Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-399

399, orsziígos ülés május 16. 1881. 43 munka egy ily cautióval biztosiítassék, akkor a 800,000 fit a magyar államot teljesen biztosítani nem fogja. Nem helyeselhetem továbbá, hogy a t. ház irodájában letéve volt szerződés mellett és annak mellékletei köztt, az egységi árak jegyzéke és a sommás költségek kimutatása nem volt letéve; én legalább kértem azt a pénzügyminister úrtól ép ugy, mint a közlekedési roinister úrtól, ők azonban tanácsosaikkal együtt az okmányhalmaz köztt keresgélve nem találták s így azt a mai napig sem láttam. Én elhiszem, hogy az illető bankárcsoport a legolcsóbb vállalkozó volt s a mint állíttatik, más versenytársainál több millióval olcsóbb, sőt tudom, átalánosságban el van fogadva az a nézet, hogy e vállalat igen olcsó és mondja ugy a pénzügyi, mint a közlekedési bizottságnak jelentése, hogy ennél olcsóbb vasutunk még nem volt, mert 510,000 forintba kerül csak mértföldenkint. Én megengedem, hogy a ki, mint én, ez adatokat megczáfolni nem képes, arra nézve ez elég lehet, hogy elhigyje. De felfogásom szerint a képviselőt nem a hitnek, hanem a meggyőződésnek kell vezérelni, (Helyeslés, baloldalon) midőn szavazatát adja választói nevében egy 28 millióba kerülő kérdésben. Az a körülmény, hogy vasntaink eddig 510 ezer forintnál többe kerültek, mert részint költségesebbekké tették a területi viszonyok, vagy talán túlságos hasznot engedtünk a vállalkozóknak, nem elég ok arra, hogy azért e vasutat a jelenlegi árak mellett olcsónak, helyesebben mondva, az árakat megfelelőknek tartsuk. Csak ha én azt fogom látni as egységes árakból, hogy mennyire van számítva a terület, hogy mennyit ajánlottak meg ebből ingyen, mennyi és mily áron van felszámítva a talpfa, sín stb., akkor leszek képes Ítéletet hozni a tekintetben, hogy a kiszámítás olcsó-e vagy drága. Es ha a sommás költségfelszámításból azt fogom látni, hogy ezen mennyiségeknek az egységes árakból történt kiszámításából keletkező illetőségek kiütik a 28, Illetőleg 20.750,000 frtot, akkor meg lesz az a meggyőződésem, hogy helyes az összeg és én arra egész megnyugvással fogok szavazni. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a múlt évben, midőn az akkori javaslat mellé csatolt indokolásban [elönányoztatott a költség, akkor az, hogy olcsó, nem volt olyau általánosan elterjedve, mint most, pedig akkor az előirányzott költség sokkal kisebb volt, mint jelenleg, mit az igen t. pénzügyminisíer ur indokolt, de nagy részben azzal, hogy akkor még részletes tervek nem voltak és így kevesebbre gondoltatott. És az is kérdés, vájjon az állam által házi kezelésében megtartott 5.900,000 frtnyi munka és szállítás nem fog-e többe kerülni? A t, kormány tanácsosaitól hallottam arra határozott nemmel felelni, azt állítván, hogy ugy van számítva, hogy azt mindenesetre olcsóbban lehet kiadni, illetőleg megszerezni. Én nem tudom, hogy vájjon nem ugy van-e számítva a 20.750,000 frt, a mely a kiszámítási áron engedtetett át a vállalkozóknak és akkor ha hozzászámítjuk a veszteséget, melyet az árfolyam mellett szenvedünk, nem lesz 510,000 frt az ár, hanem ennél sokkal több és igy éppen nem lesz olcsó. Végre van még egy nehézségem a tekintetben, legalább sajnálattal kell ezen körülményt felemlítenem, hogy a magyar állam, mely oly kiterjedt vasgyárakkal bír, ezen vasutakhoz még is kénytelen kölcsönvett; pénzzel a síneket nagyrészt más országokban beszerezni azért, mert elmulasztotta a kellő időben az aczélgyártást berendezni és mert a külföldi szaktekintélyek a vassíneket, a melyek a külföldön rosszak voltak, de a belföldiek minőség tekintetében az aczélsínekkel versenyezhettek, feltétlenül elvetendőknek decretálták. Mindezeknél fogva arra kérem a t. kormányt, méltóztassék nekem felvilágosítást adui a következő kérdésekre: 1. Mi fog történni Bulgáriában a Konstantinápolyféle vezetendő vasút tekintetében? Van-e a kormánynak biztosítéka az iránt, hogy mikor, vagy legalább egyidejűleg fog-e Saloniki felé vezető vonallal a Konstantinápoly felé vezető vasút megnyittatni ? 2. Miután a pénzügyi bizottság jelentésében a következők mondatnak: „Minthogy azonban a kikötött árfolyam megfelel azon tényleges árfolyamnak, mely az alkuldozások ideje alatt létezett ; és minthogy a t. pénzügyministernek a bizottság ülésén tett nyilatkozata szerint, melyet a bizottság a t. házzal közleni szükségesnek tart, — bizonyos árfolyamon túl az állam is osztozkodik a járadékot átvett consortiumnak nyereségében, — minélfogva az árfolyamon beálló vesztesség részben visszatérül; a bizottság annál kevésbbé véli ezen kikötést kifogásolhatónak, mert az épen azon szerződésnek képezi egyik kiegészítő részét, mely épen többi megállapodásaival együtt tett.- lehetővé e vasútnak aránylag oly olcsó kiépítését", azt vagyok bátor kérdezni, mi az a bizonyos árfolyam, a melyben az állam osztozkodni fog? Milyen arányban fog osztozkodni és mennyi lesz az, a rní az államnak visszatérül? 3. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a megcsoukult cautiót kiegészíttetni, hogy az állam teljes biztosítékot nyerjen? Tétetett-e intézkedés az iránt, hogy minden munkaerő és anyag belföldön szereztessék meg? És a mennyiben az aczéisíuekre ez nem volna kivihető, hajlandó-e a megrendelést oly szomszéd állambeli gyárosoknál eszközölni, a kik az ahhoz szükséges nyers 6*