Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-11

98 11. ország«s ülés október 54. 1881. nak ellene nincs Sielye; de azért, mert nyilvános helyen ily vitatásokba bocsátkozott és ily nyilatkozatot tett, becsületbirósági eljárásnak van helye. A becsületbíróság a tanúkat kihallgatta. (Halljuk! Halljuk!) Az állításoknak némelyike úgy az egyikre, mint a másikra nézve nem egészen lett bebizonyítva. Ellentétes vallomások fordulnak tehát elő úgy az egyikre, mint a másikra nézve. A katonai becsületbíróság, melynek ítélete ellen a fennálló katonai törvények szerint nincs helye a felebbezésnek, de a mely épen azért csak a hadsereg kötelékéből való kilépés kötelezettségét mondhatja ki, minthogy Götzel hadnagy a katonai szabályok szerint fennálló azon jogával, mely szerint — és ezt a világért sem hozom fel ellene vádkép — maga adhatja be lemondását, nem élt: a kilépés kötelezettségét mondta ki ellene. Az ítélet a fennálló szabályok megtartásával és a ma fennálló szabályok szerint illetékes bíróság által hozatván: engem és azt hiszem senki mást nem illethet meg az, hogy az ítélet minősége felett akarjon dönteni, mert ha egyszer egy fennálló törvényes bíróság, legyen az akár katonai becsületbíróság, akár törvényszék, akár esküdtszék, a fennálló szabályok szerint itélt, lehet valaki elégedetlen az Ítélettel, de azon Ítéletnek érvényét feszegetni nem lehet. (Helyeslés jobbról.) Ez az egyik része a dolognak. Lendlkapitányt illetőleg, (Halljuk! Halljuk!) mindazokat, a kik elfogulatlanul akarnak ebben az ügyben ítélni és azt hiszem, mindnyájan ilyenek vagyunk, arra kívánom figyelmeztetni, hogy Lendl kapitányra nézve a közös hadügyministerium és a főparancsnokság nem tartotta elégségesnek a becsületbirósági eljárást, hanem ezt megelőzőleg őt disciplinaris eljárás alá vonni látta szükségesnek. Lendl azonban, még mi előtt a becsületbirósági idézést megkapta volna, mely természetesen felfüggesztetett addig, mig a másikban valami történik, élvén azon jogával, mely ily esetben minden tisztet megillet, önmaga beadta lemondását. Hogy maga a lemondás beadásának ténye nem bizonyítja-e azt, hogy érezte, mi lesz az eljárás következménye: azt hiszem, azt vitatni bajos volna. Annak oka, hogy — a mint ezt egy képviselő ur ma monda — a lemondás nem rögtön, hanem csak november í-től kezdve fogadtatott el, abban rejlik, mert a disciplinaris eljárás folytán rá az áristom kimondatott s ő október hó 29-éig be lesz zárva. Csak akkor fog tehát lemondása fölött döntetni. En tehát azt hiszem, hogy annyi mindenesetre látszik — és ez czáfolat azoknak, kik itt testületi szellemről beszélnek azon irányban, mely Lendl kapitány ellen felhozaíik, — hogy katonai felsőbb hatóságok, bár a tényt, melyet elkövettek, mindkettőnél hibásnak Ítélték, a nagyobb beszámíthatóságot Lendl kapitánynál találták. Ez ebben az esetben az egyszerű tiszta tényállás. A mi már az itt tett nyilatkozatokat illeti, az előttem szólott képviselő ur az mondja, hogy a többség javaslatának azon nyilatkozata, mely annak végén foglaltatik, beismerése annak, hogy itt nagy baj van, hogy az egész közös hadseregben a szellem rossz és beismerése egyszóval annak, hogy itten segíteni nem lehet. Én t. ház, azt hiszem, hogy ez nem annak a beismerése, én legalább egyénileg ugy értem. Nem lehet nem tudni s ez lélektanilag talán természetes is, hogy vannak egyesek a hadsereg kebelében, kik a változott viszonyokkal megbékélni nem tudnak Hasonlóan — meglehet, lélektanilag természetes, — de tudjuk, hogy vannak a hadsereg kebelén kívül a polgári osztályban olyanok, kik a közös hadsereg törvényes intézményével megbékélni nem tudnak és a kik azért talán, hogy a szerintük jobbat elérhessék, minden utón és módon arra törekesznek, hogy ezen intézményt a nemzet előtt gyűlöletessé tegyék. (Helyeslés a középen.) Ennek constatálását látom én részemről abban a pontban és azon elhatározott szándék kifejezését, hogy sem az egyik, sem a másik résznek ne lehessen igaza, hanem hogy azon nagy és fontos elvek, melyek elmondatnak és melyek ugy a hadseregnek, mint a nemzetnek nagy zöménél ma is fennállanak, minden megtámadás ellen megvédve és biztosítva legyenek. Ez szerintem értelme ama pontnak. S hogy némely részről nemcsak az egyes esetek rovatnak meg, hanem általánosítás az egész testületre czéloztatik: élő példa rá a felszólalt t. képviselő ur. 0 először elmondja — az igaz, később ezt ugyanazon beszédében gyengének találja — hogy azon passzus a többség felirata végén nagyon szép, igen helyes. De azután ignorálja azt, mit hivatalosan volt szerencsém mondani, hogy a hadsereg vezérlete — a hadügyministernek kérésére tett nyilatkozatom szerint —- szintén érzi és érti a hadsereg is, hogy föladatuk azok megvalósítására törekedni, mik a felirati javaslatban mondatnak. Azért, hogy Lendl kapitány mást mondott, ha a hadügyminisíer, a ki talán a hadseregnél mégis több, mint Lendl kapitány, határozottan mondja, hogy érzi és érti a hadsereg vezénylete a teljes együttérzés szükségét a haderő és ő Felsége népei többi osztályai közt, a mit helyes alkotmányos elvnek a képviselő ur is elismer, akkor valóban az igazságnak megfeielőleg azt mondani és hangoztatni, hogy nem egyesek, de az összes hadsereg van ellenkező nézetben—Deák Ferencz ama szavai szerint, hogy