Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

23. országos ülés deczember 3. 1881. Ox-j árusítása. Kedvezőbb fordulat e tekintetben csak néhány év óta állott be. Ezen fordulat előidézőjeként két határozottan protektionalistikus jellegű, ámbár egyéb okokkal indokolt rendszabály tekinthető. Ezek egyike volt az amerikai sertészsír ellen közegészségügyi szempontból kiadott tilalom; másika pedig volt a szerbiai sertésbehozatal azon megnehezítése, a mely szintén egészségügyi szempontokból rendeletileg eszközöltetett a kormány által abban a korszakban, midőn a szerb kormány monarchiánkkal szemben az előbb jelzett merev álláspontot foglalta el. Ezen két protektionalistikus jellegű rendszabály, a melyek közül az egyik egyenesen a szerb sertésbevitel ellen irányult, volt okozója vagy legalább is előmozdítója azon kedvezőbb lendületnek, a mely sertéseink elárusitásä tekintetében a legutóbbi években megint beállott. Én a kereskedésnek érdekeire mindig tekintettel kívánok lenui, de a kereskedés érdekeit az ország érdekeivel teljesen harmonikusoknak és összevágóknak csak akkor tekintem, ha a kereskedés nem az idegen, hanem a hazai termelést mozdítja elő. Ezért én teljes mértékben egyetértek Gaál Jenő t. képviselőtársam azon állításával, hogy a szerbiai sertések behozatalára nincs szükségünk. A magyarországi sertéstermelés, ha kellőleg megvédetik, teljesen képes megfelelni annak a forgalomnak, a melyre a magyarországi sertéskereskedés be van rendezve. Minden idegen bevitel a termelőnek okoz kárt, a kereskedésre nézve pedig felesleges. Itt azonban az egész kérdést, t. i. a sertésvámok leszállítását és az ökörvámoknak jelenlegi magasságukban való megkötését egy általános szempontból akarom tekinteni, a melyre t. barátom is czélzott fejtegetéseiben és a melyre, miután ez kellőleg nem méltányoltatott, visszatérni szükséges. Az autonóm vámtarifa revisiójának idejében élünk. Ugyan t. ház, Magyarország érdekéből szólva mi az, a mit az autonóm vámtarifa revisiójától egyátalában várunk és mi okunk van arra, hogy e kérdéssel foglalkozzunk? És itt közbevetőleg megmondom, hogy ámbár monarchiánknak mint olyannak nemzetközi érdekei iránt bizonyosan senki nem viseltetik nagyobb melegséggel mint én, mégis szükségesnek tartom a Magyarországot érintő közgazdasági kérdéseket tisztán a magyar érdek szempontjából vitatni; mert Lajthán túl vajmi ritkán fogunk találkozni oly politikusokkal, a kik az együttesen elintézendő kérdéseket Magyarország és Ausztria együttes érdekeinek szempontjából mérlegelik. Birnak azok az egészséges egoismus azon mértékével, hogy csak a maguk érdekeire gondolnak. Hogy ha mi egy ennél sublimisabb álláspontra helyezkedni akarván, szükkeblüségnek kereszteljük el azt, ha egyedül és kizárólag KÉPVH. NAPLÓ 1881 —84. I. KÖTET. a magyar érdekek álláspontjára helyezkedünk, akkor megverettetésünk minden tárgyalásnál előre is befejezett tény. Hát mi a magyar érdekek szempontjából az, a mi miatt az autonóm vámtarifa revisióját követeljük? Egész egyszerűen ez: az a remény, melyet az 1878-ki kiegyezés megkötésekor még többen tápláltak, hogy sikerülni fog a nyugati országokkal szerződések által szabályozott kereskedelmi viszonyainkat ugyanazon alapokon fentartam, a külföldre való kivitel lehetőségeit s könnyebbségeit biztosítani. Ez a remény meghiúsult. Előállott egy helyzet, melyben a nyugati országok és ezek közt különösen a reánk túlnyomó fontossággal biró Németország protectionisticus és pedig nemcsak ipari, de agrar-protectionistikus álláspontra helyezkedvén, ugy kereskedelmi mint közlekedési politikájukban magukat előlünk körülbelül elzárták, legalább terményeink kivitelét nagyon megnehezítették. Már most ezen helyzetnek az 1878-ban megalkotott autonóm vámtarifa sehogy sem felel meg. Ezt érzi mindenki, érezte a kormány is, mert ezen és csak ezen érzés által lehetett indíttatva arra, hogy a revisió iránti alkudozásokba bocsátkozzék. Mi pedig ennek a helyzetnek anomáliája? Egyszerűen az, hogy az osztrák ipartermények számára meglehetős magas védvámok által Magyarország fogyasztási területe teljesen biztosítva van, Magyarország terményei ellenben az osztrák piaczon minden védelem nélkül az egész világ terményeivel megküzdeni kénytelenek. Ezen az állapoton, mely valóságos „soeietas leonina"-t létesített köztünk és Ausztria közt, segíteni, a védelmet — ha az már ma a világkereskedelem politikájában érvényre s uralomra emelkedett álláspontok folytán nem mellőzhető — Magyarország terményeire is kiterjeszteni és csakis ez lehet magyar szempontból az autonóm vámtarifa revisiójának czélja. Mást én nem is tudok képzelni. Mert ha csak arról van szó, hogy bizonyos iparvédvámok még magasabbra emeltessenek, hogy tehát az érdekek ellensúlya, mely amúgy is meg van zavarva, a mi hátrányunkra még jobban megzavartassék: akkor nem tudnám érteni a kormány azon elhatározását, hogy a vámtarifa revisiójába egyáltalán beleegyezik. Tehát a vámtarifa revisiójának egyéb czélja nem lehet Magyarország szempontjából, mint kieszközölni azt, hogy szemben azon védelemmel, melyben Ausztriának terményei részesülnek a magyar piaczon, Ausztriának piaczain is a magyar termények ennek megfelelő arányú védelemben részesüljenek. De kérdem, Magyarország termelésére nézve mi az, a mit mindenütt hangoztatni hallunk, melyik az az irány, mely Magyarország gazdáinak egyletekben, felolvasásokban, a kormány tagjai által tartott beszédekben is olykor-olykor és igen 33