Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-19
192 19. országos ülés november 24. 1881. koltatott, tulajdonképen nem indok, tulajdon i képen konkrét alappal nem bír, mert azt sem képes végleg megállapítani, hogy minő competentiák fognak szaporittatni, hol fog az ügyforgalom fogyni, hol fog az nagyobb lenni és hol fog nagyobb, hol fog kisebb számú bírákat követelni. nem látszik-e nyoma azon tájékozatlanságnak, mely az igazságügy terén egyátalában fennforog, midőn a minister ur a budget előterjesztésében és indokolásában tett Ígéreteit most vissza vonja, vagy legalább módosítja és pedig azzal, hogy ha a kilencz kisegítő biró még sem volna elégséges, akkor pótbirák alkalmazásával fogna segíteni a bajon. Nem tudja tehát, evvel orvosolva lesz-e a baj, vagy sem, egy másik olyan rendszabályt helyez kilátásba, mely hogy a birói szervezet alapelveivel összhangban legyen, ugy hiszem, egyáltalában senki sem állíthatja. A minister ur azonban, egyátalában teljesen megelégedve látszik lenni és teljes mentséget látszik találni eljárásában, midőn azt mondja: nem én vagyok az első, ki azt tette, már előttem voltak kormányok, melyek hasonló körülmények folytán hasonlót tettek. Mintha bizony t. ház, a provisoriumok örökös folytatása, ideiglenes rendszabályoknak más ideiglenes rendszabályokkal való felcserélése, mintha a bajnak egy pillanatban egy kisegítő eszközzel való pillanatnyi elhárítása, de újra felmerülése alkalmával szintén nem gyökeres orvoslása, de csak kisegítő eszközzel való elhárítása, mintha — mondom — mindez igazságügyi politika lenne! És hasonló azon érv, melyet a minister ur arra nézve felhoz, hogy a birói felelősség garantiái általa egyátalában le nem romboltattak, meg nem döntettek. Igaz, a minister ur közvetlenül, egyenesen a rombolás és a megdöntés munkájához nem fog, hanem egyszerűen annyi mindenféle* foltozást tesz az igazságügyi szervezeten, annyi különféle kivételes eseteket statuál a bíróságok rendes munkaköre és hivatására vonatkozólag, egyszerűen annyi helyet creál, melyekben a birói függetlenség garantiái nélkülöztetnek, hogy ez által, habár azon fő garantiák elvben meg nem döntetnek, a vége mindig az, hogy esetről esetre, hónapról hónapra, évről évre állandóan hiányoznak. De midőn ezen hónapról hónapra, évről évre való állapot az esztendők hosszú során át húzódik el, akkor azt hiszem, bátran elmondhatjuk, hogy esztendők hosszú során át nélkülözzük azon garantiákat. A mi pedig a maros-vásárhelyi királyi táblára vonatkozó adatokat illeti, valóban igen sajátságosnak kell a t. minister ur eljárását és felfogását tekintenem. Ha ezen törvényjavaslatot, melyet ő nyújtott be nézem, azt látom, hogy az aláírás az október 8-iki keletet viseli. Vájjon október 8-ikán a t. minister ur még nem volt azon adatok birtokában, melyek az 1877., 1878., 1879. és 1880-iki ügyforgalmat tüntetik elő, a maros-vásárhelyi királyi táblán? és vájjon október 8-ikán még nem tudta, hogy mulfc évi deczember 31-ikén a restantiák száma, mint mondja, 1505-re szaporodott? vájjon akkor még nem birt ezen adatok tudomásával; és ha birt, miért nem terjesztette elő? Erre ő egyátalán nem adott feleletet, hanem engedte, hogy az igazságügyi bizottság saját felelőssége alatt, — a mely a politikai felelősséggel és a minister ur felelősségével épen össze nem vonható, — javasolja ezen rendszabályt és a t. minister ur azt most is ugy fogadja el, hogy ha akarja foganatosítja, ha nem akarja nem foganatosítja, szabad kezet biztosít magának és a törvényhozás előtt semmiféle felelősséget az eszközlendő rendszabályért nem vállal, úgy, hogy ha azon rendszabály netalán helytelennek mutatkoznék, ő a felelősséget áttolhassa az igazságügyi bizottságra és azt mondhassa, hogy hiszen a t. ház kívánta a dolgot és én a t. ház kívánságának engedtem; hogy ha pedig jónak mutatkozik, akkor ez természetesen a kormány politikájának helyeslésére és a kormány jövendő okoskodásaira vonatkozólag alapnak fogadtatik el, ugy mint alapnak fogadtatott el általa az előbbi kormányok tevékenysége. Valóban, ha valamely érv arra birna, hogy ezen törvényjavaslatot el ne fogadjam, az azon magatartás és azon érvek Összege, melyeket a t. minister ur előhozott és különösen az, hogy az előző ministerek rendszabályait és a ház előző határozatait hogyan használja fel és azokra miként hivatkozik saját rendszabályainak igazolásául. Minthogy azonban azt hiszem, hogy a törvényjavaslat elvetése egyeseknek nagy és helyrehozhatlan sérelmet okozna, ezen kényszerhelyzetben, melyet nem mi, nem a képviselőház, hanem a t. igazságügyminister ur teremtett, kénytelen vagyok azt elfogadni, fenntartván annak idején az igazságügyminister ur politikája iránti felszólalásomat. Busbach Péter: T.képviselőház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur utolsó szavára egy pár észrevételem van, arra t. i, hogy kényszer helyzet áll előttünk, melyet az igazságügyminister ur teremtett. Kényszerhelyzet áll előttünk az kétségtelen s ez az igazságügynek fejlesztési szüksége. Egész igazságszolgáltatásunk, egész jogügyi életünk ma egy ideiglen, melyet minden irányban fejleszteni okvetlenül szükséges; és ez a kényszerhelyzet az, melynek súlya alatt e törvényjavaslat készült. Az a kényszer igenis létezik és hogy azon kényszerhelyzetből miként fogunk még az év folyamán vagy az évek folyamán kivergődni, ezt ma sem a minister, sem a t. ház egy tagja sem fogja megmondhatni. De ez a