Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-21

216 21. országos ülés november 28 1S81 úr, hogy maga legyen benne a csendbiztos. {Élénk derültség a szélső balon.) Ezt én indoknak el nem fogadhatom. De azt hiszem, hogy ha a t. ministerelnök úr meggondolja logikájának végső consequentiáját, maga is kénytelennek látja magát ezen indokot visszavonni. De felhozott indokai közt volt még egynéhány, melyek az én nézetem szerint talán azon széken elmondhatók sem lettek volna. Azt mondja a t. ministerelnök úr itt velünk szemben, hogy őt bizonyos nemzetiségi indok, vagy bizonyos helyesebb állami politika — nem emlékszem szavaira — is vezérelte akkor, midőn Tornamegyét, gondolom azon indokkal, hogy a szomszédos Abaujmegye népességének tetemes része idegen ajkú, ezen megyéhez csatolni jónak látta, Tisza Kálmán ministerelnök (közbeszól): Nem mondottam! Eötvös Károly: Hogy erősebb nemzetiségi központokat alkosson az országban. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mondta!) Bocsánatot kérek, ha félreértettem, de én igy értettem. Ha csakugyan ezt mondta volna a ministerelnök úr -— ismétlem én nem fogom rá — ha nem igy történt; de mégis kell szólnom e gondolatról, mert e gondolat, ha most nem is a ministerelnök ur által, hanem átalában az országban régóta igen sokak által colportáltatik, az t. i., hogy nekünk akként kell a circulussal Magyarország régi mappáján játszadoznunk, hogy bizonyos nemzetiségi conglomeraíiókat hozzunk össze, a magyarságot ideoda ugrassuk, mint a lóugrások történnek a sakktáblán, hogy az által az ország egyes provincziáiban az állami elemet erősítsük. Megjegyzem, hogy bizonyos mértékig és bizonyos nagyon is korlátolt értelemben én ezen okoskodásnak legalább alaki helyességét elismerem. Nem tudom, ismétlem, a ministerelnök ur ilyforma értelemben használta-e ezt az indokot, de bocsásson meg, ha nem igy használta is, hogy átalában e gondolatról beszéljek. Mondom, bizonyos fokig, bizonyos mértékben alakilag legalább elismerem ezen gondolkodásnak helyességét, de nagyon is szűk mértékben. Én abban a nézetben vagyok, hogy ha mi egyéb anyagi és szellemi és legfontosabb társadalmi érdekek kielégítése útján az idegen ajkú nemzetiségek keblében a magyar állam iránt való ragaszkodást felgerjeszteni nem leszünk képesek, akkor Magyarország régi mappája helyett egy új mappának készítése a nemzetiségi kérdést meg nem oldja Magyarországon soha és állítom, hogy nemcsak azt nem fogjuk elérni a mellett a kiszivattyúzó és koldussá tevő politika mellett, melyet a t. kormány folytat, hogy az idegen ajkú nemzetiségek bármiféle külső mechanikai csodálatos szerekkel ragaszkodni fognak a magyar állam-eszméhez, hanem meg fogja még érni a t. ministerelnök ur, fájdalom talán még mi is, hogy még az igazi magyarfaj is megsokalja s megunja azon állam-eszmét, mely reá nézve csak súlyos terheket, csak méltósága elvesztését és csak megaláztatásokat hoz. (ügy van! balfelöl.) Igy viselni gondját a népnek — magyarnak és nem magyarnak — mint a ministerelnök ur viseli, abból a nemzetiségi kérdés megoldása abban az értelemben, mint ő gondolja, sohasem fog megtörténni, hanem igenis meg fog történni, megtörténhetik, ne adja a gondviselés, rajta leszünk, hogy ne történjék, de nem a ministerelnök úron múlik, hogy még a magyarfaj is elfordul attól az állam-eszmétől, melyet ő képvisel. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Egy fontos indok volt,' a mely ha csakugyan bebizonyítva előttünk állana, minden gondolkodás nélkül magam is hozzá járulnék ezen törvényjavaslat elfogadásához. Ha a jó közigazgatás érdeke minden irányban azt hozná magával, hogy Tornamegye, mint önálló törvényhatóság megszüntettessék, egy perczig sem haboznám, hogy a t. ministerelnök úr javaslatát pártoljam; de midőn a t. ministerelnök úr azt mondja, hogy Tornamegye közigazgatása jó, hogy az országban levő területi közigazgatások legjobbjai közé tartozik, akkor igy kiszakítva —- mint előttem már többen hangsúlyozták — tenni intézkedést és a t. ministerelnök úrnak kérdésessé tenni azt, hogy vájjon ezen jó közigazgatást miként lehetne talán elrontani: ezt én helyes felfogásnak és jó politikának el nem ismerem. Azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy az 8 végezélja, az ő ideálja a közigazgatás külső institutiómak rendezésében — a melyekhez tartozik a vármegyék alakja is — az volna, hogy a vármegyék lakossága, a maga törvénykezési, közigazgatási és üzleti életének emporialis központjait együtt, egy helyen találja meg. Az eszme helyes, megvalósítására törekedni kell, de hogy kizárólagosan ez az eszme vezérelje a törvényhozókat és egyéb hasonlóan fontos és jogosult érdekeket mellőzzenek, azt talán a t. ministerelnök ur sem kívánja. A vármegyék existentiájának, egy állam belső alakulásának indoka nemcsak pusztán törvénykezési és üzleti tekintetből Ítélendő meg. A mi egy államot állammá és az abban uralkodó nemzetet nemzetté teszi, az nemcsak geographiai, nemcsak az administrationális institutiók bizonyos harmóniája vagy disharmoniája, hanem a történelmi fejlemények és nemzeti traditiók erős érzetének a nemzeti törvényhozás által való tisztelete. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azok a kormányok, melyek egy nemzetnek vagy egy államnak életében századokon át kifejlődött történelmi alakú-