Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

116 12. ersságos ülí?s október 15 !S8l hanem mindig csak azt, hogy a város érdeke követeli a kormánypárti képviselő megválasztását. {Igaz! ügy van! d szélső hátoldalon.) Azt kérdhetném a t, kormánytól, elég erősnek érzi-e magát azon követelések teljesítésére, a melyeket saját maga felidézett; pedig bizony teljesít anynyit, mennyi által a közérdek károsodást szenved. És mindezek daczára itt vagyunk megszaporodott számban. Bizony mi nagyon nyugodtak vagyunk a mi hivatásunk felől. Önök azt mondhatják, hogy a mi törekvésünk lehetetlenség. Ma lehetetlenek vagyunk, holnap már szükségesek lehetünk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha semmi egyéb feladatunk nem marad, akkor is feladatunk az, hogy megtartsuk a nemzet számára ezeket az elveket, a melyek később egy bizonyos napon a válság nagy napján, a melyet önök felidéznek, a nemzet menhelyét fogják képezni; mi fogjuk fentartani a történeti hagyományokat a közszellem számára és biztosítani a nemzetnek azt, hogy alkotmányos, szilárd és loyalis ellenzékben feltalálja jövőjének garantiáját és ne kerüljön fadiok és kalandorok kezére. A mit önök kormányképességnek neveznek, a mit Dobránszky képviselő ur gyakorlati politikának nevez, az igen kevéssé bánt benünket; az ilyen gyakorlati politikát elég súlyosan érzi a nemzet ama következményekben, melyeket az megteremtett, {ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Igen keveset nyert a nemzet kormányképes pártok által. Mi az önök kormányképessége. Az, hogy versenyeznek az engedelmesk«désben. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez lehet talán kormányképesség, de bizonyosan nem kormányzás. Nekünk egészen más becsvágyunk van. Mi nem vagyunk ma kormányképesek, de megteremtjük azon alapot, melyen egyszer a hazának egészen kormányképes pártjai és valódi kormányai lehetnek, melyek valóban kormányozzák is a nemzetet. Mi az eszmék becsvágyával bírunk; nem mintha idealisták volnánk, nemzetünk nincs azon szerencsés helyzetben, hogy az idealismusnak hasznát vehetné. Akkor, midőn egy nemzet elégedett, jól folynak dolgai, akkor lehet szüksége az idealistákra, hogy ne engedje át magát a pillanatnyi érdekeknek. Mi nem vagyunk ily idealisták, mi épen a nemzet nagj

r válságai közt jelenünk meg, mi a rendkívüli eszközöket akarjuk nyújtani a nemzetnek, hogy bajaiból kimenekülhessen. Mi a nagyon positiv okoskodás férfiai vagyunk, mi épen a történelmi szükség érezalapján állunk. De épen azért, t. ház, mi taktikát nem követünk és ha van valami, a miért megerősödtünk a számbeli arányon kívül, ez az, mert végleg kiküszöböltük magunkból a taktika szellemét, a kisszerű fondorlatokat, {ügy van! a szélső baloldalon.) A mi eszméink nem őszülnek meg az öregekkel, nem alszanak az alvókkal és nem kapitulálnak a kapitulálókkal. Helfy Ignácz képviselőtársam válaszfelirati javaslatát pártolom. [Élénk helyeslés és tapsok a szélső baloldalon.) Elnök: Azt hiszem, t. ház. hogy most a kérvények tárgyalására térhetnénk, miután most kellő idő van rá. (Helyeslés.) A félbeszakadt tárgyalás hétfőn folytattatni fog. Következik a kérvények első sorjegyzéke; kérem a kérvényi bizottság előadóját, szíveskedjék az előadói helyet elfoglalni. Baross Gábor jegyző' (olvassa az első sorjegyzékben 1—10. sz. a. foglalt kérvényeket, melyekre nézve a kérvényi bizottság véleménye észrevétel nélkül elfogadtatott. Olvassa) : „Abauj-, Heves-, Hunyad-, Somogy-, Szabolcs-, Zemplénmegyék, Kecskemét, Pécs, Szathmárnémethi, Székesfehérvár, Temesvár sz. kir. városok, Sáros-, Szepes- Arvamegyék közönsége a hadmentességi díjról szóló 1880-dik évi XXVII-dik törvényezikknek a kisbirtokos és iparos, a munkaadó és gazda, továbbá a keresatképtelenek adójára és az adófizetési maximumra vonatkozó intézkedéseit módosíttatni kérik* Berzeviczy Albert előadó: A bizottságvéleménye a következő. „Ezen figyelmet érdemlő kérvények a pénzügyministernek adassanak ki." Leskó István: T. ház! Sáros-, Szepes-és több megyék kérvényeit, melyek az 1880. évi XXVII. törvény egyes pontjainak megváltoztatására vonatkoznak, részemről a legmelegebben pártolom, habár én a hadmentességi adót alapjában igazságosnak és helyesnek tartom, de annak alkalmazása minden arány nélkül különösen a legszegényebb sorsú népségre nehezedik. Én bátor leszek egy pár pontot elmondani és ebből méltóztassék azután concludálni, vájjon lehet-e proportio a kivetett adó közt. Az első fejezett igy szól : „1. §. A hadmentességi díjat kötelesek fizetni : 1. a) azok, kik a hadiszolgálatra mindenkorra alkalmatlanoknak találtattak és mint ilyenek, az állítási lajstromokból töröltettek; b) azok, kik az utolsó korosztályban, vagy ebből való kilépésük után mint hadiszolgálatra nem alkalmasak, az állítási lajstromokba vissza helyeztetnek; 2. azok, kik az utolsó korosztályban vagy ebből való kilépésük után, veder őröl szóló 1868 : LX. t.-cz. 17. §-a értelmében felmentetnek vagy az idézett törvény 40. §-ának c) pontja értelmében, a tényleges hadiszolgálatból elbocsáttatnak ; 3. azok, kik katonai szolgálati idejük eltöltése előtt oly testi fogyatkozás miatt bocsáttatnak el, mely az illetőt nem tette keresetképtelenné g kinél a testi fogyatkozás nem a katonai szolgálat teljesítésének következménye;