Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

V>. országos ülés október 15. ISSl. 103 képviselő ur, ki tegnap szives volt hozzá szólni a tárgyhoz, nem fogja igénybe venni, hogy őt a többség eszméinek hivatott commentátorának és fejtegetőjének tartó n. Tehát ugy áll előttünk a kormány közigazgatási politikája, mint a trónbeszédben ki vau fejtve; csupán formalitások, egyetlenegy eoncrét fix eszme és terv nincs benne. Szemben ezen kormányzat-politikai meddő űrrel három felirati tervezet áll, melyek közül a benyújtás időrendje szerint először is a függetlenségi párt javaslatával kívánok foglalkozni. (Halljuk!) Róla egész röviden nyilatkozhatom, mert engem a függetlenségi párt politikájától és eszmekörétől különválaszt egy áthidalhatlan mélység. Szívesen elismerem, mert nincs okom kételkedni benne, hogy a függetlenségi párt azon eszmékben, a melyeket a felirati javaslatában kifejtett, optima fide a haza üdvösségét látja. De egész határozottsággal mondhatom, hogy bár mennyire nincs okom kételkedni a függetlenségi párt jóhiszeműségében, ép annyira a függetlenségi párt programmját csupán arra valónak tartom, hogy e haza belbékéjét, e haza rázkódás nélküli békés fejlődését zavarja és veszélyeztesse. S ezért természetes, hogy nem járulhatok a függetlenségi párt által benyújtott határozati javaslathoz. Legyen szabad azt a javaslatot is, melyet Polit képviselő ur, azt hiszem harmad magával benyújtott, röviden tárgyalnom. Ezen javaslat három eszmét foglal magában. Áll külpolitikából, belpolitikából és áll egy speciális húföiekezeti sérelemből, mely utóbbiról nem kell bebizonyítanom, hogy nem épen egy feliratba való. A javaslat belpolitikai részével legyen szabad későbben foglalkoznom. Itt csak arra kell tennem egy megjegyzést, hogy mért nem kívánja a három benyújtó képviselő Boszniának occupálását. Polit képviselő ur ugyanis bennünket óva intett, hogy ne szaporítsuk az államnak szláv elemeit az által, hogy a magyar monarchiához csatoltassék még Bosznia és Herczegovina és azt hiszem, ezt azzal indokolta, hogy nem volna czélszerü itt az ugy is nagy számban meglevő szláv elemet szaporítani, mert ez által a benső egyensúly némileg veszélyeztetnék. Ezt tudjak, de talán czélszerübb lett volna az ő részéről ez indokolással elő nem állni, mert annak teszi ki magát, hogy különösen nála, más indokot keressenek, mert a szláv fajok egyesülésének nem egyedüli módja az, hogy Bosznia és Herczegovina Magyarországhoz csatoltassék, hanem képzelhető ez még más módon is. T. ház! Marad csupán a ház ezen oldaláról gróf Apponyi által beterjesztett válaszfelirati javaslat. Röviden kijelentem, hogy abban találom mindazt, a mit én egy felirati javaslat hivatásának és czéljának tartok; higgadt megfontolás | után találom benne organikus felfogását és fejj tegetését mindazon feladatok és eszközöknek, j a melyek a magyar államban megvannak s I eoncrét véleményt látok arról is, hogyan kell a helyzeten javítani. Igaz, hogy könyvet nem lehet irni, de a főbb eszmék jelezve vannak és jelezve van, hogyan képzeli a ház ezen oldala a mi államunk feladatait s azon eszközöket, melyekkel ezen feladatok elérését elő lehetne mozdítani. Minthogy egyetértek a felfogással s minthogy e válaszfelirati javaslatban mindazt látom, a mi szerintem a trónbeszéddel szemben mondandó, azt szívesen elfogadom. Mielőtt azonban beszédemet befejezném, nem lehet, hogy egy, a vita körében megpendített kérdés iránt ne nyilatkozzak : értem a nemzetiségi kérdést, a mely, nem tudom, vájjon czélszerííen-e vagy sem, de Polit képviselő ur által behozatott a vitába s a melyet a t. ministerelnök ur a maga szokott tapintatos modorával és Mocsáry Lajos képviselő ur a már többször bizonyított rokonszenvével, loyalitásával és államférfiiii bölcs belátásával tárgyalt. T. ház! Én talán nem tartottam volna gyakorlati szempontból hasznosnak és üdvösnek ez igen kényes kérdést ezen vita keretében taglalni ; mert ha hozzá fogunk e kérdéshez, ugy tegyük azt behatóan, komolyan és jóakarattal E kérdésnek fontosságát és komolyságát belátták, elismerték már a magyar alkotmányos mozgalmak classicus évében, az 1861-iki országgyűlés alkalmával, midőn ama emlékezetes első feliratban, a melynek második kiadásához az egész ház, tehát a háznak baloldala is szívesen hozzájárult, melyben e kérdés egész higgadtsággal és teljes rokonszenvvel megemlittetik. Ez alkalommal Deák Ferencz a ház köztetszése mellett kijelentette, hogy azon félreértések, a melyek az 50-es és 60-as években a magyar ajkú és nem magyar ajkú polgárok közt támadtak, nagyon sajnosak és hogy azok lecsillapítása államférfiú feladat és kötelesség. Sőt azt is kijelentették a 61-iki országgyűlésen, hogy kész a magyar országgyűlés és magyar nemzet a nemzetiségek igényeinek és érdekeinek kielégítésére mindent megtenni, a mi az állam feldarabolása nélkül lehetséges. Es későbben, mikor már minden remény meghiúsult, hogy a nemzet és a trón közt az egyetértés létrejöjjön; mikor Deák Ferencz kijelentette, hogy a inegérthetésnek a fonala végkép megszakittatott, még mindig fentartoíták ez eszmét és kijelentették a második feliratban, hogy tudatával bírnak annak, miszerint a nemzetiségi érzék az utóbbi évtizedekben mindinkább fejlődött és hogy készek annak megfelelni. Sőt a 61-iki országgyűlés ama emlékezetes ülésében, augusztus 21-én, midőn már tudták a magyar kép-