Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

24. országos ülés deczember 5. 1881. 269 a melyek Magyarország jövő elhatározását akármely irányban gátolhatnák, mert ezen tételeket akár a vámszövetségben, akár a vámszöveíségen kivül mi, mint elegendő compensatiókat teljesen nyugodt lélekkel elfogadhatjuk. És miután t. ház, nekem ez a meggyőződésem, közgazdasági szempontból igazolva látom a jelen szerződést, nagy előnyöket várok a mellék illetékek meghatározásától; azt hiszem, a jelen szerződés teszi soliddá és lehetségessé a komoly kereskedést Szerbiával, azt hiszem, hogy az általunk adott compensatiók általuk teljes mértékben méltányoltatnak; azt hiszem, hogy ez oly egészséges szerződés, mint a milyennek lenni keli a két állam, Szerbia és Ausztria-Magyarország érdekeinek kölcsönös figyelembe vételével s a kölcsönös compensatiók megadásával. Ezért én a magam részéről e szerződést elfogadom; azt a határozati javaslatot pedig, mely ezen szerződés létrejövetelét esetleg vítiálná, de a melynek ép ezen álláspontomból kifolyólag jogosultságát el nem ismerem, el nem fogadom, sőt kérem a t. házat, méltóztassék tekintettel lenni azon nagy fontosságra, melyben a szerződés összefüggésben áll a keleten elérhető gazdasági prestige-vel, a melynél fogva ép e szerződés teszi lehetővé a közgazdasági erőknek teljes kifejtését s __ azért méltóztassék e szerződést elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfeM.) Pulszky Ágost : T. ház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur részletesen kifejtette, hogy minő gazdasági tekinteteknél fogva tartja szükségesnek e szerződés elfogadását. Nem tagadom, hogy az általa fölhozottak nagy nyomatékkal bírnak és nem tagadom azt sem, hogy igen számos okoskodásában és következtetésében vele egyet kell értenem; mindazonáltal az általa folbozottak közül néhány indok oly természetű, a melyek általam elfogadhatatlanoknak látszanak s ép ezért szükségkép kell, hogy a szerződés egészének megítélésénél más eredményre jussak. Mindenekelőtt tökéletesen igazat adok a t. képviselő urnák kiindulási pontjában annyiban, a mennyiben kifejtette, hogy politikai vívmánynak e szerződés egyáltalában nem tekinthető; ennek daczára abban ismét, hogy e részben politikai tekintetek e ház elhatározására irányadók nem lehetnének, vele egy véleményen nem vagyok, sőt ép a politikai tekintetek azok, a melyek engem t. barátaimmal, kik eddig fölszólaltak, egyetemben ezen szerződésnek általánosságban való elfogadására birnak, mert más a mi helyzetünk politikai tekintetben, más ezen képviselőház helyzete a megkötött és jóváhagyandó szerződéssel szemben és ismét más a kormány helyzete e szerződési alkudozással szemben politikai tekintetben. Azt hiszem, az teljesen és kétségtelenül kiderült az újabb évek tapasztalataiból, hogy az, a mire például a t. közgazdasági bizottság indokolásában hivatkozik, egy helytelen tan, azaz a szomszéd államok barátságos viszonya a kereskedelmi viszonyok kölcsönösen kielégítő rendezésében nem találja mindig kiegészítő és hathatós segédeszközét, sőt hogy e tekintetben ma nagyobb mérvben mint valaha, a kereskedelmi és általános politika egymástól merőben idegen utat követnek. Láttuk a Németországban lévő politikai és kereskedelmi viszonyok ellentétes voltában azt, hogy legbensőbb politikai szövetség állhat fenn oly kereskedelmi politika mellett, a mely egészen ellenkező természetű. Látjuk egyszersmind, hogy a kereskedelmi téren való legnagyobb kedvezmények a politikai szövetséget nem létesítik minden esetben és épen azok, a mik legújabb időben, napjainkban Románia tekintetében fenforognak, a leghathatósabb bizonyítékai ezen tételnek, a leghathatósabban czáfolják meg azon politikai tekinteteket, a melyek a román szerződés megállapításánál mint irányadók vétettek és a melyek a bizottság részéről ma ujabban felhozattak. En tehát, mint mondám, osztozom azokban, a miket a bizottság véleményével is szemben előttem szólott t. képviselő' ur is kifejtett, csakhogy ismétlem, a ház helyzete politikai tekintetben nem azonos a kormányéval és desavonálni egy, a kormány által már megkötött szerződést politikai tekintetből, igenis járhat hátránynyal akkor, a midőn ezen desauválás következtében alig vau remény arra, hogy kedvezőbb szerződés köttessék és ugy ezen desauválás minden esetre politikai keserűségnek hintené el magvait, a mit mi egyáltalán nem kívánunk. Es ezen szempontból méltóztassék megítélni azt, ha mi politikai tekintetekre hivatkozunk. Tökéletesen osztozom továbbá a t. képviselő által kifejtett azon érvben, hogy a kereskedelmi szerződések megítélésénél irányadó a „do ut des" elve; hanem azt hiszem, hogy ha mi e szerződést ezen tekintetből ítéljük meg, akkor igen számos érv, a melyet a t. képviselő ur felhozott, fel nem hozható és önként elesik. Mindenekelőtt, ha ezen elvet fogadjuk el alapul, el kell tekintenünk azon érvtől, a melyre a t. kereskedelmi minister ur is oly nagy súlyt fektet és a melyet a t. képviselő ur is kiemelt, a mely azon zaklatásokból merittetett, a melyeknek eddig a monarchia a szerb vámhivatalok részéről és a szerb tarifía által elfogadott rendszer alapján ki volt téve. Ezen zaklatások megszüntetése egyáltalában nem képezheti azon tárgyalások előnyét, positiv tartalmát, a melyek, mint a t. képviselő ur említette, — a „do ut des" elve alapján eszközlendők. Mert a zakla-