Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-21
21. országos Illés november 28. 188!. 219 „Lucska és Barka" szavak közül az „és" szócska kihagyandó. Eötvös Károly: T. ház! Mielőtt elhatároznám magamat arra, hogy azon néhány község a most egyesítendő megyébe bekebeleztessék: szükségesnek tartanám mind Grömör megye, mind az új törvényhatóság külön megkérdezését és azt, hogy a két törvényhatóság nyilatkozata a törvényhozás tudomására hozassák. A minsterelnök ur jól tudja azt, hogy valahányszor a vármegyék területének változása szándékoltatott, kivált régebben, ha csak egy kis puszta ide csatolásáról is volt szó, mindig a két törvényhatóság tüzetesen megkérdeztetett és igen gyakran országos küldöttségek mentek ki a helyszínére, megtudni, hogy voltaképen hogy áll a dolog, az illető községnek óhajtása, érdeke mit hoz magával ? És miután én az ország vármegyéit, törvényhatóságait, községeit oly szabad rendelkezés alatt álló nyers objectumoknak nem tartom még a törvényhozás részére sem, hogy a törvényhozás azok érdekeinek mélyebb megvizsgálása nélkül azokat ide-oda csatolgatkassa, ennélfogva addig, míg azon kívánalomnak elég téve nincsen, gróf Andrássy képviselő ur által előterjesztett indítványt nem pártolhatom. Még van pár szavam. A «iinisíerelnök ur meg fogja engedni, ha már alkalmat vettem felszólalni, — hogy visszaemlékezzem a t. ministerelnök urnák hozzám intézett szavaira. T. ministerelnök ur azt mondta, hogy nem a kiszivattyúzási, hanem a szivattyúzás] politika indokolva van azon ür által, a mely elődeiről maradt a t. ministereinökre és azon űrnek létesítéséhez ezen oldalon ülők legnagyobb része nem járult ugyan hozzá, de én specialiter hozzájárultam. No, t. ministerelnök ur, hogy Abauj-Torna megye egyesítését azzal indokolja a ministerelnök ur, hogy hajdanában mit csináltak, vagy mit nem csináltak — és hogy ha a t. ministerelnök ur azzal akar politikájához jó firmát szerezni, hogy én és velem együtt sokan hajdanában egykor, mikor még a Deák-párt fennállott, mit csináltunk — azt nem vártam volna soha. Hanem egy dologra figyelmeztetem a t ministerelnök urat. Ugy látszik, emlékező tehetsége e tekintetben egészen cserben hagyta. (Mozgás a jobboldalon. Bal felöl; Halljuk!) Elődei alatt az adóemelésnek egyedül üdvözítő politikáját nem ismerte ezen ország. Elődei alatt az a 35—36 milliónyi évi adóemelés, melyet most már fájdalom érezünk, fekszünk is alatta, elődei alatt az nem volt. (Ugy van! a szélső balon.) És emlékezzék a t. ministerelnök ur, három kabinet bukott meg, mielőtt az övére került folna a fior, három kabinet bukott meg azért — megbuktatva pedig, én mondom azt és mondják, a kik velem együtt voltak — a Deák-párt kebelében, klubjában, mert a kiszivattyúzási politikát akarták behozni, ép ugy, mint a ministerelnök ur ígérte, hogy nem hozza be, de Ígérete ellenére mégis behozta. (Ugy van! a szélső balon.) Ez az igaz történet. Egyébiránt, ha az ür oly igen nagy és oly veszélyes, a minőnek én is tartom, ha én is részben oka vagyok azokkal együtt, kik talán most is itten vannak, egy kérelmem van a ministerelnök úrhoz: álljon el az ür széléről, ne dobálja be a nemzetnek minden drágaságát, minden értékét, engedje meg, hogy ezen űrt mi próbáljuk betölteni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház! Én nem tudom, hogyan illethet engem azon vád, hogy én Abauj- és Toruamegyék egyesítését indokolni akarom avval, — inkább én mondhatnám, hogy csodálkozom, hogy mikor Torna és Abauj egyesítéséről van csak szó, a képviselő ur beszél azon nagy általános kiszivattyúzási politikáról, a melyre felelnem kellett. Egyéb iránt, ismétlem, nem vádolok senkit, sokszor elmondottam, hogy az, a mi történt, részben a helyzet következménye volt; de mindenesetre sokkal kellemesebb helyzetben voltak azok, a kik az ország különböző részei által óhajtott azon nagy építkezéseket, befektetéseket tehették, a melyek miatt támadt űrben, hogy aztán az ország bele ne bukjék, én és társaim vagyunk kénytelenek egyénileg és politikailag ránk nézve is kellemetlen eszközökkel közreműködni. (Igaz! Ugy van! jobbfelnl.) Egyébiránt az, hogy akkor egy klubban mi történt, hogy ott a kormányokat megbuktatták, én ugyan nem tudom és alig is hihető, de a képviselő urat nem reeíineälhatom : a parlamenti dicsőségeknek mindenesetre egyik legpéldátlanabbika az. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Különben nem ezért szólaltam fel, hanem csak azért, hogy kimondjam, hogy én a községeket •— és azért akartam felszólalni, hogy magát a szót el ne feledjem, — nem tudom hogyan is mondta a képviselő ur (Közbeszólások: Nyers objecíum!) tehát nyers objectumoknak nem tekintettem, nem tekintem és a törvényhozás sem tekintette soha; hanem mégis azt hiszem, hogyha a község valamit kér és kéri azt a kormánytól, kéri a törvényhozástól, meghallgattatott a szomszédos hatóság, a hova csatoltatui akarja magát a község és indokolja az átcsatolást a térkép, indokolja minden körülmény s kéri maga a község; hát akkor csakugyan nem bánik vele a törvényhozás, mint nyers objectummal, a mivel azt teheti, a mi neki tetszik, hanem bánik vele, mint oly valakivel szoktak bánni — s ezérí ritkán szoktak megharagudni — a kinek saját kívánságát teljesítik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) 28*
