Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-11
96 11. országos ülés október 14. 1881. haloldalon.) Eégibb időben, mig a fejedelmek csekély számú zsoldos hadakkal rendelkeztek, a fegyvert ragadó népnek mindig voltak esélyei arra, hogy fentartsa a maga jogait; de ily óriási zsoldos hadsereggel szemben, ha csakugyan az altima ratio kerül sorra, hogy abban megálljon, arra egyátalában semmi esélye nincs. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Annak a bizonyos valaminek dörzsölését, melynek használatától a t. elnök nr eltiltott, érezte talán maga a válaszfelirati bizottság is, mikor szükségesnek tartotta, hogy e dologról megemlékezzék. Énnek bevallását látom abban, hogy e dologról átalában szól. Igen szép bassusban fejezi ki magát a felirat szerkesztője, hogyan kellene lenni a dolog rendjének. Azt mondja: „alapigazság az, hogy a trónt és az ország alkotmányát hiven szolgálni csak együttesen lehet". Tökéletesen igaz. Óhajtandó, hogy igy legyen; és visszás és kórállapot, ha máskép van, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha ez állapotot elérni akarja, erre csak egyetlen mód van és ez: a magyar hadsereg felállítása. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Befejezem már is igen hosszúra nyúlt előadásomat. (Halljuk! balfelöl.) Az előttünk fekvő válaszfelirati javaslathoz részemről nem járulhatok azért, mert annak hangját és tartalmát n m tartom az országgyűlés méltóságával összhangi ónak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen válaszfelirati javaslat egyszerűen tudomásul veszi a on alkotmány- és törvényellenes eljárást, mely a határőrvidék bekeblezési módjára nézve jelezve van; egyszerűen beéri azon vajmi csekélységgel, mi a külügyekre vonatkozólag a tróubeszedben foglaltatik s nem emeli fel szavát azon érdekben, hogy semmit rólunk nélkülünk a külügyek tekintetében ; egyetlen szava sincs az ország pénzügyi és közgazdasági miseriáiról és végre hymnnszokat zengedez a nemzetet minduntalan arczuütő osztrák szoldateska fölött. Ezek az okok, melyeknél fogva annak elfogadatásához nem járulhatok. Azt hiszem, a Helfy képviselőtársam által előterjesztett javaslatban meg van tartva a kellő hang és tartalma is olyan, a mely illik a helyzethez, azért kérem annak elfogadását. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt azt kivánom megjegyezni és ezzel azt hiszem, hogy a t. ház egy nagy részének legalább helyeslésével találkozom, hogy midőn felszólalok, egyáltalában nem szándékozom refíectálni semmire, a mi személyem ellen személyeskedve mondatott. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mert nem tud!) Méltóztassanak megengedni, nem tudom, melyik képviselő ur vonja ez iránti tudásomat kétségbe; tapasztalni mindenkinek volt már módja, hogy ha akarok, tudok is. (Derültség jobbfelöl.) Azok egy nagy részének is, a kik engem mindenféle czifrábbnál czifrább szavakkal vádolnak, talán egyéniségük egy némelyikére vonatkozólag is tudnék válaszolni és azon képviselőnek pl., a ki a szélső báli elvek egyedül üdvözítőségét hirdette ma az én hitehagyottságommal szemben, igen ékesen irt vezérczikkeit tudnám megmutatni, a melyekben a szélső báli elveket pellengére állítja. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balfelöl.) Lehet, ha tetszik, csak kutatni kell, de nem hiszem, hogy az országnak érdeke abban rejlenek, hogy itt tárgyilagos vita helyett személyeskedésekkel foglalkozzunk. (Helyeslés jobbfelöl, ügy van!) A mi, t. ház, felszólalásom indokát illeti, az kettős; az egyik pár szót szólni a határőrvidéki kérdésről, azután szólni azokról, a mik itt a hadsereget illetőleg elmondattak. Szorítkozni fogok egyébiránt itt is nem annyira argumentatióra, mint egyszerű tényekre. (Halljuk!) A határőrvidéki kérdésben keveset kivánok szólni most azért, mert én azt hiszem, hogy az e feletti nézeteknek fejtegetése ma alig nevezhető fegyébnek idővesztegetésnél, a mennyiben megoldani ezen kérdést ma ugy sem lehet ; módja pedig lesz a t. háznak és ha akarja, minden tagjának e kérdéshez tüzetesen hozzászólni, a midőn bizonynyal még ezen év folytán a javaslatot a ház asztalára leteszem. De meg kell, hogy említsek hármat. És e három elseje az, hogy az eljárási mód, melyet a kormány e tekintetben követett, ugyanaz, a mely más hasonló alkalmakkor az akkori kormányok által, az akkori törvényhozás helybenhagyásával használtatott; helybenhagyta a törvényhozás minden erősebb vita nélkül, igen csekély felszólalásra, látva, hogy egy századokig tartott abnormis viszonyból a teljes kibontakozást, ha nem történik is oly tökéletesen, minden kritikát kizáró utón, mint egy újabb intézkedésnek kell történnie, még akkor is örömmel kell fogadni és hogy itt a rendestől eltérő némely eljárás köriilbelől kikerülhetlen. Hogy a mai képviselőház fog-e azon politikai tapintattal birni, a melylyel az akkori bírt, nem tudom, de majd meglátjuk, én legalább azt remélem, hogy fog. A kormány eljárását minden esetre igazolja az, hogy már egyszer törvényhozásilug helybenhagyott praecedens szerint járt el. Ez az eg3 7 ik. A másik ez: Azt, hogy a horvát-szlavón-határőrvidék Horvát-Szlavónországba bekebeleztessék, nem rendelet mondja ki, ezt már törvény mondja ki, a bekebelezés kimondása iránt tehát törvényjavaslatot benyújtani akkor, midőn azt 8 év előtt a törvény ki-
