Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-403
76 40 * orMigos Mié* május 21. 1SS1. majd később fel. E ministeri rendelet szerencsére foganatot nem talált, hanem a levegőben függött és függ ma is, mert ugyanazon időben az 1868 : IX. t.-cz. 9. §-a világosan kijelentette, hogy a gör.-keleti egyháznak sem nem román, sem nem szerb ajkú hivei az eddig gyakorolt és élvezett jogoknak és birtokoknak teljes elvezetében továbbra is meghagyatnak. Ez országos törvénynyel szemben jónak tartotta a minister ur akkori rendeletét végre nem hajtani. A villongások tovább tartottak, a román ajkú hivek minduntalan a magyar kormányhoz fordultak és ott engedékenységre találtak. Mikor már azt remélték, hogy a görög ajkú egyháznak e tetemes vagyona egyszerűen közigazgatási utón át fog nekik engedtetni — a mi állítólag meg is igértetett nekik — más hatalmas tényezők befolyása alatt a cultusminister arra érez'c magát indíttatva és kötelezve, hogy ezen ügyet törvényileg rendezze és abban a törvényben, meiy jelenleg XXV. szám alatt az országos törvénytárban található, a ház a törvényhozás legfelsőbb faetorának hozzájárulása mellett elrendelte, hogy e vitás ügy nem közigazgatási utón, hanem egy kirendelendő első folyamodásu kir. bíróság által a perrendtartás rendes utján döntessék el. Nagyon jellemző, hogy akkor, mikor a minister ur e javaslatát beterjesztette, őszintén át volt hatva, hogy afféle fontos vagyonjogi kérdés felett nem közigazgatási, hanem csupán birói utou lehet dönteni, mert akkor azt mondotta a törvényjavaslat indokolásában: „Ezen vitás kérdéseknek közigazgatási utón való eldöntése, eltekintve attól, hogy az intézkedő hatóság részrehajlatlansága, a felmerült kérdésekbe politikai tekintetek is szövődvén, könnyen kétségbe vonattathatuék, ellenkeznék az 1869: IV. törvényczikk rendelkezésével, mely szerint az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetett és a közigazgatási hatóságoknak a bíróságok hatáskörébe, hova a tulajdonjog iránti kérdések tartózkodnak, avatkozni nem szabad." Akkor tehát legalább külsőleg egész helyes és törvényes volt a minister ur felfogása s e felfogás fonalán és ezen most szentesített törvény nyomán mit tesz a minister? A törvény azt mondja — és a minister ur azt teljesen elismeri, — hogy e vitás kérdés csupán birói utón és a közigazgatási hatóságoknak minden beavatkozása nélkül döntendő el. Minden jogot és becsületet tudó ember ugy képzelné magának a helyzetet, minthogy az igény támasztó románok birtokon kívül vannak és minthogy a görög ajkúak 70 éven át és jelenleg is jogos birtokban vannak, hogy ha a románok igényt akarnak támasztani és érvényesíteni, majd pert indítanak és a per kimenetelétől fog függni, kié a vagyoni; és osztassék-e fel és minő arányban ; és addig mig birói érvényes ítélet ezen ügyben nem hozatik. a perrendtartás 324. és következő §-ai értelmében a jogos birtokosnál hagyandó a vagyon,- illetőleg a mennyiben az igény támasztó nagyobb jogezímet mutathatna fel és egyúttal bebizonyíthatná azt, hogy a jelenlegi kezelés mellett a vagyon veszélyeztetnék, akkor birói zárlat alá helyeztethetik. A per nem indíttatott meg, a zárlat iránt kérvény nem nyújtatott be; ismét vissza esett a t. minister ur régi haeresisébe és ismét közigazgatási utón rendezte a kérdést olyképen, hogy egy február 20-án kibocsátott ministeri rendeletben a Brassó megyei főispánt kormánybiztossá nevezi ki, tehát ismét alkalmazza a kormánynál oly kedvelt, a népnél oly hírhedt kormánybiztosi intézményt és utasította a főispánt, hogy ő vegye át a görög hitközség gondnokaitól a vagyon egész kezelését és adja át egy görögök és románokból alakult 8 tagú kezelőbizottságnak. Így a minister ur az ügyet, a mely saját elismerése szerint is és a törvény rendelkezése szerint birói útra lett utasítva, közigazgatási utón ugy intézi el, hogy az esetleges pernek kimenetelét anticipálja, praejuditiumot alkot, hogy addig, mig ítélet által döntetik el végleg a dolog, a vagyont a jogos görögök kezeiből kiragadva, átadja a maga főispánjának és átadja nembirtokos románok kezeibe, hogy majd azok rendelkezzenek a felett. De ezen oly hallatlan, megszégyenítő és megbotránkoztató rendelet még nem a legbotrányosabb ebben az érdekes és tanúságos ügyben; hanem az, hogy a kormánybiztos kinevezvén a 8 tagú bizottságot 4 román és 4 görög ajkúból, nem is várta be, mig a görög ajkúaknak a kinevező okmány és az ülésbe való meghívás kézbesittetik, hanem hirtelen lélekszakadva a görögök távollétében csupán négy román tagnak jelenlétében constituálta a bizottságot és kezdette meg működését és miután későbben a kinevezett négy görög tag közül, midőn hárman a kinevezést megkapták, e három vonakodott ezen törvénytelen és jogtalan kezelő bizottságba belépni, a főispán annak daczára, hogy a ministeri rendeletben nyíltan az foglaltatik, hogy görögök és románokból alakítandó a bizottság, mégis többé nem bederített az egész görög hitközségre, annak többi tagjait nem is szólította fel, hogy belépjenek a bizottságba, hanem a három görög tag helyébe egy kath. magyar embert, egy kath. szász tagot és egy protestáns szász tagot nevezett ki ugy, hogy ma a görög ajkú hitközségnek ezen tetemes vagyona négy nem birtokos és csupán igényt támasztó románok, egy kath. magyar, egy kath. szász egy protestáns szász • által kezeltetik, tehát csupán idegen s erre
