Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-14

14. országos ülés október 18 1881. J49 a mennyiben ez igaz, azt méltóztassék a kormánypártnak és első sorban magának a kormánynak tulajdonítani. A vita egyetlen positiv pont körül folyt, a melyet az élet vetett fel és a mely a válaszfelirati javaslatban is felemlittetett. Ezen egyetlen positiv dolog a katonai és polgári elem közt felmerült viszony; ezzel foglalkozott az egész ház. A többi kérdéseknek megvitatását, a miknek alapos megvitatása mindenesetre nagyon óhajtandó, azért nem lehetett kívánni, mert a kormány - nyilatkozatban csak összehalmozva, megérintve vannak, de sehol jelezve, hogy mily irányban akarja azokat megoldani. Ily állapotban nem követelheti, nem is várhatta senki a háztól ez alkalommal a belügyek részletes tárgyalását, midőn hiányzik maga az alap. Erre nézve a t. ministerein ök ur ismételve válaszolt és első enuntiatiójában kiemelte, hogy ily belügyi programmnak egyes pontját bár mily röviden is jelezni, arra nem egy trónbeszéd, de nem is broehüre volna elegendő, arról egész köny vet kellene irni. Ebből csak sajnálattal látom azt, hogy a t. ministerelnök ur nem méltatta egy kissé figyelemre p. o. az általam benyújtott javaslatot. Ha csak elolvasta volna, ugy meggyőződhetett volna arról — annyi igazságszeretetet felteszek róla, — hogy elismerje, hogy minden egyes pontnál, a mely érintve van — pedig köríílbelől érintve vannak mindazok, a miket a trónbeszéd érint —- jelezve van egyúttal az irány is, igaz, röviden, de jelezve van, a melyben azokat megoldandóknak tartja. Bizonysága ez annak, hogy lehet röviden is elvégezni ezt a munkát; mert javaslatunk nem terjedelmesebb annál, a mit önök terjesztettek be és nem sokkal hosszabb magánál a trónbeszédnél. De a t. ministerelnök ur tegnap Szilágyi Dezső t. képviselőtársammal szemben már egy másik érvbe kapaszkodott, a midőn t. i. Szilágyi Dezső képviselő ur azt mondta, hogy a kormánypárt ez idő szerint tulajdonkép oly kormányt támogat, a melynek programmja nincs. Erre a t. ministerelnök ur azt felelte: ezt nem lehet mondani oly kormányról, a melynek háta mögött hat évi működés van, ez a hat évi működés programm. Hát engedelmet kérek a t. ministerelnök úrtól, de ennél rosszabb programmot nem adhatott volna. Mert a hat évi működés épen abban jellemezhető leginkább és valóban csaknem bámulatos tünemény a parlamentarizmus történetében, hogy hat évig tudta magát fentartani egy kormány programm nélkül. (Igaz! a szélső balon.) Emlékezzünk vissza egy kissé a multakra. A t. ministerelnök ur, midőn kabinetjét megalakította, kiadta a jelszót, hogy az államháztartás zilált helyzetének rendbehozása a programmja, ez a czél. Hozzá fogott azután működéséhez. E czélra legalkalmasabb volt äz abban az időben már közel álló közgazdasági kiegyezés Ausztriával ; akkor minden oldalról sürgették, hogy tehát halljuk most már a kormánytól a programmot, hogy milyen módon óhajtja a kiegyezést létesíteni. De minden sürgetésünk daczára sohasem sikerült a kormányelnöktől vagy a kormány bármely tagjától hallani, hogy mily programmal ment neki a kormány a kiegyezésnek. Nemcsak hogy előzetesen nem akarta velünk tudatni, de már a ház elé terjesztette a dolgot, egyenként, szakadozottan, külön-külön törvényjavaslat alakjában, de a kiegyezésre nézve szerves egész programmot nem volt szerencsénk hallani, (ügy van! a szélső baloldalon) Természetes, mert a ministerelnök ur nagyon jól tudta, hogy ha programmját előadja, még e házban sincs oly többség, mely azt elfogadta volna, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Épen a profcrrammnélküliségre volt szükség, hogy azt keresztül vihesse. Jött egy másik eset, a keleti bonyodalom. Egy éven át alig telt el ülés, hogy e padokról, de sőt ama padokról is (a baloldalra mutat) és az egész országban mindenfelől ne sürgették volna a kormányt, hogy adjon programmot. Mondja el az ország megnyugtatására az irányt, a melyet követni fog. Soha határozott választ nem voltunk képesek nyerni. És igy keresztül ment az a potitiüa, melyet ma is minden ember esak fájdalommal lát! Ily körülmények között, hivatkozni programm teki itetében a múltra, azt hiszem nem lehet. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) De eljöttek az utóbbi választások. Reméltük, hogy most csak meg fogjuk hallani, mint minden más parlamentáris országban szokás, hogy a kormány mily programm alapján fogja megindítani működését a választások után. Nem hallottunk semmit, csak a választások után, midőn a többség a kormánynak biztosítva volt, hallottunk valami programadóiét egyik-másik ministertől. És miután áttértem a ministerelnök ur nyilatkozataira, melyek közt, készséggel elismerem, van néhány nevezetesebb megjegyzés is, melyeket figyelembe kell vennünk, engedje meg, hogy ezúttal mondjak pár szót arról, a mit az államháztartásban állítólag helyreállított rendre vonatkozólag mondott. (Halljuk!) Bámulatos makacssággal insistal a ministerelnök ur azon subtilis dinstinctión, a melyet ő az államháztartás rendje és az egyensúly közt tesz. Megvallom, ezen distinctiót életemben most hallom legelőször. Eddig azt tudtam, hogy midőn egy államháztartás rendezéséről szóknak, azt értik alatta, hogy az rendeden h.lad, hogy kiadásai és bevételei fedezik egymást, sőt marad is annyi felesleg, a mennyi a nemzet szellemi és anyagi fejlesztésére szükséges befektetésekre fordíiható,