Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-14

146 14. országos ülés október IS. 18S1. mindazt, a mit a külföldről behozni szoktak, szebben, gazdagabban, Ízlésesebben kapná meg itt beim magában a hazában. (Igaz! jobbfelől.) A ki a magyar közönség Ízlését, figyelmét oda tudná fordítani, hogy ezt cultiválja, ezt emelje fel; a ki azokat, miket itt kicsinyben megláttunk, nagyban produkálni képes volna; a ki ebből nemcsak a hazai szükséget ellátni, de még a külföldre is kiviteli iparezikkeket tudna csinálni: az tenné meg azt a csudát Magyarországon, hogy aranyesőt árasztana az egész országra. (Tetszés jobbjelöl) A mi leginkább meglepett engem ezen ipartärlaton, az volt a szerb népnek ipara. Az én t. képviselőtársam Polit jutott akkor rögtön eszembe. Ö mindig ugy mutatja be nekünk a szerb népet, mint elégedetlen haragos nemzetiséget, a kit pedig én itt ugy tanultam megismerni, mint egy finom izlésíí, művelt és magas szorgalomra képes népet. S az a feladata a kormánynak és törvényhozásnak, hogy a népeket épen az ipar és forgalom kielégítése által csatolja a hazához. A szövőszék fonalai azok, a mik legjobban idekötik a népeket a hazához. Az ideális nemzetiségi theoriáknak, tessék elhinni, Magyarország a legbővebben termő és kielégítő talaja. Amerika szabad köztársaságában, oda ugyan minden nemzetiség elmehet, buzoghat a maga nemzetiségéért szabadon, de ha kenyeret akar keresni, angollá kell lennie, mert a nélkül meghal éhen. Magyarországon arra, hogy valaki kenyerét kereshesse, megélhessen, nem szükséges nemzetiségét megtagadni, itt mindenki maradhat a maga családi körében, a maga nemzetisége körében annak, a minek született. (Ugy van! jobbfelől.) Azért én azt hiszem, hogy azon t. képviselőtársaim, a kik talán párosával, vagy hármasával képviselik itt e házban a maguk nemzetiségét és kiknek én az 8 szeretetöket saját nemzetiségűk iránt se kárhoztatni, se nevetségessé tenni nem akarom, mert az ő szeretetök saját nemzetiségükhöz épen oly szent, mint az enyém a magamé iránt — mondom, azt hiszem, hogy ha ők érvényesíteni akarják ezt a szeretetet a maguk nemzetisége iránt, legjobban fogják érvényesíteni akkor, hogy ha megtanítják azt a fennálló törvények tiszteletére s ezeknek a keretén belül mindazon szellemi, ipari és anyagi tehetségeiknek kifejtésére, a mik által egy nép, egy nemzet magát a többiek közül kiemelheti. (Helyeslés jobbról.) Annálfogva én azt mondom az én t. képviselőtársamnak Politnak, hogy nem Philippinél találkozunk, hanem találkozni fogunk Philoponeiimél, a mi görögül azt teszi, hogy munkaszeretet. (Helyeslés a jobboldalon,) Addig is igen t. képviselőtársamnak Helfynek, a kisebbségi javaslat előadójának kívánok egy állítására felelni, a mit mondott kormányi pressióról és hivatalnokokról. Ugyanerről megemlékezett t. képviselőtársam és barátom Irányi Dániel is hosszasabban és kimerítőbben. Szólt először a hivataluoki pressióról, azután pedig a választásoknál elkövetett etetésekről, itatásokról. Mind a kettőről külön akarok beszélni. (Halljuk!) A hivatalnokot attól a jogától, hogy ő a maga politikai meggyőződésének befolyást eszközölhessen, törvényhozásilag megfosztani épen nem lehet. A legközelebbi választások alkalmával, nyugodt lelkiismerettel mondhatom t. képviselőtársam Helfynek, semmiféle nagyobb kifejtését a hivatalnoki véleménynyilvánításoknak nem követték el egyesek, mint elkövették a megelőző országgyűlés előtt, a melyről pedig ő ismételve azt fejezte ki e házban, hogy az arra vonatkozó választás a legnagyobb igazsággal folyt le. Én nagyon közel voltam a választásokhoz, erős részt vettem bennök, elismerem magam részéről, hogy a mit lehetett, a mi tőlem telt, mindazt megtettem; de mondhatom önöknek, hogy a legnagyobb szabadság, (Halljuk!) a legkorlátlanabb működési szabadság volt engedve maga a kormány részéről mindenféle hivatalnoknak, még a kinevezettnek is. A mennyi panaszt önök felsorolnak, annyi panaszt a mi saját képviselőtársaink, illetőleg jelölttársaink részéről is lehetett hallani. És mondhatom azt és a kormány férfiaknak elismerésére ezt ki kell mondanom, hogy a legkevesebb, a minimumig redukálható befolyást gyakorolták saját tisztviselőikre és az egész tisztviselői karra (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Végképen eltiltani a tisztviselőt attól, hogy részt vegyen a politikai mozgalomban, tiszta lehetetlenségnek tartom. A mi pedig az etetés-itatás kérdését illeti, hiszen erre nézve törvényünk is volna, végre kellene hajtani. Megjegyzem legelőbb is, hogy a milyen elkárhoztatandónak, a milyen szégyenleire méltónak tartja t. képviselőtársam Irányi Dániel etetés-itatás utján jutni be ide a képviselőházba, én azt épen olyannak tartom, miat a milyennek ő kifejezte és én sem helyeslem, ha a magam pártjánál történt, valamint ő sem helyesli, ha az övénél történt. (Halljuk!) Hanem ezek mind bebizonyíthatlanok. Hiszen méltóztassanak a gyakorlati téren megnézni, hogy megy a dolog. Összegyűl 5—600 ember egy fényes banketten. Jól mulatnak az igaz, de a bankett végével kiveszi mindenki a maga harminez krajczárját a zsebéből és fizet. (Elénk derültség.) Igaz, hogy a bankett többe kerül, de nem tudja senki, hogy ki fizetta a többit. (Halljuk! Felkiáltások a szélső balon: Hol történt?) Ez mind az önök kerületében történt ám. (Ellenmondás a szélső balon. Ugy van ! jobbfelől.)