Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-399

ie S99, országos ftl kételkedni azon, hogy ezen szerződéseknek érvény fog szereztetni; hogy azon államok, melyek ezen szerződésekre reállottak, nem is akarják azokat meg nem tartani. Hiba volna ezt csak fel is tenni róluk, nem is teszem fel. Az, hogy még nem történt meg, minek meg kell történnie, az, hogy még tárgyalások folynak, épenséggel nem igazolná az ellenkező feltevést. Én tehát részemről a legkisebb kételyt sem táplálhatom arra nézve, hogy a szerződéseknek elég fog tétetni. De egyébként is, ezen csatlakozás a dolog természetében van és még akarva sem lehetne azt mellőzni. Azt mondja Szontagh Pál t. barátom és azt kérdi, hogy nem fog-e az országnak azon munka, a melyet a kormány fenntartott magának, többe kerülni, ha a kormány házilag fogja kezelni, nevezetesen nem fog-e többe kerülni, mint azon összeg, melyet arra a kormány a törvényhozástól kér? Eri azt hiszem, t. ház, hogy a mennyiben valamely munkának költségvetése és tervei bitelesek és alaposak lehatnék, erről a költségvetésről és ezekről a tervekről állíthatni, hogy azok az emberileg lehetőhöz mérten hitelesek és alaposak. De továbbá mik azok a munkák, a miket a kormány külön ajánlati tárgyalás alapján akar kiadni, vagy melyeket maga kivan megtenni? A budapesti rendező pályaudvar, a tatarozási műhely, a ferenczvárosi pályaudvar kibővítése, a távírdák, a forgalmi eszközök, a szabadkai vágány sülyesztése. Ezek mind oly dolgok, a melyekre nézve a felügyelőségnek, az állami műszaki közegcinek elég tapasztalásuk van, hogy a költségvetést ugy készíthessék el, hogy az alapos és megbízható legyen ; és midőn a kormány ily költségvetés alapján indul el, nem hiszem, hogy ezen munkák kiadásainál csalódás következzék be. És utoljára is, ha még — posito, non eoncesso — csalódnánk is, akkor is meg van a remedium, mert ezek mind oly munkák, melyeket ki lehet terjeszteni, vagy össze lehet szorítani. Ha tehát a vállalkozási viszonyok azt idéznék is elő, hogy az ajánlatok mind drágábbak lennének, mint a megállapított egységárak, „a költségnek akkor sem kell nagyobbnak lennie, mert a különbség akkor csak az lesz, hogy egy pár méterrel rövidebbre vagy alacsonyabbra csináljuk, mint különben. Az államra tehát még ez esetben sem kell nagyobb tehernek hárulnia. A mit a t. képviselő ur a belföldi munkaerőre és a síoekre nézve mondott, arra megfelelt már Helfy t. képviselőtársam, —- a miért neki köszönetemet fejezem ki — s azt tartom, elég alaposan is május 16. 1881. felelt meg és talán méltóztatik engem felmenteni e részben a választól. Azt mondja Helfy t. képviselőtársam, hogy ezen vasút legfeljebb másfél vagy két százalékot fog jövedelmezni. A nélkül, hogy e részben határozottan állást foglalhatnék, én csak reményemet fejezem ki, hogy talán többet is fog jövedelmezni. Ezen reményemet alapítom arra, hogy a vasút mentében nagyszerű kőszéntelepek vannak, ugy, hogy fölfelé is, lefelé is Szerbia felé lehetséges lesz nagymérvű, még pedig olcsó koszé ^szállításokat eszközölni, a mi a pálya jövedelmezősége tekintetében mindenesetre kedvező kilátást nyújt. Az kérdi Helfy t. képviselő ur, hogy azon munkák, melyeket az állam egység-árakért adott ki a vállalkozó consortiumnak, nem fognak-e majd nagy feliilfizetéseket maguk után vonni, a mint más pályáknál történt és a mely felülfizetések élénk emlékezetében vannak mindenkinek, a Id a múlt országgyűlések vitáit figyelemmel kisérte. Én azt hiszem, t. ház, hogy ennek elejét veszi azon mód, melyet a kormány választott és követ, t. i. hogy bizonyos munkálatokat, melyeknél előre feltételezhető, hogy vagy több vagy kevesebb munkát fognak venni, nem általányösszegekért ad ki, hanem előre megállapított határozott egység-árakért. S ha szabad itt véleményt mondanom a multakról, én azt hiszem, hogy az előbb épített vasutaknál szükségessé vált fölülfizetés épen onnét eredt, hogy azon vasutak egyikénél sem készittetett részletes terv és költségvetés, hanem voltak általános helyrajzi fölvételek, de nem voltak részletes tervek, a hol minden köböl , minden köbméter meg lett volna állapítva. Mert épen csak ugy lehet elkerülni azt, hogy méltánytalan követeléseket tehessenek az illetők, ha már előre megmondjuk, hogy mindarra nézve, a mit egy bizonyos menynyiségű köbméteren fölül szükséges lesz előállítani, constatáltatik majd az építési felügyelet alkalmával , hogy valóban előállittatott-e és előre megállapíthatjuk az összeget a menynyit érte igényelhetni. Az ily módon megállapított költségvetésnél semmiesetre sem lehet tartani attól, hogy milliókra mennő kárpótlási követelések támasztassanak; a követelések alapossága constatáíható és legfelebb százezrekre, de nem milliókra mehetnének. A mi t. barátom azon aggályát illeti, vájjon a kormánynak fenntartott munkák nem fognak-e többé kerülni, én azt hiszem, hogy a kormánynak fenntartott munkák nemcsak, hogy drágábban nem fognak elkészülni, de esetleg még olcsóbban. Legfölebb, ha a vállalkozások nagy lendületet nyernének és a most megállapított egységi árakat messze meghaladnák: követ.