Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-399
ÍD3''. országos ülé keznék be az az eset, hogy e munkákat kisebb dimensiókban lehetne létesíteni és igy ekkor is mindenesetre el lehet érni azt, hogy az előirányzott költségek túl ne haladtassanak. Bátor vagyok ajánlani a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ráth Károly : T. ház! Azért vagyok bátor felszólalni, mivel a közlekedési minister ur azon aggályok egyrészére, melyeknek Szontagh képviselő ur kifejezést adott, nem méltóztatott válaszolni. Különösen a legfontosabb szempontot illetőleg, mely talán többek szavazatára döntő befolyással bir, t. i. a csatlakozás tekintetében a minister ur válasza, megvallom, szerintem nem kielégítő s nem alkalmas arra, hogy eloszlassa a felhozott igen súlyos aggodalmakat. A t. minister ur hivatkozott arra, hogy e tekintetben szerződés is áll fenn s másrészről Bulgáriát a közlekedési érdek is köti. Bocsánatot kérek, akárhogy magyarázzuk a berlini szerződés 10. pontját, az szoros kötelezettséget Bulgáriára nézve nem involvál. A minister ur előtt nem lehettitok—hónapok óta tudatik — hogy az osztrák államvasuttársaság készül megkötni a szerződést a krajovasofiai vonalrész kiépítésére. Már pedig ha Bulgária eddig vonakodik a csatlakozási vonalhoz beleegyezését adni, ha ez utóbbi vonalrész ki van építve, nem lehet belátni, hogy Bulgáriára nézve miféle érdek áll fenn, hogy azon csatlakozást engedélyezze, melyről ma hallani sem akar. Tisztán áll, hogy ezen törvényjavaslat egy törvénynek kifolyása, de lehetetlen elnyomni azon aggályt, hogy midőn conventiót kötünk, midőn fontos kötelezettséget vállal magára a magyar állam, nem gondoskodtunk arról, hogy a másik fél is kötelezettséget vállaljon. Már pedig figyelmeztetem a t. minister urat, hogy a kötelezettséget a szerb kormány a vasúti conventióban nem fogadta el. Sőt ellenkezőleg a zárjegyzőkönyvben a külügyi kormányzat, egyenesen beleegyezését adta ahhoz, hogy Szerbia a nis-pirot-belovai csatlakozást csak akkor építse ki, ha a bulgáriai conventió létrejön és pedig ettől számítva három év alatt. Azon év, melyre nézve laíitucle adatott a szerb kormánynak, lejárt; a conventió 1880. ápril havában köttetett s miután Bulgáriával conventió nem jött létre, semmiféle határidőhöz nincs kötve Szerbia, hanem csakis azon időtől, midőn majd a conventió létre jön, tartozik a csatlakozási vonalat három év alatt kiépíteni. Tehát indokolt az aggály, eltekintve mindazon nehézségektől, melyek ezen vonal jövedelmezőségét kétségbe vonják. Azok közül, a kik a vasutat annak idején megszavazták, senki sem gondolt arra, hogy ez is május 16- 1SSL 47 csak egy zsákvonal legyen Nisig; mindenki arra gondolt, hogy egy nemzetközi forgalmi vonal legyen Konstantinápolyig és Salonikiig. Azt hiszem, erre nézve kétség fenn nem forog. Én tehát sajnálattal jelentem ki, hogy a mi minden oldalról ez iránt felhozatott, a t. minister ur nyilatkozatai megczáfolni egyáltalán alkalmasok nem voltak. Nem válaszolt azonban a t. minister ur — én legalább nem hallottam, — Szontagh Pál képviselő urnak másik nehézségére, mely igen lényeges és nagyon devalválja azon állítólagos olcsóságot, mely mellett e vonal kiépíttetik. Először is figyelmeztetem a t. házat, hogy az, hogy szemben a tiszai vasút építésével, melynél 1 mértföld 640,000 forintba került, az 510,000 frt olcsó ugyan; de tény. hogy a mai viszonyok köztt nem oly túlságosan olcsó, hogy azt bizonyos enthusiasmussal lehetne elfogadni és az 1—Vh millió károsodást az árfolyamnál hallgatással kellene mellőzni. Bátor vagyok arra utalni, hogy a mint Szontagh Pál képviselő ur említette, a Bontouscsoport — legalább a lapok egybehangzó jelentése szerint— a szerb vasutak kiépítése iránt a Guilloux-ezéggeí szerződést kötött s azoknak kilométerét 130,000 francért építteti. Nálunk 67,000 frt esik egy kilométerre, ugy hogyha ezt francra reducáljuk, a szerb vonalrész kiépítése alig kerül többe kilométerenkint 61—62,000 frtnál, tehát olcsóbb, mint a magyar. De ettől eltekintve, nagyon óhajtottam volna, ha a t. minister ur szives lett volna felvilágosítást adni, s talán szíves lesz a t. pénzügy~ minister ur egy kissé érthetőbb alakban felvilágosítást adni a 84 százalékos árfolyamról, mint azt a pénzügyi bizottság jelentésében találjuk. A t. pénzügyminister ur, midőn az alkudozások a Bontoux-féle csoporttal folytak, már beterjesztette vagy legalább is előkészítette a 6 százalékos rente conversiójára vonatkozó törvényjavaslatot. Méltóztassanak visszaemlékezni e törvényjavaslat indokolására. Ott többször utalás történik arra, hogy épen azért tartotta czélszeríínek és időszerűnek e nagyszabású intézkedés életbeléptetését a t. pénzügyminister ur, mert a pénzbőség folytán sohasem lehet oly alkalmas időpont arra nézve, hogy e nagyszabású operatió végrehajtassák, azaz hogy kilátás van az árfolyam további emelkedésére. Tehát ha már ápril elején, midőn az alkudozások foh'amatban voltak, a t. pénzügyminister ur positive tudhatta azt — legalább emberi számítás szerint — hogy az árfolyamcsökkenésére alig lehet kilátás, de igenis emelkedésére, ha akkor, midőn a szerződést ápril végén megkötötte, a mire Szontagh Pál képviselő ur is utal, midőn az árfolyam 92 százalék volt, 84 százalékkal kötötte ki
