Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

272 24 országos ülés öeezemtoer 5- 1SS1. tételekkel és önkényüleg csinált számadatokkal — miként azt György barátom kimutatta — illustrálva, kifogásolni iparkodnak a kormány eljárását és elfogadásra ajánlják mégis maguk a törvényjavaslatot bizonyos fentartással, a mely határozati javaslatukban nyert kifejezést. Ezen eljárásuk közben kimagaslik, mint számukra mentő eszköz, három pont; az egyik a kényszerhelyzet, a másik az állítólag Ausztriával kárunkra elért előny, a harmadik pedig magának a szerződésnek időtartama. A mi a kényszer­helyzetet illeti, én kérdést intézek a t. mérsékelt ellenzék még tán felszólalandó tagjaihoz, vájjon miben találja azon állítás alapját, hogy a kormány a házat kényszerhelyzet elé állította, midőn ezen szerződés megszavazását hozza javaslatba ? Én nem hallottam ily indokot a kormány részéről; mert akkor, midőn egy ily törvényjavaslat a szükségesség szempontjából ajánltatik megsza­vazásra, azt mondani, hogy kényszerhelyzet az, melybe a ház juttattatik, valóban alig lehet. Itt, ugy latszik — fájdalom — tisztán fogalomzavarból keletkezett ezen állítás. A másik már sokkal fontosabb kimagasló pont, az, mely az osztrák iparnak adott előnyökre vonatkozik és a mely irányban Gaál Jenő kép­viselő ur azt mondja, hogy ebben is látszik a magyar kormánynak inferioritása, vagy gyenge­sége, a mely akkor, midőn az ország érdekeinek megvédéséről van szó, rendesen hátrább áll azon egészséges egoismus mögé, mely az osztrák kor­mány részéről ily alkalommal mindig érvénye­síttetni szokott. Hát t. ház, ha mindjárt nem is ereszkedem azon adatok czáfolatába, melyeket t. képviselőtársam múlt alkalommal felhozott, mert hiszen azokra nézve már kimutatta György Endre előttem szólott t. képviselőtársam, hogy azok tulajdonképen egész önkényüleg vannak felvéve; — és valóban kételyek támadhatnak arra nézve, hogy mily szándékból történt ezen ada­toknak oly nagyhangú előadása, — mégis meg­kell jegyeznem, hogy az osztrák iparnak a magyar érdekek rovására való előnybe helye­zésére vonatkozó állítás minden alapot nélkülöz és ép oly önkényes, mint az adatok, melyekre ezen állítás fektettetett. De ettől eltekintve, valamint eltekintve attól is, hogy Szerbia agricultur-állam, hogy ilyen Magyarország [is és hogy két agricultur államnak pedig egymás közti alkudozása való­ban más eredményekre vezet, mint egy oly szer­ződés, mely inkább iparos-állam részéről egy­felől, másfelől pedig agricultur-állam között köttetik. Csak két dolgot említek fel annak bebizo­nyítására, hogy Ausztria velünk egyenlő elbá­násban részesül és hiszem, hogy azokra vonat­kozólag a t. képviselő ur is bizonyára egyet fog velem érteni. így pl. a finomított czukorra megszabott vám, mi pedig Ausztriát érdekli ki­válón: talán meghagyatott az eddigi mérvben? Nem, hanem épen a finomított czukorra áll az, hogy az eddig szedett 3.79 dinárnyi vám, jövőre 7 dinárra emeltetik. Ha ehhez hozzá vesszük a 14 dinárra mérsékelt fogyasztási adót: talán előnyösebb vámtételt nyer Ausztria az eddiginél? Vagy a pamutárúk vámjánál, mely a különféle tárgyak szerint 15—25—65 dinár közt változik: meg­hagyatik-e ezen tétel? Nem, emelést szenved 25 dinárnyi általánosságban. Tehát itt sem mond­hatni, hogy Ausztria érdekei a mi érdekeink rovására nagyobb védelemben részesültek volna, vagy azok tekintetében a mi érdekeink sérelmével kivételes eljárás észleltetnék. De általában Gaál t. képviselő ki akarja mutatni, hogy mily ma­gas ama vámemelés, mely nem de jure ugyan, hanem a tényleges helyzettel szemben előáll, de mégis coneedálja, hogy az kevés esetet kivéve, az árúk értékének 7 percentjét nem haladja túl. Nos, hát ebben is van egy jelentékeny előny. A 7% értékvám nem káros, nem hátrányos, hiszen báíor vagyok figyelmeztetni, hogy az angol gondosság, a mely a maga érdekei meg­védésében bizonyára csak elérte azon fokot, melyet a t. képviselő ur is megkíván, 8—10 perczentnyi értékvámmal elégszik meg. Nos, t. képviselőház, bátran állíthatom, hogy a t. képviselő urak a mérsékelt ellenzéken, ki­fogásolnak erőnek erejével mindent, fél bátor­sággal és ugy látszik csak -azért, hogy bizonyí­tásuk gyengesége után azon meglepő fordulatnak adjanak méltó kifejezést, hogy a törvényjavaslatot mégis elfogadják. {Tetszés jobbfelöl.) A harmadik pont, a melyet felemlíteni köte­lességemnek tartok, a szerződés időtartamának kérdése. T. ház! A közgazdasági bizottság kiemelte jelentésében, hogy a szerződés időtar­tamára vonatkozólag nem tesz kifogást. A beadott határozati javaslat ezen időtartamnak mérsék­lését kívánja, tekintettel az ő Felsége többi királyságai és országaival fennálló vámközösség tartamára. György Endre t. barátom már ki­emelte és meg vagyok róla győződve, hogy teljes alapossággal és gondossággal mondjaezt, hogy meg­vizsgálta részletesen ezen szerződést és vizsgála­tának eredményéül azt állította, hogy ha ma azon helyzetbe jönne a magyar kormány, hogy az önnálló vámterület alapján kellene megkötnie a szerződéses viszonyt, ő ezen szerződést Magyar­ország szempontjából is elfogadhatónak ismerné el. Ez egy indok, mely oly kitűnő szakférfiú részéről felhozva, nyomatékkal bír. De más indokok is felhozhatók ezen határozati javaslat ellen. Hivatkozhatnám előzményekre: az 1876: XVII. és 1876 : XIX. t.-ezikkekre, melyek átnyúlnak az 1878 : XX. t.-czikkel kötött szer-

Next

/
Thumbnails
Contents