Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

13. országos ülés október 17. 1881. Jgj7 rítheti programmját, mig mi azt ily röviden megnevezni, vagy egy pár szóval megjelölni nem tudnók, mert politikánk nem annyira hangzatos szavaknak, mint a tetteknek politikája. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De legyen szabad megkisérlenem ezen jelszó rövid commentálását. Önök azt mondják a nemzetnek, hogy dobja el magától azt, mit egy vészteljes kor viharaiból megmentett, mit 14 évvel ezelőtt nemzetünk legnagyobb bölcse törvénybe iktatott s hozzá nevét fűzte, mely azóta mindig hathatós támaszunk volt, t. i. azon közjogi alapot, melyen állunk. E helyett önök elvezetik a nemzetet a tejjel, mézzel folyó igéret földére, melynek neve „Függetlenség", melynek bájait és áldásait magasztalják előtte szüntelen, de melyet, hogy elérhetünk-e? bizonytalan, hogy megtarthatunk-e, még bizonytalanabb. (Helyeslés jobbfelbl.) Mi arra intjük a nemzetet, hogy ne koczkáztassa egy bizonytalan jövő kedveért a bizonyos jelent, hogy vessen számot erőivel és a viszonyokkal, munkálkodjék fáradhatatlanul és törhetetlen türelemmel és a világért föl ne adja azon alapot, a melyen most áll, melyen ugyan most még az alkotó kéz sok akadálylyal kénytelen küzdeni, de a mely eléggé tág és eléggé szilárd, hogy rajta állami életünk nagy épüleiéí egészen kiépíthessük. (Ellenmondás a szélső balon) Ez a mi politikánk, ezen politika van kifejezve az előätünk fekvő felirati javaslatban. Ez természetesen a függetlenségi párt jelszavaival szemben szegényesnek tűnik fel, keveset mond és keveset igér. De legalább ezen párt azt, a mit igér, beváltani is tudja és beváltani fogja. Pártolom a bizottság felirati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balon.) Szilágyi Dezső : T. ház! Figyelemmel és érdeklődéssel hallgattam és azt hiszem, hallgatta a t. ház is végig az előttem szólt képviselő urnák beszédét (Halljuk! Halljuk!) s mig annak szabatosságát és érdemes törekvését, hogy a korminy álláspontját megvédje, a mi eddig azon oldalról nem történt, szivesen elismerem: azok, a miket mondandó vagyok s miket talán azon oldalról is fel fognak hozni, bizonyítani fogják, hogy ezen védelmet minden figyelmünk mellett sem tarthatjuk sikerültnek. (Halljuk!) Egy oly országban, t. ház, a melyről bizonyos az, hogy pénzügyei ehronikus deficitben szenvednek, a melynek államháztartási mérlege, segélyforrásainak óriási igénybevétele után is, ha nem romlik, legalább is stagnál, egy oly államban, melynek gazdasági fejlődési ereje le van kötve államjogi kötéseink által és az államjogi kötések elégtelenek arra, hogy kincstárának természetes jövedelmei biztosíttassanak és gazdasági érdekei megvédessenek (Ugy van! ügy van! a baloldalon) ; egy oly államban, a melyről maga a kormány elismeri, hogy belszervezete nem eléggé alkalmas arra, hogy feladatait jól teljesítse, egy oly, államban, melynek alkotmánya egyik fontos tényezője el van avulva s melyben — ismerjük el — a társadalom különböző osztályai körében nagy gazdasági válság foly, melynek kultúrai és anyagi fejlődése ennélfogva meg van bénítva; egy ily államban, uraim, midőn mint a trónbeszédben a kormány részéről és a kormánypárt előadója beszédében különös nyomatékkal van kiemelve, hogy a zavartalan békének évei várnak reánk : ily körülmények közt nem-e az első, nem a legtermészetesebb kötelesség-e a kormány részéről, nem a legtermészetesebb kivánat-e az ellenzék részéről: hogy a kormány mondja meg nekünk világosan, megfoghatólag, érthetően, hogy a nyugalmas fejlődés e kiszemelt éveiben miként fogja fel a helyzet szükségeit, miként akarja a nemzet munkásságát irányozni? (Helyeslés balfelöl.) Ezt, uraim, követelni a többségnek, mely azon padokon ül, nagy oka van, mert ellenkezőleg a más parlamentáris országokban fennálló szokással, a nemzeti Ítélet nagy napjaiban, az általános választások alkalmával, a kormány tagjai, különösen pedig annak feje és lelke, a ministere lnök ur hallgatott. (Ugy van! bal felöl.) A bizalom tehát, a melyet önök adnak ezen kormánynak, a bizalom, a melyet nem indokolt, de kifejezett az előttem szólt t. képviselő ur, e bizalom önök részéről előlegezett bizalom vala (Ugy van! balfelol.) Már most, t. ház, ha mi azt halljuk, hogy a többség körében az a felfogás uralkodik, hogy a trónbeszéd és a válaszfelirat az alkalom arra, hogy egyrészt a kormány munkaprogrammját, kifejtse', másrészt a többség feliratában megállapítsa, hogy az igy kifejtett politikával egyetért : azt hiszem, épen önöknek, a kik a választások alkalmával a kormány szándékai iránt nem lehettek tájékozva, most. a legnagyobb okuk van követelni határozott, világos és tartalmas nyilatkozatokat, (Ugy van! balfelol) különben önök a feliratban nem mondhatják meg, mi az a politika, melylyel önök egyetértenek, mi az, a minek alapján ezen kormány támogatását igérik. De uraim, nagy oka, sokkal nagyobb oka van követelni ezt az országnak is, mert akármily többséggel birjon egy kormány, akármily erősnek érezze magát helyzetében, mégis az igazi jogczím, a kormánynak erkölcsi alapja azon képesség és azon tanúbizonyság marad, ha ki tudja mutatni, hogy helyesen fogja fel a nemzet actualis szükségeiből felmerülő czélokat és sikerrel, körültekintéssel tudja a nemzeti munkásságot ezen czélok elérésére vezetni. Ez a kormánynak igazi jogczíme, erkölcsi alapja; és az a kormány, a mely be nem bizonyítja, hogy ezen az alapon méltó vezére a nemzetnek, lehet szerencsés kor-