Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-12
108 12. országos ülés ckt<51>;:r 15. lá-Sl. győződve, maradandóbb emléket a kormány nem emelhetne magának, Európa népeit senki nagyobb hálára nem kötelezhetné, mint a ki ezen kérdéshez első sorbau hozzá szól. Azt mondják, t. ház, hogy ez lehetetlen, mert szomszédjaink is fegyverkeznek. Igen, de hát miben áll akkor annak a forró három császári ölelkezésaek az őszintesége? Ha azoknak a fejedelmeknek a nyelv nem azért adatott, hogy gondolataikat elleplezzék, hanem azért, hogy népeik bajaira rámutassanak és azok orvoslására törekedjenek, akkor azoknál a fejedelmi ölelkezés éknél van első sorban a hely megértetni, hogy itt a nép nyomoráról, veszedelméről van szó, fogjanak kölcsönösen kezet és szüntessék meg a népek nyomorát. Azt mondja Császár, a nagy költő; „Merni, ez a fődolog, s nagy tettek jőnek utána." Ugy látom, a mi kormányunk és többségünk nem mer s már ezen okból sem fogadom el a válaszfelirati javaslatot. De áttérek a trónbeszéd égj másik passusára. Az mondatik, hogy államháztartásunkban helyreállt a rend. Erről a passusról, t. ház, nagyon könnyű ráismerni, hogy itt már néma fejedelem beszél a nemzethez, itt már a kormány tanácsosai akarják elhitetni a nemzettel azt, a miben nekünk kételkedni kötelességünk. Az igen t. ministerelnök ur szavaira kénytelen vagyok itt reflectálni. Ne vegyék tőlem, t. ház, szerényteleuségnek, ha a ministerelnök ur indokait czáfolni óhajtom, hanem tekintsék inkább annak, hogy ezek az indokok annyira tarthatlauok, hogy azok czáfolatára még én is elég erősnek érzem magamat. A t. ministerelnök ur első sorban annak bizonyításán kezdte, hogy ez a passus tulajdonkép nem is úgy értelmezendő, a mint irva van, nem is kell azt oly komolya? 1 , venni, mert a másik passus ezt erősen megczáfolja. Csakhamar áttér azután annak bizonyítására, hogy az a passus mégis belevaló, mert bizony az való. Ennek igazolására három indokot hozott fel. Először is felemlíti azt, hogy államháztartásunkban csakugyan helyreállott a rend, mert volt nem rég eset arra is, hogy Magyarországon a hivatalnokok fizetése a lejárati nap előtt még nem volt meg a pénztárban. Ha az igen t. ministerelnök ur ily érvekkel akarja az államháztartás rendjét igazolni, akkor jobb tanácscsal szolgáltam volna neki. Talált "volna a magyarok törtenetében még erősebb érveket is. A szaraczénok, a Jagellók korszakában megtalálta volna azt, hogy a fejedelemnek asztali edényét is el kellett adni s néha a fejedelem csak úgy ebédelhetett, ha a szomszéd meghívta. Azt hiszem, hogy a mint igaz az, hogy nem bizonyíték az államháztartás jósága mellett az, La a fejedelemnek ebédje van, ép ugy igaz az is, hogy nem lehet nemzetgazdasági elv és bizonyíték az, hogy az államháztartás már akkor rendben van, mikor az állam a hivatalnokok fizetéseit ki birja fizetni. (Helyeslés a szélső halon.) De, t. ház, felhozatott itt ezen párt részéről Helfy képviselőtársam által, hogy az államháztartás csakugyan nincs rendben; és hogy milyen nyomorban sínylődik a nép, az azzal bizonyittatik leginkább, hogy kivándorolni kénytelenek sokan. Erre a ministerelnök ur azt mondja, hogy ha a kivándorlás bizonyíték arra, hogy egy nép vagyonilag csökken és nem szaporodik, nem gyarapodik, akkor a kivándorlás megszűnése és fogyatkozása bizonyíték arra, hogy az a nép csakugyan vagyonilag gyarapodik. Bocsánatot kérek, t. ház, én ezen okoskodást nem tartom helyesnek, nem tartom elfogadhatónak. Példával akarom illusztrálni. Ha valahol egy községben ezer ember lakik és oda jön a cholera, dögvész, pestis és az ezer emberből 955, vagy mind az ezer meghal, nem lehet arra következtetni, hogy itt a r cholera megszűnt. (Derültség a jobboldalon.) Ép ugy igaz, t. ház, hogy mikor a kivándorlás azon okból szűnik meg, mert nincs a ki kivándoroljon. . . . (Derültség a jobboldalon.) Igenis, vannak vidékek, a hol nincs már a ki kivándoroljon, — ez nem bizonyít a kivándorlás megszűnése mellett. De vannak ennek más okai is, t. ház. Ez az argumentum nagyon is mondva csinált. Tudjuk, hogy újabban Protmann-féle, az egyéni szabadságot sértő intézkedésekkel lett a kivándorlás megakadályozva, talán épen azért, hogy a kivándorlás megszűntéből a ministerelnök ur az államháztartás rendje mellett argumentumot csinálhasson. (Helyeslés a szélső' balon.) De t. ház, azt is mondotta az igen t. ministerelnök ur , hogy hiszen mily fényes bizonyíték a mii államháztartásunkban helyreállott rend mellett az is, hogy a tőzsdéken az állampapírok értéke emelkedik. Én ugy tudom, t. ház, hogy e nemzet — Istenek legyen hála — még nem börziáner, de ha az volna is, az adott körülmények közt az értékpapírok emelkedését nem tarthatnám elégséges indoknak arra, hogy az államháztartási rendet azzal documentáljuk, sőt ellenkezőleg ugy áll a dolog, hogy mi eladjuk a papírokat 78—80 frtért, hogy ugyanazon papírokat csakhamar visszavásároljuk 117 frtért. Igaz, hogy ez az állampiitelére vall, de tényleges consequentiájában ez odavezet, hogy az állam azon papírért, melyért keveset kapott, többet fizet. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen okból is az államháztartási rendet helyreállítottnak nem tekinthetjük. De tovább megyek. Egy külföldi statistikusnál, tehát nem is ellenzéki írónál, ki azon statistikának összeállításával foglalkozott, hogy mily quotával járulnak a nemzetek az államháztartási
