Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-19

190 39. országos ülés november 24. 1S81. resztül ne legyen kénytelen várakozni sokszor életérdeket képező ügyének elintézésére. (Helyeslés bálféWl.) De ezen kényszerhelyzetnek, oka t. ház, kizárólag a jelzett igazságügyi politika, mely immár éveken keresztül követtetik és melyért azt gondolom, hogy a felelősség a lehető legnagyobb mértékben terheli azon t. kormányt, mely hét éven keresztül működik s mely alapos, gyökeres segítséget ezen bajokkal szemben nyújtani nem képes, pedig melyeknek fokozódását a jelenlegi minister ur maga is elismeri és mely elismerés folytán nem hiszem, hogy lehetséges lesz jövőre és pláne egy év leforgása alatt, az ilyen kisegítő eszközöktől megszabadulnunk; mondom, ezen helyzettel szemben én is elfogadom a törvényjavaslatot és még csakis az igazságügyi minister ur felszólalásának másik részére, mely t. i. a marosvásárhelyi kir. táblára vonatkozik, kivánok megjegyzést tenni. (Halljuk!) Azt monda a minister ur, hogy ő igen jól tudta és ismerte azon helyzetet, mely Erdélyben a marosvásárhelyi kir. tábla területén már régebben előállott. Daczára azonban annak, hogy ezt tudta és ismerte s heteken, de hónapokon keresztül módjában állott ez iránt a háznak javaslatokat tenni: mi a helyzet? Az, hogy ma a képviselőház itt áll minden motivátió, minden statisztikai adatok nélkül és tisztán az igazságügyi bizottságnak, vagy ezen bizottság egyik tagjának kezdeményezésére indul ily fontos lépésben. En tisztelettel hajlok meg a bizottság véleménye előtt, ha azt nem osztom is, de utóvégre is a bizottság felelősséggel a háznak nem tartozik és szomorú dolognak tartom azt, hogy kizárólag egyesek ötletei legyenek irányadók ily fontos intézkedések behozatalánál, szomorúnak tartom, hogy midőn a ház oly kérdések elintézése előtt áll. mint a jelenlegi, semmiféle motivátióval, semmiféle statistikai adattal, melyből elhatározásának alapjait meríthetné, nem bir; hanem kénytelen egyszerűen megelégedni az igazságügyminister urnák azon nyugalmas eljárásával, hogy ő minden ily ötletszerű indítványt egyszerűen elfogadni jónak lát és ekként a házat azon hefyzetbe hozza, hogy ily kényszer-körülmények közt legyen kénytelen határozni. Én azt gondolom, hogy annyit a képviselőház minden esetre megérdemelt volna, sőt talán joggal megkövetelhetett volna, hogy e tekintetben, ha már az igazságügyi bizottság tárgyalása alkalmával nem is, de legalább a házban a minister ur felszólalásából oly adatok birtokába jöjjön, a melyekre elhatározását biztosan építheti. Ezzel a ház nem bir és én azt gondolom, hogy ez sem a háznak minden körülmények között köteles megfontolás! jogosultságával, sem a ministeri állásból kifolyó felelősséggel meg nem egyeztethető. Én röviden ismétlem, hogy szemben azon kényszerhelyzettel, melylyel Magyarország igazságkereső közönsége áll, kénytelen vagyok ezen javaslatot elfogadni: de igenis be fog következni annak ideje, hogy egyszer alaposan megvitattassék azon igazságügyi politika, a mely eddig csak rombolásban tündöklik és a melynek végeredménye egyéb nem lehet, mint a birói szervezet garantiáinak végleges megsemmisítése. Én részemről elfogadom ezen törvényjavaslatot azon indokolással, a melylyel azt Szilágyi Dezsőt, képviselőtársam kisérte. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Én csak az előttem szólott t. képviselő urnák néhány állítására kivánok válaszolni. Azt méltóztatott mondani, hogy azon igazságügyi politikának, melyet a jelen kormány követ, úgyszólván alig van egyéb eredménye, mint azon garantiáknak lerombolása, meljek a birói szervezet lényegét képezik. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ezen garantiák egyike sem romboltatott le. Igaz, 1875-ben három évre felfüggesztctett az új szervezés befejeztéig, de miután ezen három év lejárt, ezen három év után a birói elmozdíthatlanság és függetlenség mindazon garantiái életbe léptettettek, melyeket a törvény megállapított és szentesített. A mi az adatokat illeti, a marosvásárhelyi kir. táblánál a hátralékok főkép a bűnvádi ügyekben szaporodtak az utolsó időben, habár nem nagy mérvben; 1877-ben 492 hátralék volt a bűnvádi ügyekben, összesen pedig 931; 1878-ban 436 bűnvádi ügyekben, összesen 898; 1879-ben bűnvádi ügyekben f 25, összesen 815. Ha az ember az utolsó hónapok beadványait tekinti, melyeket az év végéig feldolgozni nem lehet, azok szintén igen jelentékenyek, mert 1880-ban az új büntető törvénykönyv meghonosítása folytán a bűnvádi ügyekben 1083 volt a hátralék, összesen 1505. Ha már ez nem is igazolta volna a kivételes intézkedés alkalmazását, hozzájárul, hogy az újévvel a semmítőszék bizonyos teendőinek egy része a marosvásárhelyi kir. táblához is át fog tétetni, körülbelől annak, a mi a kir. táblákhoz megy, mintegy 10°/°-á; az új eljárás szerint, a melynek eredményét számokban még kimutatni nem tudom, a semmiségi panaszoknak egy része a kir. táblához fog menni, tehát a marosvásárhelyihez is és igy minden esetre az ügyforgalom oly emelkedését lehet várni, hogy szemben ezen körülménynyel, én czélszerűnek tartottam ezen intézkedés lehetőségét a marosvásárhelyi kir. táblánál is elfogadni. Ezek azon statistikai adatok, a melyeknek birtokában voltam s a melyeket a t. képviselő úr felszólalására a t. házzal közölni kötelességem volt. (Helyeslés jobbfelöl.) Gál József: T. ház! (Halljuk!) Hogy a jelen törvényjavaslat egy kényszerhelyzetnek ki-