Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

102 12. országos ülés október 15. 1881. Közlekedési rendszerünknek, t. ház, nemcsak a vasúti hálózat kiépítése képezi égető szükségét, hanem annak mintegy természetes kiegészítéséül a kőutak kiépítése, az ipar, a kereskedelem és ajnezőgazdaságra nézve is mélyen ható tényezőként szerepelne, természetes kapcsolatban állván ezen érdekekkel az önálló magyar nemzeti bank, a méltányos vámtariffák és különösen közgazdasági szempontból az ország fővárosában egy a közkivánahnaknak és a kor követelményeinek megfelelő magasabb gazdasági tanintézet felállítása. Mindezekről, t. ház, a felirati javaslat egy szót sem szól. Mezőgazdasági egyedüli bajként csakis az árvíz felemlítésére szorítkozik. A polgári közélet terén mindenütt nyilvánuló, főként pedig a népek tömeges kivándorlása által szembetűnően nyilvánuló általános szegényedés tényét őszintén fel nem tárja, okait és orvoslási módjait meg nem jelöli. Felemlíti a javaslat, t. ház, a hadsereg egyesei és a polgárok egyesei közt a közel múltban felmerült sajnos eseteket. Daczára annak, hogy ezen sajnos esetek katonák részéről és nem a polgárok részéről idéztettek elő és épen a polgári jogokat és érdekeket legmélyebben sértették, mégis egyrészt a sértett féllel, a megsértett polgári osztálylyal szemben, a mely osztály a haza, a király és az alkotmány iránti hűség megszegésének legkisebb jelét sem adta, látta szükségesnek ezen hűség hangsúlyozását és habozik nyiltan és határozottan a baj valódi okára rámutatni, a sérelem orvoslásának eszközeit megjelelni a parlament méltóságához illő, határozott, igaz és nyilt szellemben.! Mindezen okoknál fogva. t. ház, én a bizottság felirati javaslatát nem fogadom el, hanem pártolom a Helfy t. kápviselőtársam által benyújtott felirati javaslatot. (Helyeslés, a szélső baloldalon.) Zay Adolf: T.ház! Az előttem szólt t. képviselő ur ezen beköszöntő beszédjében szives mindjárt mi hozzánk fordulni és elmondani, hogy ha már ellenzéki állást foglal el valaki, akkor szerinte nem kell magát mérsékelnie. Azt mondj a a t. képviselő ur, ő azt hiszi, hogy ha már egyszer oppositóban van valaki, akkor határozottan — de én azt hiszem, ugy is értette, hogy — kíméletlenül kell csinálni az oppositiót. Ha a ti képviselő ur visszaemlékszik azon időre, a midőn nem alkotmányjogi fogalmakkal, hanem latin classicusokkal foglalkozott, talán emlékezni fog arra a régi latin mondatra, hogy suaviter in modo, fortiter in re. Ez a mi jelszavunk az ellenzék ellenőrző kötelességének teljesítésében. Tehát erre nézve csakugyan jó megkülönböztetést tesz a képviselő ur; de ha azután a modor iránti fejtegetéseken felül még azt mondja, hogy az ő véleménye szerint az ellenzék ezen árnyalata nem bir alkotmányjogi alappal, akkor ezt tisztán az ő szűzi zavarának tulajdoníthatom, melyben azt hiszi, hogy a t. függetlenségi párt közjogi alapján kívül és talán felül, nem létezhetnék közjog és alkotmányjog. (Tetszés lalfelől.) Én ezt a kezdő buzgóságának szívesen megbocsátom és a t. képviselő ur becses engedelmével nem fogok beszédjével tovább foglalkozni. T. ház! Ha a vita jelenlegi stádiumában, midőn az már lefelé halad és újabb lendületet alig képes venni, még felszólalok, nincs szándékomban új eszmékkel gyarapítani az előttünk fekvő anyagot, nincs szándékomban, — ha ki is telnék tőlem, a mint azt hiszem nem telik ki — újból feléleszteni ezen vitát; hanem csak röviden a jelenlegi vitából a mérleget ki akarom vonni és igy indokolni szavazatomat. Előttünk fekszik egy trónbeszéd és az arra adott többségi válaszfelirat. A trónbeszédnek, mintegy jellegéül, a homlokán áll azon szó : „nem említve, stb" ; a trónbeszédben a jelenlegi helyzetnek legérdekesebb, legégetőbb kérdése, t. i. a közigazgatás szervezésének kérdése csak per formulám praeteriíionis tárgyaltatik s én azt hiszem, hogy az egész trónbeszédnek a jellemző jellege : a formula praeteriíionis; nincs benne mindaz, a mit tőle várunk. A többség által javaslatba hozott felirati tervezetben nem látok egyebet, mint a trónbeszéd hasonmását, paraphrazisát, ahhoz méltó visszhangot; gondolatokat, eszméket, javaslatokat benne találni, fájdalom, nem vagyok képes. S nem is találtam azt, a mi egy felirati javaslatnak tulajdonképeni hivatása volna, még a t. előadó urnák bevezető beszédében sem. Én itt, nagy vonásokban szólva, kettőt találtam. A fiumei kérdésre nézve hallotlotunk, élvezettel mondhatom, egy igen ékesen előadott fejezetet az új Robinson Crusoeból, mely szól olajfák, mandulafák és a Szí. János fügefa bájairól. A közigazgatási kérdésre nézve hallottunk oly szeretetre méltó naivságokat, milyenek rendszerint csupán mesékben szoktak előfordulni. Azt a kérdést intézte a t. előadó ur a házhoz, hogy tehát nem létezik a világ kerekségén egy állam, melynek közigazgatása roszabbul áll, mint a mienk? ha abban látják önök kormányzatuk virtusát és dicsőségét, hogy Magyarország nem igazgattatik rosszabbul, mint a hotteníotok vagy zuluk állama, ezt a dicsőséget nem irigylem önöktől. De komoly fejtetésnek ez egy felirati vitában alig vehető. S én, őszintén megvallva, azokban, a melyeket az előadó ur beszéde után a többség padjairól hallottam, nem találón pótlását azon nagy hiánynak, azon tótongó űrnek, melyet ury a trónbeszéd, valamint a többség válaszfeiirati tervezete felmutat. Mert felteszem, hogy Dobránszky