Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

24. országos ölés deezember 5. 1SSL 267 tásról, a melylyel ezen tarifa a legapróbb részletekre kiterjed. Pl. az egérfogó nagy kereskedelmi czikket sohasem képezett s erre három külön fokozat van megállapítva a tarifában, a szerint, a mint az egérfogó kisebb vagy nagyobb. Hasonlóképen van egy másik czikkre, a melyben, én fájdalom, járatlan vagyok teljesen, de azt hiszem, hogy a t. ház tagjai között sokan vannak, a kik praktikusabb véleményt adhatnak róla. A pipaszárra {Derültség) következő tételek foglaltatnak: tisztán csibukszár kisebb-nagyobb, német, fényezett, egyenes pipaszár különbség nélkül, Törökországból való kidolgozott fúrott, törökországiak, egyenesek, fúrottak, közönségesek, fenyőfából kidolgozott, fúrott, fenyőfából kidolgozott, de nem fúrott. Azután jönnek a szivarszivók, ezekre szintén kölönböző tételek vannak megállapítva. Már most, hogy lehet egy vámhivataltól követelni, hogy ezen tételek közt épen a helyeset, az igazat találja meg és ilyen módon a legjobb akarat mellett is a vevőt sekaturának alá ne vesse és hogy ha egy kissé rósz akarat van benne, visszaéléseket ne kövessen el. Azt hiszem, hogy ilyen szerződés mellett Szerbiával komoly kereskedést űzni lehetetlen. És én bátor vagyok felhívni egy tényre a t. ház figyelmét. A csempészkedés Ausztria-Magyarország és Szerbia közt, oly nagy mértéket ért el, hogy volt eset, midőn a szesz 3-szor vitetett át az osztrák-magyar Monarchiából Szerbiába és csempésztetett onnan vissza csak azért, hogy az illető űzér a restitutiót az osztrák-magyar monarchia részéről 3-szor élvezze, Ilyen visszaélések azok, a melyeknek ezen tarifa ajtót nyitott és majdnem kötelezi a vámhivatalokat. Valóban érthető, hogy Szerbiával szemben komoly, szolid kereskedés az osztrák-magyar monarchia részéről ez ideig nem létezik. E szerződés megállapítja a klassifikátiót, ami más szóval azt jelenti, hogy ezen szerződés lehetővé teszi a szolid kereskedelmet Szerbiával. Ez pedig, t. ház, nagy fontosságú körülmény. De van egy más körülmény is, a minek én ezen szerződésben nagy fontosságot tulajdonítok; a mellékilletékek megszabása. Méltóztatnak tudni, a kik ezen dolgokkal az orient felé foglalkodtak, hogy épen a mellékilletékek kérdésénél, pl. a román kereskedelmi szerződésben mily konstans és mily orvosolatlan panaszok merültek fel mind Magyarország kormánya, mind a közös külügyministerium részéről. Nem mondom, hogy ugy a mint a jelen szerződésben stipulálva van, ezen panaszok forrása örökre be lesz temetve Szerbiára nézve; de a szerb kormány e szerződésben kétségkívül elment addig, a meddig elmehetett. A maximumok contingentirozása e kérdésben oly előny, a melynek eléréseért a magyar kormánynak határozottan csak gratulálni lehet. Mert méltóztassék megengedni, ezen kérdések nem pusztán, miként az indokolásban fel van hozva, regáléra és a trosarinára vonatkoznak ; Szerbiában még ezenkívül van egy rakás mellékilleték, a melyekre nézve nagyobb kedvezmény köttetett ki és részleteztetett nálunk is a kereskedelmi szerződésben, az ana-rd szerződés alapján. Ilyen példának okáért az úgynevezett nosevin, a mely jelenti a hordár-pénzeket, a melyek szedetnek főleg a külállamokból behozott árúk után; ilyen a kövezeti pénz, a mázsálási pénz, a mely főleg a mi árúink után szedetett, a melynek kontingentirozása és maximumának megszabása a jelen szerződésben nagy előnyt képez és mindenesetre nemcsak a román szerződéshez képest nagy előnyt nyújt, hanem a practikus kereskedelemre, a jövőben teendő intézkedésekre s a szerződés komoly végrehajtására is megbecsülhetetlen eszközt szolgáltat. És még ezzel sincsenek kimerítve a szerződés előnyei. A fősúlyt én a magam részéről azon különbözeti vámokra fektetem, a melvek a szerződésben a határvonalak részére meg vannak állapítva. Méltóztatik a t. ház emlékezni azon ittott felmerült és a sajtóban — nem minálunk, hanem más államokban — ventillált kérdésre, vájjon az Anglia és Szerbiával kötött kereskedelmi szerződés nem involválja-e magában ezen vámoknak Angliára való kiterjesztését is. Ezen kérdés a jelen szerződésben, azt hiszem, meg van oldva és a ház véleménye ezen kérdésben tiszta lehet. De kétségkívül áll, hogy maga azon tény, mely szerint Anglia a maga érdekeit féltékenyen őrizvén, ezen határforgalmi könuyebbítéseket a maga részére vindikálta, arra mutat, hogy Anglia oly nagy súlyt tulajdonított magának azon forgalomban, a melyre nekünk kellően nem reflektálnunk helytelen lenne. Azt méltóztatott mondani, hogy ezen könnyebbíiések főleg Ausztriának javára szolgálnak. Én bátor vagyok ezen állítás helyességét is kétségbe vonni. Van az itt felhozott tételek közt egy rakás, pl. a csomagoló papiros, más papiros, azok után következők közt, pl. a közönséges kő, azután a közönséges üveg, a mezőgazdasági szerszámok, a közönséges vas, az u. n. boszniai vas, a melyek Szerbiában nagyobbára magyarországi kivitelből fedeztetnek. A ki csak egyszer végig ment, természetesen üzleti szempontból, a nándorfehérvári piaczon, az tapasztalhatta, hogy az agyagáruk Mohács vidékéről jönnek, hogy a faáruk Komáromból jönnek. Mindnyájunk előtt köztudomású, hogy a boszniai vas Salgótarjánban gyártatik. Tudjuk, hogy a csomagoló papiros szintén magyar eredetű. Es igy az elért eredmény nagyrészt olyan, melyben Magyarország eddig is nagyrészben participál és hogy ezután is participáljon, tisztán csak tőle függ. {Ugy van! a jobboldalon.) 34*