Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-403
403. országos ülés május 21. 1881. 75 t. minister ur egyházi vagyonra tette atyáskodó kezét és ugyanabban a hónapban, melyben itt törvény által a vagyoni kérdéseknek a biróság általi eldöntését rendeltük el, ugyanazon hónapban, sőt talán ugyanazon napon közigazgatási utón egyszerűen elkobozta az egyházvagyont. Én azt hiszem, hogy a jelenlegi aerában sem mindennapi ez az eset és felteszem, hogy a t. ház igazságot értő tagjai teljes és higgadt figyelmöket szivesek lesznek ez ügyre fordítani. Az illető minister a vallás- és közoktatásügyi minister ur ; a törvény az, melyet a görög egyházi peres kérdések iránt hoztunk és mely XXV. szám alatt van beczikkelyezve a törvénytárban ; az igazságtalanságot szenvedő fél pedig a brassói görög ajkú keleti egyház. Hogy a t. ház azon tagjainak, a kik nincsenek beavatva ezen esetbe, annak megérthetőségét nyújtsam, engedjék meg, hogy egészen röviden az esetnek történelmi vázlatát adjam. Még a fejedelmek ideje alatt, tehát még a XVII. században bevándoroltak — nagyrészt az erdélyi fejedelmek behívása folytán, Görögországból, Levantéból és különösen az Archipelagusból — tetemes számmal görög kereskedők, a kik letepedtek Erdély déli részeiben, különösen Nagy-Szebenben, Brassóban, ott kereskedő testületeket alakítottak, melyek az ország fejedelmei és törvényei által tetemes kiváltságokkal lettek ellátva. Derék, munkás, józan, takarékos nép, mely becsületes kereskedés utján tetemes vagyonra tett tózert s ezen vagyonból a közművelődés, az isteni tisztelet, az iskolák számára tetemes összegeket fordított, így létesült Brassóban egy görög nyelvű görög-keleti hitközség, szép templommal tetemes vagyonnal és nagy alapítványokkal, mely közigazgatás szempontjából tökéletesen önállóan az ország kormánya alatt állt és csupán in ecelesiasticis a ritus és a fegyelem szempontjából volt alárendelve az erdélyi román püspöknek. Már a múlt század végén igyekeztek az erdélyi román püspökök ezen elszigetelt és magára hagyott görög hitkozségöt egészen bekeblezni a román hitközségbe, ugy, hogy annak egészen román jelleget adjanak. Ebből az intentióból támadt villongások lecsillapítása végett az udvari eancellária áíta] bizottság küldetett ki s annak jelentése alapján kiadatott a király által 1796. soptember 30-án egy királyi leirat, mely ezen görög egyházközfégnek jogi alapját képezi és mely leiratnak egy rövid passusát leszek bátor felolvasni. A kir. leirat első pontja ezt mondja : „Cum Templum graecorum Coronensium ipsorum graecorum sumptibus erectum sít, suapte sequiíur illőd graecis proprium, atque eum in finem dej stíaatusn esse, utibitem graei justa ritus sui exigentiam cultum diviaum exercere possint." Továbbá a románok aspiratióival szemben ezeket mondja : „Ápplicationem verő unius Capellani valachici, in templo ist hoc unice graecis proprio tanto magis superfluam esse, quod valachi tam in vicino sub urbio Bolgárszeg, quam verő, in veteri Civitate templo Praesbyterisque provisi sint." Tehát az erre nézve irányadó és & jogi alapot fektető kir. leirat azt mondja, hogy ezen templom egész vagyonával és alapítványaival együtt, csupán a görög ajkú hitközség kizárólagos tulajdona. Ezen jogi állapot el lett ismerve az egész múlt század végén és ezen század két első évtizedében, a mikor 1820-ban a románok ismét előléptek aspiratióikka!, az akkori perrendtartás szerint aeternum sileutiumra lettek kárhoztatva. Azóta a 60-as évekig folytonosan zavartalan birtokában voltak a görögök ezen vagyonnak, 1865-ben a Baeh és Schmerling aera után, midőn a románok mindenütt és Erdélyben is gyors haladásnak mentek elé és mikor az egykori egyszerű püspökből nagyhatalmú érsek lett, idején levőnek látta a nagy-szebeni román érsek, báró Saguna, hogy a régi aspiratiókat megiijítsa és hogy ismét megtámadja a brassói görög egyházat. Az alkalmat erre ugy gondolták ki, hogy mikor a brassói román ajkú egyház plebánusa meghalt, ennek helvébe nem adatott más plébános, hanem arra utasította az érsek a brassói roma'; ajkú görög hitííeket, hogy csak menjenek a görög templomba és később kijelentette egészen önkényesen, hogy ezen rendelete erejénél fogva a görög ajkú község egész vagyona a paritás elve ezerint közössé tétetik a görögök és a románok köztt. Természetes, hogy a birtokban levő görög ajkúak ezen érseki törvénytelen rendelettel szemben felfolyamodtak az országos kormányszékhez, vissza nem ijedve attól, hogy e miatt az érsektől interdictummal lettek sújtva, Az erdélyi főkormányszék elismerte a görögöknek ezen vagyonhoz való kizárólagos jogát; később ki lett küldve ezen ügynek megvizsgálása végett egy itt is tiszteletben álló férfin, Bethlen Gergely főispán, ki a maga véleményében szintén kijelenté, hogy a görögök egyedül hivatvák az egyházi és iskolai vagyon kezelésére, a papok megválasztására és a vagyon tulajdona csak őket illeti j meg. Mind ezen vélemények daczára az akkori | cultusminister más jogi nézetben volt és I kibocsátott egy ministeri rendeletet, melyben ugyan egész határozottsággal elismeri, hogy 1796. óta a görögök a vagyonnak kizárólagos j birtokában és kezelésében voltak, de mindamellett elrendelte, hogy jövőre közösen kezeltessék ! a vagyon és a paritás elvei szerint osztassák 10*
