvényi bizottsághoz visszautasítani; ezt azonban csak az esetben kérem, ha Szilády t. képviselőtársam módosítványa el nem fogadtatik, minthogy én a magam részéről ahhoz járulok. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk!) Részemről a Szilády Lajos képviselő ur' KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. I. KÖTET. által beadott módosítványhoz hozzájárulok és megvallom, hogy ebben meg nem ingat a kérvényi bizottság t. előadójának azon indokolása, mely szerint a képviselőház nem nyilatkozhatik pártolólag egyik vagy másik kérdésben azért, mert ez által — a t. előadó ur felfogása szerint — praejudicálna a minister ur eljárásának. A mennyiben a praejudieálás arra vonatkozik, h°gy e gy ilynemű pártolás már az ügy végleges és részletes elintézését involválja, annyiban talán némileg igaza lehetne a t. előadó urnák; a mennyiben azonban a képviselőház az én nézetem szerint itt nem az ügynek minden részletére nézve s nem administrativ elintézésének mikéntje iránt nyilatkozik, hanem kijelenti pártolását azon elv iránt, mely a kérvényben foglaltatik, annyiban semmi esetre sem praejudicálhat a további eljárásnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A további eljárás részleteibe a ház ily határozata által nem bocsátkozik, de ha Szilády képviselő ur módosítványát a magáévá teszi, ezzel igen is kimondja, hogy óhajtandónak véli, hogy a Kecskeméten eddig szláv nyelven vezetett anyakönyv ezentúl magyar nyelven vezettessék, ez pedig oly kívánalom, mely ellen a magyar képviselőház nem nyilatkozhatik, sőt ellenkezőleg elvileg mindig, minden praejudieálás nélkül kifejezheti azon óhajtását, hogy ezen kívánság, a mennyiben lehetséges, teljesüljön bárhol az országban, de teljesüljön kivált oly városban, mint Kecskemét városa. Ennélfogva, ha ily értelemben vétetik a praejudieálás, igenis óhajtom, hogy a kormány eljárására a képviselőház határozata bizonyos pressiót gyakoroljon; nem annyiban, hogy létező jogokat sértsen, hanem hogy a létező körülmények között mindenesetre a szerint igyekezzék eljárni, a mint az a képviselőház óhajtásának megfelel. Részemről pártolom Szilády képviselő ur módosítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vizsolyi Gusztáv: T. képviselőház! A módosítványt benyújtott t. képviselő ur, valamint Madarász József t. képviselőtársam előadásai is meggyőztek engem arról, hogy e tárgyban más javaslatot a kérvényi bizottság be sem adhatott, mint a melyet a t. előadó ur itt előterjesztett; még pedig azon oknál fogva, mert mindketten beismerték, hogy ezen tárgy elintézése a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozik, mindketten hangsúlyozták, hogy az 1868-iki törvény értelmében jogában áll az illető egyház hatóságnak, az anyakönyv vezetése iránt intézkedni. Ha tehát ez áll, akkor a minister urnák az egyházhatóság közvetítése utján való intézkedési jogát fenn kell tartani. Arról meg kell 37
