Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-23
23. országos ülés dsczember 3. 1881. 259 követelményhez, a mely Gaál Jenő t. barátom határozati javaslatában ki van fejezve, feltétlenül csatlakozom. De nem csodálkozom, hogy a tisztelt kereskedelmi minister ur ebbeli felfogásomat nem osztja; az ő beszédjében ugyanis előfordul egy csodálatos tétel, a mely mintegy önkénytelen és bizonyára az ő intentiójänak ellenére, de élénk világot vet azon módszerre, a melylyel jelen kormányunk kebelében Magyarország anyagi érdekei tárgyaltatnak és azon erélyre, a melyre ezen érdekek mostani kormányunk részéről számíthatnak. Az igen t. kereskedelmi minister ur ugyanis válaszolván Gaál t. barátom abbeli ellenvetésére, hogy ezen szerződésben az előnyöknek oroszlán része nem Magyarországnak, hanem Ausztriának, illetőleg Szerbiának biztosíttatik, azt mondja — és ez, hogy ugy fejezzem ki magamat — egy inventar-argumentum, mert ehhez hasonlóval minden alkalommal találkozunk — azt mondja, hogy egy oly szerződés megkötésekor, a melynél több fél van érdekelve, arithmetikailag kiszámítani, hogy az egyikre vagy a másikra előnyösebb-e, az igen bajos dolog, sőt lehetetlen; ezen okoskodás nyomán — igy szól a minister — oda is juthatunk, hogy minden kereskedelmi szerződés, minden közgazdasági törvénynek meghozatalánál az a kérdés hozható fel, hogy vajon x vagy y vármegye nyer-e többet? Hát ezen őszintesége által csodálatos nyilatkozattal ugyan nem mondott újat a kereskedelmi minister ur, mert hogy a közös vámterületben Magyarország érdekköre a mi t. kormányunk által egy vármegye érdekkörénél többre nem becsültetik, (Ugy van! tetszés balfelöl) hogy csak azon szempont alá esik Magyarország érdekének érvényesítése, mint egy országrészé, azt a tényekből és eredményekből sajnosán tudjak és érezzük mindnyájan; de ehhez hasonló őszinteséggel a t. házban ez eddig még nem mondatott ki. És én köszönettel tartozom a minister urnák, hogy a tényleg létező állapotot ezen nyíltsága által mintegy electricus világításba helyezte. Ennek az álláspontnak azután megfelel az t. ház, semmibe sem venni azt, hogy az Ausztriával kötött vámszövetség lejárása után -valamely szerződés esetleg nehézségeket gördíthet a külön rendezkedés elé. Ebből az álláspontból ez igen helyes; de miután én ezen álláspontot nem fogadom el, miután én Magyarországot közgazdasági érdekeinek érvényesítésében semmi tekintetben résznek nem tekintem, hanem tekintem egy olyan egésznek, a melynek érdekköre önmagában, habár alkudozások útján is, habár más állam érdekeinek kíméletes tekintetbe vételével is, de mint egy semminek alá nem rendelhető érdekkör érvényesítendő: azért súlyt fektetek azon fentartásra, melyet lehet, hogy tökéletesen inpraetikusnak tekintenek azok, a kik a vámterület elkülönítésének lehetőségét is csupán theoretikus töprengésnek tartják, de melynek a hallottak után még nagyobb fontosságot tulajdonítok, mint az előtt. Ezek után, t. képviselőház nem marad egyéb hátra, mint konstatálnom azt, hogy a szerződésnek közgazdasági tekintetben ki nem elégítő volta mellett, egyedül azok a nagy politikai szempontok, a melyeket kidomborítani bátorkodtunk azok, a melyek a ház ezen padjain ülő képviselőket a szerződés elfogadására bírták, de csakis azon fentartás mellett, hogy az ezekkel hasonló értékű és hasonló fontosságú momentummal, t. i. 1888-ban szabad kezünknek teljes biztosításával, azt kiegyeztetni lehessen. Ezért újból kérem a t. házat Gaál Jenő t. ^barátom határozati javaslatának elfogadására. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk í) Mindenekelőtt meg kívánom nyugtatni (Halljuk!) gr. Apponyi Albert igen t. képviselő urat, ki némileg rósz néven látszott venni, hogy t. kollegám a kereskedelmi minister ur, egy elvrokona állításának némely részén csodálkozott: hogy én nem csodálkozom semmi felett. Nem csodálkozom még azon sem — és miért is csodálkoznám, hisz nem első eset, hogy a t. képviselő ur, egy, az egész államélet keretén belül fenforogható törvényhozási teendőkre nézve hozott példát úgy állít oda, mint a kormány közgazdasági és nemzeti politikájának most már őszintén bevallott alapját és ebből akarja azután a kormánynak nem tetteit, de intentióit bírálni, —• nem csodálkozom, — mondom — megszoktam, tette máskor is, fogja tenni ezután is; kívánom: éljen soká, hogy soká tehesse! (Éljen! a, baloldalon. Halljuk!) De én más valamin sem csodálkozom, pedig, ha akarnék, csodálkozhatnám, azon, hogy a t. képviselő ur azt mondja: hogy mi— már ők — a szerződést, főleg kereskedelmi szempontból rossznak tartjuk, de átlátjuk a fontos politikai szempontokat és ezek előtt meghajolva, elfogadjuk, de hozzá teszünk elfogadásunkhoz, vagy az életbeléptetéshez egy oly feltételt, a melynek valósítása nem függ sere tőlünk, sem a mi kormányunktól, sem a monarchia összes kormányaitól, hanem függ a szerb kormánytól és a szerb törvényhozástól is. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez annyit tesz, hogy én mutatni akarom, mintha bírnék a politikai szempontok iránt érzékkel, de lehetetlenné akarnám tenni, hogy az a szerintem is helyes politika érvényesüljön. Én, t. képviselőház, ezen kérdésnek közgazdászati részleteiről szólni nem fogok. Vannak olyanok, a kik ezt tették és tehetik nagyobb 33*
