Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

13. országos ülég október 17. 1881. JOjg programm és a többség válaszfelirati javaslatától eltérő irányelv foglaltatnék, azt el nem ismerhetem. Egy másik felirati javaslatot, az úgynevezett nemzetiségi párt nyújtott be. Az ezen felirati javaslatban foglaltakra és a Polit Mihály képviselő ur által ennek bemutatásakor elmondottakra pártunk részéről már többen nyilatkozván, én különösen csak azon paradoxont akarom felemlíteni, melyet Polit képviselő ur felállított és mely a ház több padjain nagy hatást keltett: „hogy miként van az, miszerint a kormánypárt, mely magát a nemzetiségi kerületekből rekrutálja, mégis neiuzetiségellenes politikát követ?" Ezen állítás első része már redukáltatott a valóság mértékére; a mi ezen állításnak második részét illeti, én azt hiszem, hogy ha Polit képviselő ur a nemzetiségi kerületek képviselőit nem látja az ő pártjának igen gyér soraiban, hanem az országgyűlés többi pártjainál és megengedem, hogy nagy részben az amúgy is többségben levő kormánypárt soraiban, akkor ez bizonyosan annak tanúbizonysága, hogy a nemzetiségek a kormány politikáját nemzetiségellenesnek nem találják és hogy a nemzetiségek a nemzetiségi kérdést már régen a legszabadelvübb módon és elvek szerint megoldottnak tekintik s hogy tehát a kormány nemzetiségellenes politikája felől csak azok panaszkodnak, a kik minden áron nemzetiségi kérdést akarnak csinálni. (Helyeslés.) Áttérek a függetlenségi párt felirati javaslatára, a mely már —- elismerem — nagyon sok tekintetben és igen lényegesen különbözik a kormánypárti többség felirati javaslatáról, a mint pártjainkat is igen éles elvi ellentétek választják el egymástól. A függetlenségi párt válaszfelirati javaslata és az annak védelmére mondott beszédek, mindenekelőtt keveslik azt, a mi a trónbeszédben a külügyre nézve mondatik. így nevezetesen azt mondja Mocsäry Lajos képviselő ur, hogy az, a mi abban a külügyre nézve mondatik, körülbelől annyit jelent, hogy nektek semmi közötök a külügyekhez. Én sok más alkotmányos államok fejedelmeinek trónbeszédeit olvastam, de hogy azokban a külügyi helyzetre és a külügyi tervekre nézve sokkal bővebb felvilágosítások lettek volna, nem találtam. Helfy képviselő urat ki nem elégíti azon körülmény, hogy a trónbeszéd meg nem czáfol bizonyos aggodalmakat, a melyek a külügyi politikára nézve a nemzet körében felébredtek. Már bocsánatot kérek, trónbeszédtől még sem lehet azt kívánni, hogy a holt évad alatt felmerült újsághírekkel és combinátiókkal polémiába bocsátkozzék. Különös kicsinyléssel szól némely függetlenségpárti szónak a közművelődési kérdésekre nézve a kormánypárti válaszfelirati javaslatban foglaltakról; de azok helyébe és ellenébe egy coneret közművelődésügyi programmal fellépni, mégis elmulasztja a függetlenségi párt. A közigazgatás kérdésére nézve a közjogi ellenzék meglehetősen határozott szint vall. Válaszfelirati javaslata az önkormányzatot kívánja alapul vétetni és közigazgatásunkat ősi intézményeink szellemében tovább fejleszteni. Ha ebhez hozzávetjük azt, a mit ezen pártnak egyes tagjai, különösen Krisztinkovich t. képviselő ur a közigazgatási reform programmjára nézve elmondott, akkor meglehetős világosan áll előttünk, hogy a t. párt programmja nem más, mint a régi vármegyének felélesztése. (Ellenmondás balról.) Én nagyon csodálatosnak tartom, bogy mindazok után, a mik a múlt országgyűlésen elmondattak és a miket a múlt évben tapasztaltunk, ezen óhajtás és javaslat csak fel is merülhetett. Vádolják a függetlenségi pártiak a belügyminister urat azzal, hogy ő experimentumokat akar csinálni a közigazgatási reform terén; hiszen az, a mit önök akarnak tenni, az még a legkétségbeesettebb experímentatiónál is több volna, mert az egy valóságos halottnak galvanizálása volna. Krisztinkovich t, képviselő ur emliti fel a megyét, mint „az alkotmány bástyáját, mint biztosítékot a jogfeladások ellen, mint biztosítékot a hatalmi tények, az önkény merényletei ellen, szóval, mint a jognak őrét." Ha csak azt is megmondta volna a t. képviselő ur, hogy az ily értelemben, vagyis a régi értelemben vett vármegyét miképen véli összeegyeztethetni a parlamentáris kormányrendszerrel és a ministeri felelősséggel; hiszem, hogy vannak a függetlenségi pártban oly képviselők, a kik nem szívesen mondanának le azon jogukról, miszerint azt, a mit a választási küzdelem hevében egyik vagy másik szolga iró mondott, a belügyministernek itt a p trlament előtt szemére lobbantsa, mint az ezen felirati vita folyamában egy párszor történt; mert ha a megyei tisztviselő csakugyan aíféle kis király volna a maga birodalmában, akkor az ilyen felszólalásoknak mégsem volna helye. Ezen közigazgatási programm hallatára eszembe jutottak Laboulayenak, ugyanazon Laboulayenak szavai, a kinek munkájából Verhovay képviselő ur reánk olvasta, hogy becsületes nemzetnek nem szabad bölcsnek lenni. Laboulaye ugyanis azt mondja, hogy a régi iskolabeli liberálisok azt hiszik, miszerint a hatalomnak minden gyöngitése egyúttal a szabadságnak megszilárdítása! (Helyeslés.) A vitának egy másik sarkpontja a hadsereg kérdése volt. Én, t. ház, nem akarok semmit sem szépíteni és azt hiszem, hogy azok után, a mik a többség válaszfelirati javaslatában foglal-