Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-12
12. országos ülés október 15. 1881. 111 jalLozására; könnyebb elhinni azt, hogy egy magával és a világgal beszámolt közösügyes lovagnak politikai végrendeletéből vette ezen politikai elveket, semhogy elhitesse velünk azt, hogy ezek komoly parliamenti foglalkozás melleit, csakugyan politikai dogmák legyenek. Én a többség iránt nagyobb tisztelettel viseltetem, mint a képviselő ur s nem is kérek kérdésemre választ, mert meg vagyok győződve, hogy keblök belsejében önök épen ugy rajongnak ezen önálló magyar hadseregért, mint mi. De nem is lehet az máskép, t. Láz, önök is magyarok, önök is testvérek, önök ereiben is azon vér csergedez, mely az ősök és a multak emlékeit nem tagadhatja meg. De vannak önök közt egyesek, kik azt tartják, hogy ezea önálló magyar hadsereget felállítani nem lehet, még pedig nem lehet két okból. Azt mondják először, ettől a hadseregtől, ennek a felállításától félnek. Hát ki az, t. ház, ki ezen hadsereg felállításától fél? A magyar nemzet vagy a magyar király fél a hadsereg felállításától? Én azt hiszem, t. ház, hogy a magyar hadseregtől a trónnak és nemzetnek leghatalmasabb támaszától nem félhetni. Legyen pedig azon más valaki akárki, czimezzék őt akár k. k. Hochheitnak, akár Eitter von-nak, nevezzék muszkának, németnek, szerbnek, bosnyáknak, attól megkövetelem, hogy necsak féljen, hanem rettegjen is a magyar hadseregtől. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, azt is mondják némelyek, hogy azon hadsereget felállítani nem lehet, mert mi gyengék vagyunk. A ki ezen indokot osztja, t. ház, az álljon ki; álljon az ország, a nemzet areopágja elé, bizonyítsa be a nemzet előtt azt, hogy a nemzet története, múltja, hagyományai, hogy ezek dajkamesék, bizonyítsa be, hogy a nemzet nem életerős, gyáva, pulya — csak akkor, ha ennek bebizonyítására vállalkozni is mer, csak akkor fogom indokait tisztelni, mert elfogadni akkor sem tudnám. Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy a nemzet meg életképes, és bizik önerejében, van becsülete, hazafiaága, van áldozatkészsége és azért bízom abban, hogy ez a nemzet az önálló magyar hadsereget fel fogja állítani és annak felállításának reményéről, míg egy csép magyar ver csergedez benne, lemondani nem fog soha. (Helyedés a szélső balon.) Ez politikája azon pártnak, melyhez tartozni szerencsém van. A törvény, ez az, ami bennünket önökkel szemben erősekké tesz. Fegyverünk az igazság, s hogy ez csakugyan igy van, legjobban bizonyítja a t. miuisterelnök ur, midőn ily hatalmas fegyverekkel szemben magához az úristenhez fohászkodott segélyért. (Derültség a szélső haloldalon,) Imádkozni nem szégyen, t. ház, csak attól függ, hogy hova adressáljuk az imádságot. Ha az igen t. nmiistereinök j ur ahhoz az istenhez fohászkodik, a ki annyi balszerencse közt mai napig is ezen nemzetet magtartotta, ha azon istenhez fohászkodott, kit mi mindnyájan ezen padokon magyarok istenének nevezünk, akkor az ő imádságát nem hiszem, hogy meghallgatná. Csakhogy ő nem ahhoz az istenhez, hanem ő az osztrák-magyar istenhez imádkozott. (Nagy derültség a középen.) Ez t. ház, teljesíteni fogja az ő óhajtását. Ea magam részéről, t. ház, hogy jóakaratomat a miuisterelnök részére fényesen bebizonyítsam, csak annyit mondok: kívánom, hogy ezen osztrákmagyarok istene annyi áldást hintsen rá, a mennyi büntetést magának a magyarok istenétől kiérdemlett. (Derültség a szélső haloldalon) És mert ily nézetben vagyok, én sem az egyik, sem a másik feliratot nem pártolhatom, hanem szívből lélekből osztom Helfy felirati javaslatát. Ezen indokokból azzal zárom beszédemet, hogy kívánom, hogy Magyarország nemsokára önálló, független és boldog legyen. (Tartós zajos éljenzés a szélső baloldalról.) Mezei Ernő: T. ház! Igen rövid idő választ már el bennünket a kérvények tárgyalásának idejétől, tehát azt kell kérnem, vagy méltóztassék megengedni, hogy a kérvények tárgyalására kitűzött időn túl is beszélhessek, vagy hogy hétfőn szólalhassak fel. Elnök: A képviselő ur a mint szavaiból értettem, hosszasan kivan beszélni. A házszabályok szerint egy órakor a kérvények tárgyalandók ; most ugyan még csak 3 / 4 l-re. (Fölkiáltások : Halljuk ma!) Akkor talán, ha méltóztatik a t. ház kívánni, hogy most szóljon a képviselő ur, azt kdietne kimondani, hogy a kérvényeket esetleg a legközelebbi ülésben fogjuk fölvenni s ez esetben a képviselő ur beszélhet két óráig, (Ralijuk! Halljuk!) Mezei Ernő: Azt hiszem, ha már el is tekintünk épen a nemzet érzületétől, a ház vitáiból is eléggé meggyőződünk a nemzet közjogi helyzetének közjogi visszásságáról. Azt hiszem, t. ház, hogy most ezúttal nem mi, nem is pártunk szaporodása, hanem maga a helyzet idézte elő a közjogi vitát a házban. És itt mindenek előtt Ujváry t. képviselőtársamnak beszédére teszek egy megjegyzést. (Halljuk!). A t. képviselő ur azt mondotta tegnap, hogy őt csak a régi emlékek melege tartja vissza azon hittol, hogy ne az intézményeknek, hanem a személyeknek tulajdonítsa a helyzet bajait. Én, t. ház, igen kész volnék méltányolni e házban ínég a személyes oppositiót is, mert azt hiszem, hogy a kormányelnök ur bukása mindenesetre az országnak adott erkölcsi elégtétel lenne (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon)] de t. ház, másrészről meg nem fogadhatom el azt, hogy a helyzet bajait csak a személyekben kell
