Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-24
270 24. erszágos ölés dcezember 5. i&Sl. tás okkal szemben fegyverünk mindig volt és azt mindig felhasználhattuk és érvényesítettük is. És legyen szabad még egyre hivatkoznom, a tariífa azon különbözetére és a megítélés azon nehézségeire vonatkozólag, melyekre a t. képviselő ur, ugy, mint a t. kereskedelmi minister ur is nagy súlyt fektetnek, azon szempontból, hogy ezek megszüntetése eléretett. Ámde el is érhető volt ez, sőt lényegileg el is éretett ezen szerződés nélkül is, már a legkedvezményezettebb állás azon elismerése alapján, a mely a berlini szerződés következményekép létesült, még pedig abban a pillanatban, a melyben a szerb-angol kereskedelmi szerződés megköttetett. Mert mikor a szerb-angol szerződés általános értékvámokat, miként az indokolás is mondja, 10 és 8 százalékos értékvámokat állapított meg, még pedig oly categoriák szerint, melyek már is eltértek a szerb tariffa által előbb felállított számtalan eategoriától : már az ezen tariffa szerint való megítélés és az ezen tariffa alapjául vételéből következő zaklatásoknak, félreértéseknek ereje volt véve és azon szerb-angol szerződés folytán, a mely — elismerem —• egyéb tekintetben reánk egyáltalában nem volt kedvező, már is részünkre is eléretett sok tekintetben az, a minek elérése érdemét a képviselő ur egyenesen ezen szerződésnek érdeméül rója fel. Egyébiránt épen a „do ut des" elvének alkalmazása mellett még egyet kell megjegyeznem, azt t. i., hogy a zaklatások megszüntetése és a tariffának egyszerűbbé tétele — megengedve még azt is, a mi nem engedhető meg, — hogy az ezen szerződés eredménye, sokkal nagyobb mértékben esik a velünk közösségben elő osztrák szomszédaink javára, mint a mi előnyünkre és igen egyszerű okból : azért, mert — ha általában nem is kicsinylem azon exportot, mely mint a képviselő ur kifejtette, részünkről Szerbiába indíttatik, — még sem tagadható, hogy ezen export kevés, egyszerű és félremagyarázásokra alapot alig szolgáltató czikkekre szorítkozó, míg épen azon czikkek, melyek leginkább zaklatásnak, félreértésnek szolgálhatnak tárgyául, mindannyian olyanok, melyek az osztrák ipar termékei és melyek az osztrák export zömét képezik. Az eredmény tehát itt is egyenlőtlen a monarchia két felére nézve. És legyen szabad ezzel kapcsolatban egyszersmind azon kérdést megemlítenem, mely ezen szerződésből kifolyólag is az igen t. kormány általános kereskedelmi politikáját illeti, ezen kérdés pedig egyszerűen az, a mely legközelebb az igen t. ház elé fog concrét alakban a vámtarifa revisiója esetén kerülni. Midőn a közgazdasági kiegyezés Ausztriával megköttetett, az alapeszme az volt : hogy a vámtarifában, a törvények által gyakorolt gazdasági hatásban bizonyos eompeusatio állíttatott fel a monarchia két felére nézve. Az osztrák részéről az ipartermékek meglehetősen magas védelmet kívántak és meglehetősen magas védelmet értek is el. A compensaíió részünkre részint állítólag financziális vámokkal biztosíttatott — ezen compensatió ily természetű kérdésével bővebben foglalkozni nem akarok — részint oly védelemmel, mely nyers terményeinknek eddig ugyan nagyon tökéletlenül nyújtatott. De az okoskodás, melylyel az általános vámszövetség védetett, mindig az volt, hogy ha mi biztosítjuk az osztrák iparczikkeknek piaezunkat, másrészről a vámszövetség által részünkre Ausztria, mint a mi nyersterményeink piacza mentől nagyobb mérvben biztosíttatik. Már most, a kik ezen okoskodást elfogadják — elfogadták pedig első sorban mindazok, a kik a közös vámterületet és a fennálló vámügyi kiegyezést elfogadták — azoknak lehetetlen aggodalommal nem tekinteni azon változásra, mely e részben a kelettel kötött szerződések folytán beáll. Még pedig azért, mert mig ezen szerződésekben szükségkép kiterjesztjük azon kedvezményeket, melyek az osztrák iparnak adattak és igy saját piaczunkon kivül az osztrák iparnak még külföldi piaczokat is teremtünk, addig másrészről a helyett, hogy saját részünkre is megfelelő biztosítékokat nyernénk az osztrák piaczot illetőleg nyers terményeinkre vonatkozólag : mindig új meg új concurrencziát teremtünk ezen szerződések által saját nyers terményeinknek nemcsak az általános, hanem épen az osztrák piaczon. És kettős súlylyal kell, hogy ezen tekintet bírjon akkor, mikor a vámtariffa revisiójáról, különösen, mikor a vámtariífának bárminő védváinos irányban való reformjáról van szó és pedig azért, mert ezen reformnál ezen szerződések által azon védelem, mely esetleg nyers terményeinknek jutna, lényegileg előre is korlátozva van, mig azon védelem, melyet az osztrák iparczikkek saját részükre igényelnek, azokban egyáltalán semmi korlátot nem talál. És midőn a ministerelnök ur tegnapelőtt gr. Apponyi képviselő társamnak válaszolva, okoskodását lényegileg arra alapította, hogy az árak meghatározása átalában a világpiacára vonatkozólag ugy sem azon körülmén) 7 ck szerint halad, melyek merőben a monarchia, vagy hazánk területén belől forognak fenn, akkor erre egyet felelek : azt, hogy épen a vámközösség értelmében nem szabad a világpiacz árait, mint bennünket kizárólag szabályozókat szemügyre venni, hanem igenis az osztrák piacz speciális árait kell szem előtt tartani és mindig azon szerződések által teremtett állapotot akkép kell megítélni, mikép alakul részünkre azok folytán az osztrák piacz. Ha meggyőződünk, hogy az osztrák piacz becse
