Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-13
•J20 13. országos ülés tatnak, azok után, a mik a többség részéről már elmondattak, senki kétségbe nem vonhatja, hogy a szabadelvű kormánypárt e kérdést komolyan veszi, hogy épeoséggel nem volt indokolt azon hevesség, a melylyel Verhovay képviselő ur a t. előadó urnák a sajtó túlkapásai és elferditései felől mondott megjegyzéseit magától elutasította: az kétségtelen. És igen jellemző, hogy ugyanazon beszédben, melyben Verhovay képviselő ur ezt tette, a következő passzus foglaltatik: „Vájjon az égnek milyen felhőszakadása jelképezné azt a vérontást, mely a közös hadsereg részéről a magyar honpolgárokat érte?" Már, t. ház, méltóztassanak elfogulatlanul megítélni, hogy nincsen-e ebben nagy túlzás? (ügy van! ügy van! a jobboldalon) Méltóztassanak megítélni, hogy ha valaki most érkeznék Ausztráliából, tudomással nem birna viszonyainkról és e beszédet elolvasná, vájjon nem azt kellene-e hinnie, hogy itt naponkint tartó utczai harczok és vérengzések forognak szóban ? S ha ehhez hozzátesszük azon czikkeket, melyekben a közös hadsereg tisztjeit csak amúgy sommásan orgyilkosok és egyéb hasonló czímekkel illetik, akkor a felirati bizottság t. előadójának igazat kell adnunk és igazat kell adnunk azon német publicistának is, a ki azt mondja, hogy a pártszellem Procrustes-ágyba fekteti az igazságot. (Helyeslés jobbfelül. Ellenmondás a szélső balon.) Elismerem, t. ház, hogy az ilyen beszédekben és czikkekben igen jó taktika nyilvánul; és itt bocsánatot kell kérnem Mezei í. képviselő úrtól, a ki igen szép beszédben tiltakozott az ellen, mintha pártja taktikát ismerne vagy követne. Már, t. ház, tudva vagy öntudaflanul-e, azt nem tudom, de hogy legalább a közös hadsereg kérdésében a függetlenségi párt valódi taktikát, még pedig igen jó taktikát követ, az kétségtelen. Mert ha valaki, mielőtt arról akar meggyőzni mindenkit, a miről ő maga meggyőződve van, hogy t. i. a közös hadsereg oly intézmény, a mely fenn nem tartható, a mely alkotmányunkkal meg nem egyezik, nemzeti czéljainkkal ellenkezik, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ügy is van!) akkor ezen czéí elérésére helyesebb eszközt nem választhat, mintha azon hézagotot, a mely a közös hadsereg és a polgárok közt létezik, növelni és azt megakadályozni törekszik, hogy ezen hézag valaha bezáródjék! (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Előttem megfoghatatlan, t. ház, hogy miképen kivánja a függetlenségi párt és különösen Verhovay t. képviselőtársam tőlünk, hogy ne rosszaljuk ezen eljárást mi, a kik arról vagyunk meggyőződve, hogy a közös hadsereg fentartható intézmény, oly intézmény, mely ha hiányai gyökeresen kijavíttatnak, államczéljaink érdekében sikeresen felhasználható s alkotmányunk keretébe igen október 17. 1881. jól beilleszthető. (Élénk ellenmondás a szélső baloldalon.) A választások alkalmával gyakorolt pressióról, az elkövetett visszaélésekről is volt szó, erre vonatkozólag csak röviden három megjegyzést akarok tenni. (Halljuk!) Az első az, hogy — nézetem szerint — nem loyális eljárás a törvény alapján és oltalma alatt álló, a független parlament kifolyását képező, eljárásukban eskü által kötelezett biráló bizottságok itéteteit oly gyanúsításokkal illetni, mint azt itt egyes képviselő urak tették a választási kérvények eredménytelen voltának említésénél. (Ügy van! a jobboldalon. Mozgás a balon) Második megjegyzésem arra vonatkozik, a mit Szalay képviselő ur az izraelita választókra nézve mondott, hogy t. i. azok majdnem mindenütt a függetlenségi párt ellen a kormánypárt soraiban küzdöttek. Ha, t. ház, ez igaz és én nem akarom kétségbe vonni, akkor mi következik ebből? tudvalevőleg az izraelitáknak egyéb sok dicséretes tulajdonaik mellett, oly tulajdonuk van, melyet még ellenfeleik sem vonnak kétségbe, az, hogy igen finom üzleti érzékkei és tapintattal birnak. (Zaj a szélső haloldalon.) Ha tehát épen az izraeliták csakugyan a kormánypárt soraiban küzdöttek, az arról tanúskodik, hogy a kormánypárt azon párt, mely a viszonyok consolidálását leginkább tudja biztositani, mert az üzletember ez iránt mindenesetre kiválóan érdeklődik. Harmadik megjegyzésem Irányi t. képviselő ur mai beszédére vonatkozik. En a legnagyobb tisztelettel viseltetem egyeseknek valóban puritán felfogása iráut, de hogy azon elveket, melyeket Irányi t. képviselő ur itten hangoztatott, azon t. pártnak minden egyes tagja csakugyan oly szigorral szeme előtt tartotta volna a választás alkalmával, erre nézve nekem, megvallom, kételyeim vannak. (Tetszés jobbfelöl. Ellenmondás balról.) Sietek befejezni előadásomat. (Halljuk!) Madarász Jenő igen t. képviselő ur minapi beszéde alkalmával itt szemeink előtt kibontotta a pártok zászlóit és ráutalt azon jelszavakra, melyek e zászlókra irva vannak. Szerinte a mi pártunk jelszava egy szám, egy rideg szám: „1867" s ez azt jelenti, hogy 67-ben AusztriaMagyarország rovására jó üzletet csinált. Mikor aztán áttért a függetlenségi párt zászlójának s jelszavainak ismertetésére, én megvallom s azt hiszem velem együtt több elvtársam is, azt vártuk, hogy azon a zászlón szintén egy évszámot fogunk olvasni, ezen számot: „1848." (Mozgás a szélső baloldalon.) De e helyett azon zászlón egy szót olvastunk, e szót: „Függetlenség!" Szép és nagy szó ez s megvallom, hogy e tekintetben a függetlenségi párt előnyben van fölöttünk, mert azon párt egyetlen szóval kimé-