Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

268 24 orsiigos ülés deczembsr 5 1881. Én t. ház, félnék attól nagyon, hogy olyan szempontból vegyük fel a dolgot, hogy mereven az állittassék, hogy Magyarország tisztán nyers termelő ország, nekünk tehát az e tartományokkal való összeköttetést, miután azt csak a nyers terményeiknek adandó kedvezmények alapján lehet elérni, nem keli keresnünk, mert abból hasznot nem húzhatunk. Igenis, Magyarország főleg nyers termelő állam, de Magyarország már abban a stádiumban van ebben a pillanatban is, hogy ha nem is képes saját fejlettebb igényű lakosságának minden igényeit kielégíteni, de tud oly iparczikkeket kiállítani, melyek az oriensen versenyezni képesek, (ügy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassék t. ház, kicsinyelni e dolgot. {Halljuk!) Ott van Brassó, ott háta mögött a derék székelységnek századok óta folytatott nemes küzdelme az angol ipar ellen. Megérdemli-e ezen ipar, a mely nagyon nehéz körülmények között honosodott meg és a mely igen nehéz körülmények között tarrá fen magát, hogy mi minden részére adandó kedvezményt azon chablonszerű állítással üssünk el, hogy Magyarország csupán nyerstermelő állam ? {Élénk helyeslés jobb felöl.) A székely iparnak életrevalóságáról meggyőződhetik at. ház. Ma is van már kivitelünk a kelet felé. A brassói árúk nevezetes kivitelt képeznek már ma is, melyek az angol árúk felett már képesek dominálni a helyzetet. Ez tehát nem egy könnyű egyszerű chablonnal elüthető érdek, hanem kell, hogy azt ápoljuk a másik féllel szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most t. ház, én ugy vagyok meggyőződve, hogy a közgazdasági kérdésekben a kölcsönös viszonyosság és az érdekek kölcsönös kiegyenlítése váratik. Én ezen kölcsönös kiegyenlítést és kölcsönös tekintetbevételt látom a jelen szerződésben, látom pedig oly módon, hogy itt mi egy aránylag véve, nem túlságos áldozatot hozunk a sertésvám leszállításában a tenyésztés szempontjából, mert hogy ez a kereskedelem szempontjából előnyös, a fölött, azt hiszem, nem lehet kétség. Viszont a hazai termelés szempontjából meglehetősen jelentékeny előnyöket érünk el, lehetővé tesszük a szolid kereskedelmet a kivitelnek szabályozása, a vámok specificálása, a elasifficatió elfogadása és különösen a mellékilletékek szabályozása és contingentirozása által. Elérünk specziális előnyöket a diíFerentialis tarifában és pedig olyanokat, melyeket kicsinyeknek nem lehet mondani és ezek alapján conclusióm csak az lehet, hogy a jelen szerződést el kell fogadni. Még csak pár szót akarok szólani azon határozati javaslatról, mely itt beayujtatott és mely felfogás különösen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam által vau hangsúlyozva. Én t. ház, azt hiszem, kell hogy valaki a háznak ezen oldaláról is hangsúlyozza ezen álláspontot. Nagy szomorúsággal és nagy aggodalommal tekintek a vámszövetség jövőjére. Nemcsak politikai, hanem közgazdasági szempontból is teljesen elfogadom azon álláspontot, melyet az igen t. ministerelnök ur tegnapelőtt oly találóan kifejezett, mely szerint a vámszövetségnek épen a jelen agrárius vámirányú mozgalmakkal szemben kettős fontossága van. De nem tagadom és nem akarom magamat illúzióban ringatni az iránt, hogy az én lelkemre és mindnyájunk lelkére súlyosan nehezedik annak tudata, hogy egész Európában megváltozott az áramlat, hogy a pénzügyi helyzet nálunk is új és új exigentiákat követel és különösen a birodalom másik felében olyan áramlat van, mely esetleg viciálni készül a vámszövetség alapeszméjét, az érdekek méltánylását és solidaritását. Nem lehet tagadni, a magam részéről készséggel elismerem, hogy ezen aggodalmak reám is nagy súlylyal, mondhatnám elementáris nehézséggel nehezednek. S épen azért, mert ez igy van, mert a jövő eshetőségével szemben Magyarország törvényhozása szabadkezet kell hogy tartson fenn magának, a magam részéről kötelességemnek tartottam egy ily szerződést, mely a vámszövetség tartamának lejárta utáni időre köttetik, kettős figyelemmel gondolni meg. Végig mentem tételről tételre ismét és ismét, végig gondoltam a minden tételnél beálló következményeket, a vám szerződés tartama alatt, a vámszövetség határán innen és túl és arra a meggyőződésre jutottam : hogy én, ha ma Magyarország nem közös vámterületet képezne Ausztriával, hanem önálló vámterületet képezne, a jelen szerződést mégis elfogadnám, {Helyeslés a jobboldalon) azért, mert az általunk lekötött tételeket és az általunk compensatiókép nyújtott tételeket nem találom túlságos áldozatoknak azon boni-kért, melyek Magyarország részére biztosítva vannak. (Helyeslés a, jobboldalon.) Nem sajnálom én, sőt örülök rajta, hogy ha ezen szerződéssel Ausztria nyer, hanem azt akarom és azt megkövetelem, hogy csak oly szerződéshez járuljon hozzá, — az én felfogásom szerint — a magyar törvényhozás, mely Magyarország részére legalább annyi jót köt le, a mennyi teher háramlik abból Magyarországra. Ez azon egészséges „egoismus" , melyet t. képviselőtársam tegnapelőtt hangsúlyozott és melyet én egy parlamentben jogos egoismusnak tartok. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy a tételeknek lelkiismeretes és komoly megfontolása után minden tétel fogalmát azon sovány adatokkal, melyek rendelkezésünkre állanak, — mert 10—100%-ig is drfferáió forgalmi mennyiségről szóló adatokat tudunk kimutatni az egyes Íróknál a szerb és az osztrák-magyar forgalomban, — de minden tétel lelkiismeretes átgondolása után azt találnám, hogy ezen tételek, melyek e szerződésben leköttetnek, nem olyanok,