Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

13. országos ülés október 17, 1881. 129 és tartalmát részletesen felderítse, teheti ^ pár­huzamba magát az a kormány, mely minden alkalommal kerüli a nyilatkozást és ha mégis kénytelen rá, akkor többnyire határozott tartalom nélküli általánosságot mond. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem nyújtván ezek szerint a t. kormány­nak programrojául kiadott trónbeszéd alapot és módot arra, hogy politikájának határozott kör­vonalait, határozott czéljait, rendszabályának jellemvonásait megítélhessük, kénytelen vagyok a kormány eljárásának, mely a trónbeszédben van kifejezve, megítélésében ahhoz tartani magamat, mely a trónbeszédből homályosan ugyan, de ki­vehető. És ez a kormány felfogása a politikai hely­zetről ; és ez a kormány általános felfogása az ily helyzetben követendő általános törvényhozási politikáról. Ha e felfogást jellemezni akarnám, ha azon nosságokból, melyekkel tartalmilag sem egyetérteni, sem valamiben azoktól különbözni nem lehet, valamit következtetni kell, az csak egy : tudnilíik a politikai helyzet szükségeinek téves és ferde megítélése. A kormány összes politikája arra a felte­vésre van építve, hogy az állandó és biztosított béke évei következnek reánk és hogy Magyar­ország állapota olynemű, hogy nem az állam­élet egyes ágai összes teendőinek tervszerű fel­karolása és némely államigazgatási ág szerve­zetének teljes reformálása a szükség: hanem meg lehet elégedni a továbbfejlesztés, a rész­letes-töredékes reformok politikájával, hogy a felmerülő reformok oly neműek, hogy nem egy meghatározott összefüggő terv valósításának egyes lánczszemeit kell hogy képezzék, hanem az egész a fennálló nagy részének épen hagyásával, mint egyes, bár fontos javítások beilleszthetők. Azt hiszik, hogy sikereket lehet elérni, a fennálló állapotok jobbra fordultát eszközölni egy határozott összefüggő közgazdasági és köz­igazgatási politika nélkül. En, t. ház, csakis ezen az alapon tudom megmagyarázni, a mit a kormány az állam­életnek legfontosabb ágazataiban, a pénzügy, közgazdaság, közigazgatás, igazságügyi refor­mokra nézve tenni akar. Es mert ezen felfogást gyökerében téves­nek tartjuk, — azért mellőzve itt egyes sürgős és életbevágó rendszabályok felemlítésének el­mulasztását — azért nem járulhatunk a több­ségi felirathoz, mely a trónbeszédben kifejezett ezen felfogással teljesen egyetért. A pénzügyi politikára nézve, állítom, a kormány felfogása a zavartalan és békés viszo­nyok fenmaradására van építve, arra a feltéte­lezésre, hogy a szükséges kölcsön összegeket KÉPVH. NAPLÓ 1881— 84. I. KÖTET. olcsón, könnyen és a kivánt mennyiségben meg­kapjuk, de ha egyszer az európai láthatár söté­tedni kezd, ha nem lesz is háború, de a hitel­viszonyok meginganak, a pénzpiacz bizalmat­lanná válik; ha gazdasági, pénzügyi válság tor ki : akkor, mi lesz abból az igért törekvésből az államháztartás mérlegének folytonos és foko­zatos javítására, mi lesz abból a pénzügyi poli­tikából, melynek leglényegesebb alapja, a jelen pénzpiaezon elérhető hitel bősége és könnyűsége! ? Dicsekedve hivatkoznak és hivatkoztak arra, a mit a trónbeszéd is kiemel, hogy az államháztartásban a rend és a hitel helyreállott és ezzel kapcsolatban, a sikerbe vetett bizalom tüntetésével emelik ki az államháztartás mérle­gében az egyensúly helyreállítására irányzott törekvést. Már t. barátom gr. Apponyi Albert ki­emelte, hogy mi e nyilatkozatot a tényeknek megfelelőnek nem tartjuk. És a ministerelnök ur későbbi nyilatkozataiban ezen meglehetősen fen­nen hangzó kifejezést, hogy az államháztartás körében a rend helyreállott, minden komoly ér­telmétől teljesen megfosztotta. (Igaz! Ugy van! balfeló'l.) Mert az államháztartásban a rend helyreállása — komolyan vévén ezen kifejezést, — azt jelenti, hogy a bevételek és kiadások oly módon vannak berendezve, a bevételek és kiadá­sok oly rendje van megállapítva, hogy az állam­háztartás hiánya egyenesen a rendezés folytán kikerülheílenül és bizton el fog tűnni; hogy azon természetes növekedése a mi kiadásunknak, a mely az államfejlődés szükségéből elő áll, fedez­tetni fog az emberi előrelátás szerint bizton vár­ható természetes növekedéséből a bevételeknek, hogy ugy vannak rendezve pénzviszonyaiuk, hogy ennek folytán bizton elérjük azt az állapotot, hogy beruházásaink kamatait jövedelmeink ter­mészetes növekedése feléri. A ministerelnök ur magyarázata szerint ama kifejezéseknek értelme nem ez, azok mindössze is azt jelentik, hogy ma már nem kell tartanunk annak ismétlődésétől, a mi 1875 előtt megtör­tént, hogy a fizetésnap előtt kevés idővel még nem tudták az illető pénztári hivatalnokok, hogy miből fognak a szükséges fizetések teljesítetni. En nem tudom felmerült-e ez az eset vagy sem; de ha megtörtént, bizonyítja-e ez az, hogy az sem tudta, a kinek a gondoskodás kötelessége volt? És ha rendkívüli viszonyok összetolu­lása folytán egy esetben, a szükséges köl­csön összegek előteremtése nagyobb küzködés­sel járt : lehet-e — miután annyi áldozatot hoztunk erre a czélra időközben s miután a pénzpiacz viszonyai és segítségünkre jönnek — azt a körülményt, hogy az állam olcsób­ban, könnyebben kap kölcsönt, az államház­tartás rendje helyreállításának nevezni?! 17

Next

/
Thumbnails
Contents