Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-11

11. országos 5lés október 14. 1881 97 mondotta, valóban felesleges munka lenne. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a belrendezésére ezen határőrvidéki részeknek vonatkozik, hogy ez iránt nem helyeztünk törvényjavaslatot kilátásba, mely e házban terjesztessék elő s hogy ebben, mint a képviselőm monda, eltérés van azon eljárástól, mely akkor a bánsághoz beosztott határőrvidéki részekre nézve követtetett, ennek oka, szerintem, igen egyszerű. (Halljuk!) A megyék, a kerületek beosztásai, az administratió berendezése, a fennálló 1868-iki törvényünk szerint HorvátSzlavonországok területén autonóm horvát ügy, mihelyt pedig autonóm horvát ügy, akkor arra nézve a magyar törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszteni, nemcsak nem szükséges, de a fenálló kölcsönös egyezményen alapuló törvénynyel szemben nem is lehet. (Helyeslés.) Ezeket kívántam megjegyezni

} fentartva különben, ismétlem, hogy ha kell, majd akkor, midőn a kérdés napirendre jőn, bővebben is hozzászólhatni a dologhoz. A t. képviselő ur méltóztatott nagy excursiot tenni a eonjecturalis külpolitika terére. 0 könynyen teheti, neki conjecturákat szabad festeni; nekem jelen helyzetemben, ha nein vagyok is külügymiidster, eonjecturalis politika fejtegetésébe bocsátkoznom nem szabad. 0 amtál könnyebben tehette, hogy fessen feketére feketével, mert hiszen az neki párttactikájához tartozik, mert ugy látszik abból indulnak ki, hogy addig kell az embereket ijesztgetni, mig elvesztve fejőket, kapják meg a bátorságot, melyre talán szükségök lenne. De egyet mégis kénytelen vagyok megjegyezni, természetesen nem beszélhetvén messze jövőről, de beszélve a jelenről, (Halljuk.') hogy midőn a képviselő ur Salonikiról s isíen tudja mi féle balkáni fegyveres hódításokról, mint olyanokról szólt, melyekkel ma foglalkozik a kormány, vagy szándékában van a monarchiának foglalkozni, elfeledkezik Kálmán király törvényének azon bölcs mondásáról, hogy a boszorkányokról, melyek nincsenek, ne legyen beszéd. (Derültség a jobboldalon.) T. ház! Mielőtt az ismét felvetett s a t. előttem szólott képviselő ur által bőven fejtegetett hadseregi kérdésről szólanék s arról, hogy mit ismer el e részben a többség felirati javaslata, csak egy megjegyzést engedjenek meg elébb és ez az egy az, hogy igen is tökéletesen áll — azt hiszem e házban mindenki aláírja s óhajtandó, hogy mindenki aláírja s óhajtandó, hogy mindenki tartsa is meg — Deák Ferencznek azon mondása, hogy mindent szabad irni, csak azt nem, a mi nem igaz. De vájjon, ha megfontoljuk azokat, melyek a hadseregre vonatkozólag egyszer-másszor írattak, állíthatja-e valaki, hogy mindaz megfelelt az igazságnak ? KÉPVH. KAPLÓ 1881 — 84. I. KÖTET. Nem szólt itt senki arról és bizonyosan Jókai sem értette azt, hogy ha néha túlmenő kíméletlen kifejezésekkel is megrovattak azok, a kik bűnösök voltak, ez ellen, ismétlem, szót nem emelt itt e házban senki. De igenis nem fogja senki ezt mondhatni más állításokról. Csak egyet idézek, mely szerint még pedig nem egyszer, de ismételve ilyen incidensből az egész hadseregi tiszti karra a gyávaság mondatott ki, azon tisztikarra .... (Ellenmondás a szélső' balon.) Tessék elolvasni a lapokat, bőven megtalálják ezt, nyugodtak lehetnek iránta. E szerint azt mondani, hogy csak az íratott, a mi igaz, engedelmet kérek, nem lehet. Valamint talán arra az esetre sem lehet alkalmazni, hogy csak az Íratott, a mi igaz, a melyben maga az esküdtszék is — ]

'o

az

i a vádlottak ártatlannak nyilvánításával — arra, a mi állíttatott, kimondta, hogy rágalom. Az is nehezen volt igaz, mert a rágalom fényes itéletüeg is konstatáltatott. Ha tehát azt akarják, hogy ez irányban ne legyenek félreértések, igenis meg kell tartani és akár kíméletlen hangon, de meg kell tartani Deák Fercncz azon idézett szavát, hogy szabad irni,a mi igaz. De egj^eseknek hibáiért, mondjuk bűneiért egész testületeket megróni akarni: ez sem az igazsággal, sem a helves és tisztességes eljárással meg nem egyez. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A képviselő urak beszéltek arról, hogy íme mi történt most a legutóbbi esetben is. Miután szóba hozatott s miután felemlittetett az is, hogy Lendl kapitány nem is rögtön raég lemondása után is, de csak 1-ső novemberre bocsáttatik ki a hadsereg kebeléből, tartozom ez ügyben a tényállást úgy, a mint van, egyszerűen és szárazon elmondani. (Halljuk!) A vizsgálat ez ügyben hosszasan tartott, a mint ezt mindenki tudja, sőt a hallgatás is minden irányban meglehetős hosszan tartott, mert a június végén történt eseményről csak igen közel az országgyűlés összejövetele előtt tudtunk meg valamit némely lapokból. Ei részemről azon nézetemnek adok első sorbaa kifejezést, hogy maga az a tény, hogy nyilvános helyen tiszt ilyen kérdések vitatásába bocsátkozzék, akár mit mondott is egyik vagy másik, helytelen és azt hiszem, hogy mindenkinek, ki nem akarja az államot bárhol, nem csak nálunk, veszélyuek kitenni, azt, hogy a hadsereg politizáló testület ne legyen, óhajtania kell, mert a politizáló hadseregek azok, melyek alkotmányokat felforgatnak s trónokat feldöatenek. (Igaz!) Ezek folytán megtartatott a vizsgálat, — s biztosíthatom ró! képviselő urakat, mer: végig olvastam a tanúkihallgatásokat is, — a fönnálló szabályok szerint. Az előző vizsgálat után Götzl hadnagyra az a nézet mondatott ki, hogy sem hadi törvényszéki, sem disciplinaris eljárás13