Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

112 12. országos ülés október 15 1881. keresni. Ebben elférek a t. képviselőtársamtól. Éu azt hiszem, hogy a bibák lánezolatát maga a rendszer okozza. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Igaz, a mérsékelt ellenzék t. tagjai azt j szokták mondani, hogy az 1867-iki egyességet j a kormány az alkalmazásban meghamisította. De én azt mondom a mérsékelt ellenzék t. tag­jainak, hogyha ezen vád igaz, akkor az leginkább éri a közjogi alapot. Hisz a közjogi alap szá­zadokra szóló mü\ — megteremtették azért, hogy százados veszélyt megszüntessenek s önök azt mondják, hogy egy kormány itt a képviselő­házban a többség ellenőrzése mellett, hogy ugy mondjam puszta administrativ rendszabályok által meghamisította az alapot: én azt hiszem, hogyha a közjogi alap ennyi próbát sem áll ki, akkor az alapnak magának kell hibásnak lenni, (ügy van! szélső' balfelöl.) Én azt mondanám Urváry Lajos t. képviselő urnák: nagy baj, ha tisztán az emlékek vissza­tartanak valakit attól, hogy a tapasztalatok tanulságait elfogadjuk. Ha a közjogi egyezséget, melynek oly hosszú időre kell alkotva lenni, ilyen törékeny alkotásnak ismerjük fel, az azt bizonyítja, hogy egészen a pillanatnyi számításon alapult, azt bizonyítja, hogy épen egy arasznyi tér érdekeinek felel meg. Az az idő, a mely a közjogi egyezség próbájául szolgált volna lejárt és én igazán reménylem, hogy ugy Urváry képviselő ur, mint azok, a kik ugy gondolkoz­nak, mint ő, nem sokára ezen padokon fognak ülni és segíteni fognak, hogy itt e házban sza­porodjunk. Ezt csak bevezetésképen mondtam elő­leges megjegj^zésül. A mi a közjogi bajoknak valódi természetét bizonyítja, az épen az a sérelmes ügy, a mely jelenleg a házat foglalkoztatja. Én nagyon cso­dálkozom, hogy mily módon igyekeznek a Grötzl-Lendl ügyet valódi jelentőségéből kifor­gatni. Maga a felirati javaslat előadója azzal kezdte, hogy korcsmai veszekedés nem foglal­koztathatja a képviselőházat és mégis ő maga furcsa — ámbár igen szép magyarázások után — oda jut, hogy ezt az ügyet a király elé kell vinni és a ^feliratban sérelmi panasz tárgyává kell tenni. Én, t. ház, a következtetést nem értem. Mert ha önöknek van igazuk, ha igaz, a mit maga Jókai ur állított, akkor épen nincs helye a feliratban a panasznak. Ha igaz, a mit önök állítanak, hogy a hadsereg szelleme teljesen meg­bízható, hogy a kihágást csak kivételnek kell tulajdonítani, hogy ha az intézményben semmi hiba nincs, ha semmi törvényhozási gondoskodás nem szükséges, hát akkor micsoda czímen fog­lalkoznak ezen ügy gyei itt a házban? A t. mi­nisterelnök ur ugyanazt mondta, hogy ha a magyar országgyűlés felszólal a király előtt, az magában nagy jelentőséggel bir. Engedje meg a t. ház, ha egy kemény kifejezéssel élek: én na gyón csodálkozom, hogy a t. rmnisterelaök ur hogy tehet oly naiv állítást, mikor sem állásánál, sem a tapasztalatnál fogva tőle naivitást nem várhatunk. Én azt hiszem, hogy akár testületet, akár egyént nem becsülünk többre, mint épen nyilat­kozatai és tényei megengedik. Ha a t. ház a Lendl-ügyben felszólalni kénytelen, az már maga a ház tekintélye ellen bizonyít; ha pedig a ház felszólal a Lendl-ügyben és semmi egyéb okból, csak hogy panaszt tegyen, akkor aj kép­viselőház ugyancsak nem remélheti, hogy nyi­latkozatainak számbaveheiőséget tulajdonítsunk. Én nem szólok arról, t. ház, hogy egy parlamen­táris törvényhozásnak nem lehet gravameneket előterjeszteni, hanem vagy alkotni kell törvényt, vagy felelősségre vonni a végrehajtó hatalmat. Erről nem szólók, mert azt hiszem, hogy egy gravaminális országgyűlésben sem foglalkoztak volna korcsmai sértésekkel, ha csak annyiban állna a dolog. De nem ennyiben áll a dolog. Ha nekünk itt a házban a Götzl-Lendl ügygyei kell foglalkozni, az épen csak illustrál ja a hadsereg kiváltságolt állását, hogy a magyar parlament egy hazátlan condottieri sérelmét nem tudja máskép megtorolni, minthogy egy feliratban fordul a trónhoz; és ezt nem azért, hogy elégtételt sze­rezzen, hanem mint a híznak egy igen tekin­télyes tagja — egy német lap szerkesztője — megirta, hogy kijajgassuk magunkat. Én azt hi­szem, Lendí százados személyének igen kevés je­lentősége volt és van, még csak annyi jelentő­sége sincsen, hogy a hadügyi ministerium vé­delmébe v&gye, ha talán helyesli is eljárását. Én azt hiszem, hogy Lendít maga a közös had­ügyministerium könnyen odadobja áldozatul a nemzet közvéleményének. Ez az ő jelentősége ebben az ügyben. De ha ez igy van, akkor a ministerelnök ur tegnapi beszéde után még csak azt kérdezem: hogy van az, hogy mielőtt az ügy a közvéle­mény elé került, már három hónapig folyt és aztán nem tudtunk egyebet róla, csak azt, hogy Grötzlt vették üldözőbe; hogy van az, hogy még olyan közlöny is, melynek a ministerelaök úrral közeli összeköttetést tulajdonítanak, nem találta elégségesnek az elégtételt; és hogy van az, hogy Jókai Mór képviselő ur, a felirati bi­zottság előadója itt e házban azt mondotta, hogy a nemzet valódi sérelmét az képezi, hogy igaz­ságot csak épea az egyik oldal felé szolgáltattak és nem a másik felé is. Most jön a kormány­elnök ur azon felvilágosítással, hogy voltaképen Lendl nagyobb büntetésben részesült, mint Grötzl. Ezt csak mellesleg jegyzem meg. Még csak azt agyanutfejezhetaémki, t. kép­viselőház, hogy Lendl sorsáért cseppet sem ag-

Next

/
Thumbnails
Contents