Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

258 23. országos ülés diczember 3. 18S1. helyesen figyelmébe ajánltatik? Az, hogy az egyoldalú magtermelés rendszerről az állattenyésztés nagyobb mértékben való fejlesztésére át kell menni. Ámde t. ház, ha ez áll és ha áll az, hogy a mai európai viszonyok közt Magyarországnak mezőgazdasági terményei sem nélkülözhetik a közös vámterületen azt a védelmet, melyet saját nyerstermelésüknek a szomszéd országok adnak, akkor legeslegelső sorban az álattenyésztés okszerű megvédéséről kell az autonóm Yámtariffa átalakításánál gondoskodni. És ép ennek lehetősége ellen a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződések két igen fontos momentuma, t. i. a sertésre és az ökörre megállapított vámtétel át nem hidalható nehézséget állapít meg. Mert mindkét vámtétel az autonóm vámtarifában papíron emelhető ezentúl is, de miutáu körülbelül minden reánk nézve fontos európai állammal a legtöbb kedvezményt biztosító szerződésnek lábán állunk, a Szerbiának itt adott coneessió ki fog terjedni mindezen államokra. Tehát állattenyésztésünk megvédésétől, mely pedig az én véleményem szerint az autonóm vámtariffa revisiójának egyik főpostulatuma, ezen szerződés megkötése által a gyakorlatban el vagyunk ütve. Ez azon kimagasló momentum —• miután a kereskedelmi minister ur a kimagasló momentumokat annyira szereti, — ez kimagasló közgazdasági momentuma ezen szerződésnek; ezért tartjuk mi azt egyátalában igen kevéssé előnyösnek; ezért tartjuk különösen hibának, hogy ez a szerződés megköttetik mielőtt az általános vámtarifa revisiójának műve befejeztetnék. Mert az igaz, hogy a szomszédos keleti államokkal kereskedelmi szerződést kötnünk nem lehet a nélkül, hogy nekik épen az állattenyésztés terén bizonyos coneessiót tegyünk: de ha az átalános vámtarifa az állati termelésnél egy bizonyos magasságra fel van emelve, akkor abból a magas vámból igenis engedhetünk és coneessiót tehetünk a szomszédos államoknak érdekeink sérelme nélkül, holott ha már a mostani csekély, önmagában elégtelen védelemből is engedünk, akkor érdekeink nagyobb mérvben vannak veszélyeztetve, mint eddig és azok hatályosabb megvédése jövőre gyakorlatilag lehetetlenné lesz. {Igaz! Ugg van! a baloldalon.) De a kereskedelmi miniszter ur arra is hivatkozik, hogy folyton felmondható szerződések megkötése ellenkeznék a kereskedelem és ipar egyik fő postulatumával: a biztosított helyzetnek tudatával. Hát ebben neki tökéletesen igazsága vau, csakhogy a kereskedelmi minister ur félreértette azon határozati javaslatot, melyet Gaál Jenő t. barátom előterjesztett és félreértette azon álláspontot, melyet mi e tekintetben elfoglalunk; mert a mi kívánságunk nem az, hogy a szerződés évről-évre felmondható alakban állapíttassák meg, de egyedül az, hogy azon időpontban, melyben lejár a Magyarország és Ausztria közötti vámközösségi szerződés, a mennyiben a vámközösségi szerződés felmondatnék, annyiban ezen Szerbiával kötött szerződés is felbontható legyen. És ezt én átalános postulatumnak tekintem; átalános postulátumnak tekintem azt, hogy egy létező közgazdasági területnek, mert ilyet képez most az osztrák-magyar monarchia — hogy, mondom, egy létező közgazdasági területnek előnyére és terhére kötött, szóval arra vonatkozó kereskedelmi szerződések a dolog természete szerint hosszabb időre nem köthetők, mint a mely időre meg van állapítva ezen közös közgazdasági terület fentartása. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Különben előre ki lenne mondva, hogy ezen közös közgazdasági terület örök időre megállapítottnak tekintetik és hogy a vám- és kereskedelmi szerződésnek megújítása Ausztriával és az az iránt megindítandó tárgyalások merő formalitás niveaujára sülyednek. Én épen ugy, mint Graál Jenő t. barátom, nem tűzöm ki a külön vámterület kivívását czélomul; én közgazdasági szempontból is Európa kereskedelmi politikájának jelenlegi irányzatai mellett súlyos aggodalmakat táplálok Magyarország szempontjából a vámterület elkülönítése ellen, de a lehetőséget, azt komolyan akarom, még pedig nemcsak azon fictiv alakban, mint jus dormienst, mint a minőnek a kormány mindig odaállítja. (Közbeszólás jobbfeló'l: Azt nem mondja!) Nem nevezi annak, de tettei által azzá sülyeztette, hanem mint egy practicus, tényleges lehetőséget akarom fentartani; és állítom, hogy semmi néven nevezendő magyar kormány, álljon annak élén akár egy Bismarck, nem tudna Ausztriával előnyös szerződést, nem tudna előnyös közgazdasági kiegyezést keresztül vinni, ha ez a lehetőség komolyan tekintetbe vétetik, ha ez a háta megett nem áll. Hogy azután, t. ház, abból is, hogy a kereskedelmi szerződések egy bizonyos idő múlva bizonyos körülmények közt felmondhatok, némi hátrány származik, hogy abstrakte előnyösebb volna, hogy ha a kereskedelmi szerződéseket hosszabb időre lehetne megkötni, az kétséget nem szenved. De ez egyike azon a mi viszonyainkban és azok sajátszerű anomáliájában fekvő bajoknak, melyektől eltekinteni nem lehet és a melyeket tűrni és viselni kell; ilyen pedig van számtalan. És itt az a kérdés áll elő, hogy vájjon mire fektetünk nagyobb súlyt, mit becsülünk többre: azon előnyöket, a melyek a stabilitás nagyobb mértékéből származnak, vagy azokat, a melyek a gazdasági külön rendezkedés jogának sértetlen fentartásából folynak? Miután én ezen utóbbit életkérdésnek tekintem Magyarországra, én a választással nem habozhatom és azért azon