Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-11
11. országos ülés október 14. !8S1. 95 De addig is, a mig nem törölheti el, a mig nem hághat nyakára, magas megvetéssel viseltetik alkotmányos intézményünk iránt; s nagyon jellemző e tekintetbea, a mit a „Wehrzeitnng" mondott, midőn egy hazai lap magyarázta neki a közjogot és azt is elmondta, hogy Magyarországon hajdan még oly törvény is volt, mely feljogosította az alattvalókatarra, hogy az esküszegő királynak ellentálljanak s erre a „Wehrzeitung" a tudatlanság gőgjével, nagy grandessával azt felelte : „Has habén wir nicht gewusst." (Derültség a szélső balon.) Ilyen hangulat van tehát a közös hadsereg tagjaiban a alkotmányosság iránt, ilyen ellenszenv, hogy ne mondjuk gyűlölet uralkodik ott a magyarság iránt általában, mert hisz mind annak a bajnak, a mi Ausztriában három évtized óta előfordul, az oka nem más, mint a magyar, egén javíthatatlan rebellis nép. De azon kivül a magyarral az osztrák hadsereg tagjainak külön leszámolni valója is van, mert élénk emlékezetben van és soha sem fog az emlékezetből kimenni, a mig lesz közös hadsereg: az 1848/49-iki idő, (Ugy van! a szélső halmi) a midőn a muszka hatalom segítségére volt szükség, hogy az a hadsereg a lábát Magyarországba újra betegye, (ügy van! ügy van! a szélső bal jelöl.) Ez igy van, t. ház, és igy marad mindaddig, mig osztrák hadsereg lesz. S mégis azt mondják, hogy azok a sajnos esetek csak kivételek. Én pedig azt mondom, hogy azok nem kivételek, hanem a Seemannok és Lendlek az osztrák katonai nevelésnek valóságos mintamutatványai és az osztrák hadseregnek typiciis alakjai. (Ugy van! a szélső halfelöl.) Nagyon jól tudom én, hogy az osztrák hadsereg tagjainak sorában van sok, igen jeles és emelkedett szellemű ember, hiszen a régi sehwarz-gelb hadsereg tagjai közül is emelkedtek ki olyanok, a kik a magyar szabadságharcz golgothájáu elvérzettek. Tudom, hogy az osztrák hadsereg tagjai sem jobbak, sem rosszabbak, mint más emberek. Hanem bármily derék emberek legyenek is, azt tudom, hogy az osztrák hadsereg minden tagjában van egy kisebbnagyobb adag Seemann és Lencll. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Erről én a magam részéről meg vagyok győződve. Ezért én, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, hogy jámbor óhajtások azok, melyek az e tárgyban beadott számos törvényhatósági kérvényekben foglaltatnak; csakis jámbor óhajtások. Azt mondják, hogy meglehet esketni a közös hadsereg tagjait az alkotmányra. Az utolsó sajnos esemény hőse kitalálta a módját, miként kell a katonának eljárnia a kétféle eskü conflictusa esetében. Azt követelik a feliratok, hogy keményen kell büntetni a merénylőket. Én megvallom, hogy ezt követelni is alig lehet a fenforgó viszonyok közt, de várni egyáltalán nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert a hatalom nem ronthatja le az eddig fennálló Armeegeistot, nem forgathatja fel a katonaságban meglevő morális és szellemi disciplinát. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a hatalomnak, melynél fájdalom, mindinkább látjuk jelenségeit annak, hogy az egységes osztrák birodalom eszméje nem feladott dolga és azért épen ily hadseregre van szüksége, mert csakis ily hadseregre támaszkodhatik az, a ki az egységes Ausztria eszményét létesíteni akarja. A felirati javaslat [utolsó passusában említés tétetik arról, hogy sajnos események fordultak elő, hogy ezek aggodalmat keltettek a haza polgáraiban és igen szép phrázisokban van kifejezés adva azon állapotnak, melynek e helyébe kell lépnie. Én, t. ház, nemcsak meg voltam lepve, de örömmel üdvözöltem a válaszfelirati javaslat ezen passusát. Mert azt hiszem, hogy abban egyenes bevallása rejlik annak, hogy mélyen gyökerező nagy baj létezik, melyen segíteni okvetlenül kell. A kérdés csak az, hogy miként lehet segíteni. Az én nézetem szerint Magyarország mindaddig, mig nem lesz önálló hadserege, nem egyéb, mint egy idegen és ellenséges hadsereg által oceupált tartomány. (Ügy van! a szélső balon.) A közös hadsereg intézménye nem egyéb — bocsánatot kérek, hogy én is triviális hasonlattal élek — nem egyéb, mint hurok a nemzet nyakán (UgJ van! a szélső baloldalon), a kötél vége Bécsben van (Ügy van! a szélső baloldalon), csak egyet kell rántani és az egész gyönyörűséges alkotmányos állapotnak egyszerre vége van. (Elénk tetszésnyilatkozatok a szélső balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: (csenget.) Kérem a képviselő urat... (Zaj a szélső baloldalon : Ugy van! Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az elnököt!) Azt hiszem, elég tanúságát adtam annak, hogy sohasem szoktam semmiféle szabad szóért megjegyzést tenni, de mikor egy oly intézmény, mely törvényeinkben gyökerezik, itt egyenesen huroknak a nemzet nyakán neveztetik, tessék megengedni, (Felkiáltás a szélső baloldalon : Hisz az!) kénytelen vagyok ez ellen észrevételt tenni. (Felkiáltások a szélső balon : De ha igaz!) Madarász József: A balközép ugyanezt mondotta más szavakkal. (Ugy van! a szélső halon.) Csanády Sándor: Tisza Kálmán maga is igy nyilatkozott régebben. (Derültség.) Mocsáry Lajos: Minél nagyobb terjedelmet vesznek, t. ház, világszerte mindenütt a hadseregek, annál szükségesebb az, hogy azok nemzeti lábra állitassanak. (Ugy van! a szélső
