Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-12
12. országos ülés október 15. 1SS1. 113 gódom. {Derültség a szélső baloldalon.) A valóságos tényállásnak jelentősége egészen más. (Helyeslés !) Lendl százados és Götzel hadnagy öszszeszólalkoztak a korcsmában; ez egyszerű korcsmai dolog, semmi egyéb. Az egyik tett olyan nyilatkozatokat, a melyek minden alkotmányos polgár önérzetét felháborítják; a másik tett olyat, a mit önök mindnyájan korrektnek fognak elismerni. Még az sem nagy dolog, hanem mi történt azután? (Halljuk!) Lendl százados feljelentette Götzelt. Hát azt kérdezem, t. képviselőház, nem találják-e már ezt jellemző ténynek? Persze a denuntiálás nem mindenkinek kenyere; de ha már fel kellett jelenteni, miért nem jelentette fel Göízel Lendít, a ki sokkal sértőbb nyilatkozatokat tett? (Tetszés a szélső baloldalon.) Hát ez az egy tény eléggé jellemzi a katona öntudatát, a ki tudta, hogy az ő nyilatkozata teljes összhangzásban van a honvédsereg szellemével. És t. képviselőház, a következmények nem igazolták-e e felfogást? A főhadparancsnokság maga parancsolta a becsületbirósági eljárást Götzel ellen, a becsületbíróság elitélte őt, Götzelt elbocsájtották a hadsereg kötelékéből (Ugy van! a szélső baloldalon), elbocsájtották eskűfelejtő njnlatkozatok miatt. Ez az, mi a nemzet méltó felháborodását szüli. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy önöknek azzal, a mit a feliratban kifejeznek, épen nincs egyéb czéljuk, mint az, hogy biztosítsák a hadsereget saját jóindulatukról és aztán ha kifejezik azt, hogy meggyőződésük szerint a hadseregben alkotmányos szellem uralkodik, akkor az a hadsereg az önök kedvéért meg fogja tenni, hogy csakugyan az alkotmányos szellemnek fog hódolni. T. képviselőház, ilyen jóhiszemű én nem vagyok, En azt hiszem, hogy azzal, ha a hadsereg előtt ismételjük az alkotmányos elveket, hatást tenni még nem fogunk. Azt hiszem, ha egy fügefát elnevezünk almafának, azért az mindenesetre fügefa fog maradni és ha gyümölcsöt várunk tőle, az bizony nem almát, hanem fügét fog teremni. T. képviselőház! (Halljuk!) Mindezek alapján csak azt akartam bebizonyítani, hogy ha mi a hadsereg szellemét kifogásoljak, erre teljes jogunk, okunk és alapunk van. De lehetnek olyanok a kik elismerik, hogy a hadseregben ez a szellem uralkodik, azonban azt mondják, mint a mérsékelt ellenzék férfiai feliratukban, hogy bizonyos intézkedéseket kell tenni azok ellen, bár azokat meg nem magyarázzák. (Ellenmonddsck balfelöl.) És itt, t. képviselőház, van alkalmunk, hogy indokolnunk kell pártunk álláspontját. (Halljuk!') Magában ebben az ügyben legnagyobb logikai conseomentiával indokolva látom az önálló iiadKÉPVH. KÁFLÓ 1881—84. I. KÖTET. sereg felállítását, mert t. ház, ha valami, ugy ez az ügy most, 14 évvel a közjogi alkotás után, teljes világításba helyezi előttünk a közjogi egyesség sarkalatos tévedéseit. (Halljuk!) A közjogi egyezség, akárminő előnyöket tulajdonítsanak is annak, bizonyos, hogy nem változtatta meg a hatalmi viszonyokat. Igenis,, azt mondom, hogy Magyarország és az előbbi egységes osztrák állam között a hatalmi viszonyok semmiben nem változtak. (Halljuk.') A közjogi egyezség azzal, hogy fentartotta a közös hadsereget, azzal, hogy még a közös vámteriilet által is kiszolgáltatott bennünket az osztrák érdekeknek, az által Magyarországot a leglényegesebb reális kérdésekben is alávetette az egységes állam eszméjének. (Ugy van! a szélső balon.) Ezekben a kérdésekbea van a dolog alapja. Ezekben van az a tovább hatóerő, mely minden egyéb törvényeinket, magát az alkotmányt is alárendeli az egységes államnak. Ezen törvények szabják meg történelmi fejlődésünk további irányát. Vagy önök talán kételkednek abban, hogy hol van az igazi hatalom ? Én azt hiszem, hogy nem én, hanem önök mindnyájan, ha véletlenül ki lépnek az ntczára s útközben találkoznak egy osztrák századdal — én osztráknak mondom, nem közös hadseregnek — ott fogják látni a sárga-fekete bojtokat, hallani a német vezényszót és akkoron mindnyájan bizonyára érezni fogják, hogy ez az egész alkotmányosság miránk nézve csak egy álom, önök fogják érezni, hogy ezen törvényhozási hatalom, melyre mint souverainre hivatkozuok, ez csak szemfényvesztés. (Ugy van! a szélső balon.) Én kérdem, t. ház, önök száz és százezreket látnak, a kik a legjobb fegyverekkel vannak ellátva, a kik feltétlenül engedelmeskednek főbbjeinknek, látják az államnak legerősebb szervezetét, melyben benne van a nemzet virága, az állam ereje, hatalma és biztonsága és mindazok a százezerek nem bírnak a nagy hivatásukban, a magyar állam öntudatával ; az a zászló, a melynek hűséget esküdtek, az nem a magyar nemzet zászlaja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha ezt mind látják, hiszik-e még, hogy mi valósággal rendelkezünk önállósággal? Mulassanak a történelemben még egyetlen egy példát, hogy nemzet, mely ilyen körülmények között létezett, az állam nevének és hivatásának megfelelt volna. Az előadó ur, Jókai Mór igen t. képviselőtársunk, azt fejtegette az ő szép szavaival, hogy az eskü, a melyet a közös hadsereg katonája tesz, lehetetlen, hogy ellentétbe hozza őt polgári kötelességével; lehetetlennek mondta, hogy a ki esküt tett, az ne legyen oly hűségre kötelezve az alkotmány iránt, mint a ki esküt nem tett. I Ily szép szavak könnyen megvesztegetik az 15
