Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-19

19. országos ülés november 24. 188!. 191 folyása, ezt elismertük mindnyájan, kik azt elfogadtuk és egyesültünk mindnyájan azon kívánalomban, hogy e kényszerhelyzetnek minél hamarább vége vettessék. Azonban e kényszerhelyzet oka nem ott rejlik, a hol az ellenzéki képviselő urak keresik, hanem egy sokkal régibb időben, t. i. az 1869-iki évi szervezésbea és perrendtartásban. Mikor a legfőbb bíróságok 1869-ben szerveztettek, nem voltak kellő számú adataink annak megbírálására, hogy minő létszám szükséges a majd elintézendő ügyekhez képest. Előttünk állott akkor a septemviratus ügyforgalma és legföljebb azon eombinatió volt lehetséges, hogy az új perrendtartás folytán minő ügymenet fog kifejlődni. A gyakorlat azt tanúsította, hogy az ezen perrendtartásban felvett föllebbviteli rendszer mellett, az ügyek annyira elszaporodtak a felsőbb bíróságoknál, hogy lehetetlen azokat tovább rendesen elvégezni, lehetetlen azon helyzetet fentartani, hacsak azt nem akarjuk, hogy az ügyek évekig elintézetlenül heverjenek. Két ut állott akkor nyitva a törvényhozás előtt, ezen bajokon segíteni: az egyik és a leghathatósabb minden esetre a felebbviteli munka megváltoztatása, mert arra gondolni sem lehetett, hogy a bírák száma még tovább szaporittassék, miután a jelenlegi szervezet mellett is oly számmal vannak, hogy összehasonlítva a külföldi első bíróságokkal, számuk meglehetősen túlhaladja azokét. A perrendtartás létrehozatala és a fellebbviteli rendszer megválasztása tekintetéből azonban a tárgyalások sokáig elhúzódtak s a kormánynak időközben nem maradt egyéb hátra, mint hogy a nagyon felszaporodott restantiák feldolgozását valamiképen eszközölje; ez pedig máskép nem történhetett, mint kisegítő bírák beosztása által. Jelenleg a perrendtartási novella még nem lévén életbe léptetve, lehetetlen megbírálni, hogy annak behozatala után mennyire fognak apadni a felső bíróságok teendői s hogy ennélfogva mennyiben lehet ezen szervezeten változtatni a birák számának csökkentésével vagy szaporításával. Ez volt azon kinduló pont, melynélfogva mi a bizottságban elfogadtuk a törvényjavaslatot. Azt hiszem, hogy minden törvénynek és törvényjavaslatnak összefüggésben kell lenni a törvényhozásnak eddigi eljárásával s ha ezt a jelen törvényjavaslattal combináljuk, lehetetlen mást ajánlani. Ezeket voltam bátor röviden megjegyezni azon alkalomból, hogy ezen törvényjavaslat okait más körülményben méltóztattak keresni, nem pedig abban, a mely minket annak elfogadására vezetett. Részemről tehát ajánlom a jelen törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. (Helyeslés jóbbfel'ól.) Pulszky Ágoston: T. ház! Legyen szabad az előttem szólott képviselő ur szavaival kapcsolatban s feleletül az igazságügymlnister ur által előadott érvek és ellenvetésekre, néhány szóval reflectálni. (Halljuk!) Midőn én is elfogadom általánosságban a jelen törvényjavaslatot, teszem ezt mindazon fentartásokkal és azon indokok miatt, melyeket előttem szólott t. barátom kifejtett. A közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur megjegyezte, hogy e törvény tulajdonképi okai nem az igazságügyi politikában, hanem, a mint mondta, az 1869-ik évi szervezetben és perrendtartásban rejlenek. Mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy hiszen a perrendtartás nem 1869 iki, a szervezet pedig csak részben 1869-iki. De kérdem, t. ház, lehet-e egy ministert, a ki már hosszabb évek során át ministerkedik, felmenteni egy bizonyos rendszabályért, a melyet most hoz be olyan baj alapján, a mely állítólag már 1869-ben keletkezett és a melynek orvoslására bizonyára nem egy helyen számos alkalma, Ideje és rendszabálya lett volna ? Épen az, hogy ezen rendszabályokat nem alkalmazta, épen az, hogy ezen időt fel nem használta képezi a kérdésnek talajdonképeni súlyát, épen az képezi azon mozzanatot, mely az ő igazságügyi politikájára szomorú világot vet. És a nélkül, hogy ezen politikát alaposabban akarnám bonczolni, csak azokra akarok reflectálni, miket a t. minister ur felhozott és meg fogjuk látni nyomról nyomra a tapogatódzást, nyomról nyomra a bizonytalanságot s nyomról nyomra oly rendszabályokat, melyeknek horderejét sem azok meghozatala, sem életbeléptetése alkalmával meg nem fontolta, sem azokra nézve a megfelelő intézkedéseket meg nem tette. Midőn most a t. minister ur kifejtette, hogy miként szaporodott fel a bűnügyek folytán a restancziák száma, vájjon ez nem olyan mozI zanat volt-e, mely előre látható volt a büntető törvénykönyvnek megalkotása és életbeléptetése alkalmával? és vájjon, midőn a minister ur a büntető törvénykönyv életbeléptetésére vonatkozó rendszabályokat előterjesztette, gondolkozott-e egyáltalában azon következményekről, a melyekkel az a bírósági szervezetre nézve járni fog? És midőn a minister ur megjegyzi, hogy egyátalában a competentiák változása az xij szervezés, az új perrendtartás folytán még kiszámíthatlan hatással bir, nem val3ja-e be maga, hogy azon fő-indok, a melylyei az új perrendtartás indo-