Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-14
150 14 « országos ttlés október 18 1881. de a minimum mindenesetre a háztartás rendé- j zésének helyreállítása. A ministerelnök ur ezt | nem akarja elfogadni, hanem azt mondja, hogy ez két különböző dolog: egyik a rend, másik az egyensúly. De megmagyarázta ezzel, hogy ő nem érti alatta azon közönséges rendet, melyet a szótárak értenek, ő a relatív rendezést érti ; t. i., hogy rendben van a magyar államháztartás szemben a múlttal, nevezetesen pedig azon múlttal, melyben papirjaíval a magyar pénzügyminister házalni ment öt-hat helyre. Erre nézve engedje meg, hogy három megjegyzést tegyek. Parenthesisben megjegyzem, hogy távolról sem érzem magam hivatva Kerkápoly volt ministernek ministerségót védelmezni; ellensége voltam akkor, ellensége vagyok most is azon politikának, mely követtetett. De elismertem és tisztelettel beszéltem fényes tehetségeiről akkor és tisztelettel beszélek ma is. Ennélfogva azt hiszem és azt jeleznem kell, hogy nem tartom a parlamentarizmus szokásaival összeférőnek, legalább nem mutat finom érzésre azon kíméletlenség, melylyel a ministerelnök ur egy elődjéről, még pedig olyas valakiről beszél, a ki nem képes e házban magát védelmezni. Hálátlanságnak tartom a többség részéről ezt, mert nem feledhetem el, hogy mikor mi ezen oldalról rámutattunk azon következményekre, melyeket Kerkápoly ur pénzügyi politikája az országra hoz, velünk szemben önök megtapsolták ama férfiút, rendkívüli géniének, a gondviselés ajándékának mondták ; tegnap pedig tapsoltak azon ministerelnöknek, ki róla kíméletlenül nyilatkozott. (Igaz ! a baloldalon.) Adja isten, ne jöjjön idő, midőn tapsolni fognak annak, ki így fog beszélni a mostani ministerről, kivel szemben mi ma is kifejezzük hazafiúi aggodalmainkat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A másik megjegyzésem az, hogy igaz, hogy akkor házaltak papírjainkkal, míg ma a pénzpiacz javulása folytán erre nincs szükség. Hanem itten a t. ministerelnök urat, kinek pedig rendesen igen jó emlékező tehetsége van, emlékezete, ugy látszik cserben hagyta, mert azt a rendetlenséget, mely ilyen mértékben nyilvánult háztartásunkban, nem a Tisza-cabinet szüntette meg. Annyi hálával tartoznék a ministerelnök ur legalább volt ellenzéki vezér társának, hogy elismerje, hogy azt Ghyczy Kálmán szüntette meg. Emlékezem, hogy midőn a ministeri széket ott hagyta, azt mondta, hogy ö akként hagyta rendben az államkincstárt, hogy az akkor megalakult Tisza-ministerium el volt látva nem csak az akkor folyó évre, hanem a következett semesterre is. Tehát olyan érdemet tulajdonít magának ez a eabinet, melylyel, ha van benne érdem, nem dicsekedhetik. (Elénk helyeslés a szélső balon) De van egy harmadik és ez a legfőbb. Feltéve, hogy már a rendnek ezen fokát rendnek lehet nevezni és ezzel dicsekedni lehet, akkor az igazság megkövetelné, hogy legalább méltóztassék hozzátenni azt is, milyen eszközökkel lett ez a rend ilyen mértékben helyre állítva. Méltóztassék felemlíteni, hogy a ministerelnök ur kormányzásának ideje alatt körülbelül 30 millió évi adóval szaporodott a nép terhe, nem is szólva azon negyedfélszáz milliónyi adósság szaporulatról (Ugy van! a szélső baloldalon). Én, mint akkor, ugy most is rósz pénzügyministernek tartom Kerkápolyit, de ha 30 milliónyi adótöbbletet és negyedfélszáz milliónyi adósság szaporulatot az ő rendelkezésére bocsátottak volna, akkor 5' nem ment volna házalni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mondom, elismerem, hogy a ministerelnök ur tett néhány nevezetes nyilatkozatot is, ugy a kul-, mint a belügyekre. A külügyekre nézve, megvallom, nekem jól esett a ministerelnök ur szájából hallani e mondást: elmúlt már annak ideje, midőn a császári és fejedelmi találkozások a monarchiáknak politikájára nagy és döntő befolyást gyakoroltak volt. Ez egy kormányelnök szájából mindenesetre igen szépen hangzik, mert elismerése ez a democraticus haladásnak, a képviseleti rendszer meggyökeresedésének. De sajnálattal kell hozzá tennem, hogy ez jól hangzik például egy angol minister szájából, mert akkor tudjuk, hogy ez nem csak phrasis, hanem F tény is. Egy angol minister bátran állíthatja, hogy ha az angol királyné bármely fejedelemmel találkozik is, ha a parlamentnek és a kormánynak nem tetszik, ez a politikára nagy befolyást nem f°g gyakorolni. De fájdalom, a mi helyzetünk nem ilyen. Ne ámítsuk magunkat, ne tagadjuk a kézzel fogható tényeket: nálunk a külügyekre az udvarnak, az udvari pártnak még nagy a befolyása. Senki sem tagadhatja, hogy az, a mit eddig nem csak e század folyamán, de a legújabb korban is láttunk, minket az ellenkezőről győz meg. Fájdalommal láttuk, hogy minden ily találkozásnak, akárminő lett légyen a nemzet tendentiája, voltak következményei, melyek némelykor, mint legújabban, a nemzet közérzületével homlokegyenest ellenkeztek. (Ugy van! szélső bal/elől.) Meglehet, hogy azóta a dolgok megváltoztak. Meglehet, hogy épen ez az újabb esemény győzte meg azon köröket arról, hogy igyekezni kell ezentúl a külügyek terén is összhangba hozni a nemzet közérzületét a legfelsőbb körökével. És ha ez igy van, szívesen veszem tudomásul a minister urnák ebbeli nyilatkozatát. A másik pontot is szívesen hallottam a ministerelnök úrtól, mely szerint Mocsárynak, ki felemlíti Salonikit és a keleti politikának eshetőségeit, válaszolva figyelmeztette öt Könyves Kál-
