Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-22

228 22. országos ülés november 50 1881. lehet; sőt az én felszólalásom keretébe még az sem illik bele, hogy az egyes kifejezések helyeslése vagy kárhoztatása felett nyilatkozzam. Én nem tartom magamat illetékesnek arra, hogy képviselőtársam eljárását bíráljam; annyit azonban megjegyezhetek, hogy nemcsak ilyen, hanem ennél sokkal erősebb kifejezésekkel telt számtalan és számtalan brochure-t olvastam, különösen választások idejében, a nélkül, hogy ezek a kir. főügyész részéről üldözésnek lettek volna kitéve. Ha ezen tényt, uraim, figyelembe veszem, nem zárkózhatom el azon föltevés lehetőségétől, hogy a jelen esetben alighanem a személyi kérdés is közbejátszik. Nem akarom ezt állítani, de tagadni sem merem. A mi engem felszólalásra késztet, t. ház, az a személyi és a pártérdekeken messze felülemelkedő, sokkal magasztosabb dolog. Én, t. ház, a jelen esetben a képviselői immunitás kérdését látom fölvetve, a mely a ház méltóságával függ össze; de fölvetve látom egyszersmind a képviselői immunitás kérdésével correalitásban álló sokkal fontosabb jognak, a sajtószabadság jogának kérdését is ; s ezen kérdéshez hozzászólni én részemről mindig büszkén fogom kötelességemnek tekinteni. T. ház! Tény az, hogy a legközelebbi évek gyakorlata a képviselői mentelmi jog kérdésében oly decadentiát mutat, a mely igen szomorú jelenség. (Halljuk!) A legutóbbi időkben méltóztattak tapasztalni, hogy a bíróságok is beleavatkoztak e tisztán a háznak előjogát képező kérdés elbírálásába; (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) azon kérdésben, hogy vájjon egy képviselő mentelmi jogát szabad-e, kell-e felfüggeszteni, immár a haldokló semmítőszék is ellenünk dönt. Madarász József (közbeszól): Elég törvénytelenül ! Polonyi Géza: De, t. ház, tovább megyek. Nemrégiben történt egy eset, a legutóbbi képviselőválasztások befejezte után, hogy egy igen t. képviselőtársam a bíróság elé állott, magát elitéltette, megnyugodott az ítéletben, a nélkül, hogy valaki ezen t. házat megkérdezte volna, hogy vájjon kiadjuk-e ezen képviselő urat vagy nem. Én azt hiszem, hogy a mentelmi jog nem a személy joga, hanem ez a képviselőháznak legfontosabb kérdése és a képviselőház függetlenségével annyira össze van forrva, hogy az egyes egyének a felett nem disponálhatnak. Ez az oka annak is, hogy a szokottnál nagyobb meggondolást igénylő tárgyát fogja képezni a jelen eset is az elbírálásnak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Két szempontból fontos a jelen ügy eldöntése. (Halljuk!) Két cardinális kérdés merül fel itten, a melyekre nézve legyen szabad a t. háznak különös figyelmét kikérnem. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a jelen esetben nem közbűntettről, nem közönséges dolusra alapított bűntett vagy vétségről, hanem tisztán politikai vétségről van szó, mely oly időben követtetett el állítólag, midőn Somogymegyében a képviselőválasztások folytak. Ha valaki közbünténynyel vádoltatik, arra nézve kifejezem abbeli nézetemet, hogy ily esetben mindenkinek magának kell kérnie kiadatását. De más kérdés az, t. ház, midőn politikai vétségről van szó. Itt a háznak kell megfontolás tárgyává tenni azt, hogy vajjou megérdemli-e az illető képviselő, hogy a ház őt a törvény üldözésének kitegye. A másik nem kevésbbé fontos körülmény t. ház, az, hogy ez az első eset, a melyben az igen t. képviselőház azon helyzetbe jut, hogy a büntető törvénykönyv hatodik fejezetének mikénti magyarázata felett, habár incidentaliter is, de bizonyos mértékben praejudiciumot alkot.(HaVjuk!) Méltóztatnak emlékezni azon t. képviselő urak, kik a büntető törvénykönyv megalkotásába befolytak, milyen élénk vitatkozást ébresztett itt a házban ezen ominosus hatodik fejezet, melyben a 172. és 173.§§-ok is foglaltatnak. Akkoriban a kormány részéről is igen liberális, igen szép biztatásokat kapott a törvényhozás és a közönség arra nézve, hogy miként fog ezen szakasz alkalmaztatni. Miről van szó? A 172. §. alapján üldöztetik egy képviselőtársunk azért, mert az mondatik, hogy az osztályok elleni gyűlöletre izgatott. Erős meggyőződésem az, hogy ezen kifejezés: „osztályok" a törvényben anaehronismust jelent. Kétségtelenül áll ugyanis, hogy Magyarországon jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség áll fenn. Az osztályok és a törvény előtti egyenlőség oly ellentétet képeznek egymással, melyek egymást kizárják. Osztályokról beszélni annyit tesz, mint elfeledni az 1848. évi törvényhozás összes vívmányait, (ügy van! szélső baloldalon.) T. ház! Mi az osztály? Az osztály több, vagy kevesebb hasonló foglalkozás mellett egyesült oly személyeknek társasága, kik egymás közti egyenlő, de minden harmadik személyétől eltérő jogviszonyokban élnek. Magyarországon azonban ilyen osztályok nem léteznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igenis léteznek osztályok a társadalomban, léteznek a nemzetgazda előtt, és léteznek mindenütt, de itt a törvény előtt nem léteznek osztályok. De, t. ház, bár létezzenek a törvény előtt is osztályok, kíváncsi vágyókra, Magyarországon ki fogja történelmi előzmények után bebizonyítani, lelkiismerete előtt elhitetni, hogy Magyarországon hatalmasok, oligarchák és nem hatalmasok osztálya létezik. Ily osztályokat sem