Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

fog 24. országos ülés deezember 5. 1881. lóvám, a vámtariffa szerint 216—219. tétel, felemeltetett 15 piaszterre. Ugyanakkor a sörnek vámja, mire ő refiectálni méltóztatott, egy akó után öt piasterre emeltetett. Ha már most ezen adatokat vesszük alapul a számításnál, akkor szembeszökő, hogy az ő következtetései, melyek szerint a 64-iki vámtarifához képest a jelen szerződési tarifa emeléseket állapítana meg, legalább ezen czikkekre nem állanak. De t. ház, elismerem, hogy itt az összehasonlítás kis mértékben sántít. Ha p. o. ő, nem tudom mily adatok alapján, azt állította, hogy a lónak értékvámja 1% volt az 1864. évi tarifa alapján, holott sem ezen tarifában, sem a 71-iki pótlásokban értékvámról a lónál szó sincs, hanem meg van állapítva 9, 12, 15 piaszter. Ha tehát az o állítása állana, nevezetesen 1%-jével, akkor ez azt jelentené, hogy az osztrák-magyar monarchiából bevitt minden lónak értéke 225 arany forint volt; mert ennek felei meg az 1%-es számítás. Hasonlóképen vagyunk az összehasonlítás többi adataival. Ezek talán kissé kényelmesebben voltak véve, mert a mértékek máskép vannak a monarchiában és máskép Szerbiában fölvéve; nálunk például akó van felvéve a bornál és a sörnél. Már most ezeket átszámítani más mértékekre, oly nehézségekkel van összekötve, bogy a legjobb akarat mellett is nagy tévedések fordulhatnak elő, különösen pedig a szerb tarifában, hol a tételek nomenclaturája classifikatiójának megállapítása annyira bonyolult, hogy az összehasonlításnál hasonló mértéket nem is lehet találni. Azt hiszem, hogy az általa felhozott példákban utólagosan hozott törvények által módosított tarifa alapján az ő adatai nem állják ki azon eriteriumot, hogy a mai tényleges helyzettel vannak összehasonlítva s ennélfogva az ő következtetése, hogy a mai tényleges helyzethez képest a szerződési tarifa rosszabb a 64-iki tarifánál, nem állhat meg, legalább nem minden tételnél, mert hiszen elismerem magam is, bogy vannak tételek, hol praecis meghatározás a vámtarifa lényegtelen felemelése által ellensúlyoztatott. Nem akarom én t. ház, azt állítani, hogy a jelen szerződésnek hátránya, vagy ha ugy tetszik magunkat kifejezni, ára ne volna. Igen is ennek a hátránya, vagy ára benfoglaltatik a szerződésben. Én nem merném azt állítani, hogy a magyar termelésre nézve közönyös a sertésvám fölemelése; és gr. Apponyi, igen t. képviselőtársammal én egyetértek abban — nem az ő, azt hiszem, nem nagyon szerencsés kifejezésének, hanem gondolatának lényegét értem, — hogy a védelmi vámoknak feladata, nem a kereskedést elősegíteni, hanem a tenyésztést mert a létező kereskedés elősegítésére^ szembeszökőleg semmiféle vám sem hathat. En is elfogadom, hogy ezen hazai tenyésztésnek a felfogás átalánossága szerint semmiképen nem válhatik előnyére tisztán a sertéstenyésztés szempontjából a vámnak felemelése; tehát röviden szólva elismerem, hogy a sertés vámnak 50 krajczárraj való leszállítása egyik ára a szerződésnek, melyet el kell fogadnunk, hogy ha a szerződésben más tekintetben concessiót találni akarunk. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon ) Hasonlóképen állítom azt is, hogy az ökörvám megkötése szintén ily árnak lenne tekinthető akkor, hogy ha azon komoly plausibilis eshetőséggel állanánk szemben, hogy ha] az ökörvám felemelése az autonóm vámtarifának egész tartamára nem lenne fisirozva azon összeggel, milyen Szerbiában fönnáll. De hogy igazságos ítéletet mondjunk, tekintetbe kell vennünk először azt, hogy az ökörvám már az autonóm tariffában meg van igy és hogy ezen ökörvám kiterjesztését Szerbiára egyszerűen a legtöbb kedvezmény alapján tényleg kiterjesztettük volna; a sertésvámra nézve pedig tekintetbe kell venni, ha igazságosak akarunk lenni, azt, hogy a sertésvám leszállítása a határforgalomban adatik meg csupán. Ez tehát tisztán Szerbia és az osztrák-magyar monarchia egymásközti viszonyát szabályozza, nem pedig a legnagyobb kedvezmény alapján ipso facto minden államra áll. Igaz, hogy Szerbia főleg az az állam, melybői a sertések behozatnak, de méltóztassék figyelembe venni, hogy Romániából szintén igen nagy a behozatal és méltóztassék figyelembe venni azon tényt, a mely talán némelyek előtt nincs tudva, hogy a szerbiai sertés Románián át már megtalálta útját Kőbányára akkor is, midőn némely nehézségek emeltettek a magyar kormány részéről a szerbiai sertés ellen. Különben az 50 kr. leszállítást, hogy ha árnak tekintjük is, meggyőződésem szerint compensatióját teljes mértékben megleli. Á nemzetközi szerződések a do ut des fogalmán alapulnak. A kérdés az: hogyha mi adunk compensatiót Szerbiának, mi az, a mit cserében kapunk. És ezen szerződésnek igen nagy érdeme van: az első mindjárt a tarifa és ciassiíicatió megállapítása. A t. ház talán nem méltóztatik eléggé ismerni azon nehézségeket, melyeket a jelenlegi szerb tarifa maga okozott. Az indokolásból méltóztatik tudni, hogy ez 3000 czikkre terjed, egy olyan chaos-módon összehányva, hogy valóban a vámhivatalok sekaturájának a legjobb akarat mellett is ki volt az ember téve. Az ember csodálja, hogy hivatalos okmányban, hogy ugy fejezzem ki magamat, olyan comikus meghatározások akadnak. Egy pár példát kénytelen vagyok bemutatni belőle, azokon kivül, a mit a kereskedelmi miuister ur tegnapelőtt elmondott, hogy méltóztassék fogalommal birni a minucziózi-