Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-399
44 399- -•rsz&gos ülés májns 16. 1881. vasat Magyarországon szerzik be? Az e kérdésekre nyerendő választól teszem függővé a javaslatra adandó szavazatomat. Helfy Ignácz: A múlt évben a képviselőház csaknem egyhangúlag, legalább kevés kivétellel elfogadta azon törvényt, melylyel a kormány utasítva lett, hogy a budapest-zimonyi vasút iránt törvényjavaslatot terjesszen elő. Magam is egyike voltam azoknak, kik azon törvény megszavazásához hozzájárultak. Természetes tehát, hogy most is hozzájárulok a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslathoz. Én ezt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; elfogadom először is azért, mert nem egyéb, mint végrehajtása annak, a mire a múlt évben magunk adtunk utasítást a kormánynak; másodszor, mert alig ismerek vasutvonalat, mely annyira megfelelne az ország közóhajának és közszükségletének, mint a budapest-zimonyi vasút. Hogy aztán a kellő perczet választotta-e a kormány, hogy vájjon azon nemzetközi tárgyalások, melyek ezen vonallal összefüggésben vannak, akként lettek-e vezetve, mint kellett és talán lehetett volna, az más kérdés, ahhoz szó férhet. De magához a törvényjavaslathoz, hogy elfogadjuk-e a törvényjavaslatot, hogy a vonalat kiépíttessük, ehhez részemről semmi szó nem fér. Azt méltóztatott mondani, hogy nincs arányban az áldozat, melyet hoznunk kell, a várható jövedelemmel. Hát az bizonyos, hogy ha mi a vasút jövedelmezőségét tisztán csak készpénzben akarjuk számítani, kétséget nem szenved, a mint azt a pénzügyi bizottságban meg is érintettem, hogy azt a vasutat olcsónak nem lehet mondani, mert alig fog többet jövedelmezni l 1 /*, legfeljebb 2%-nál, tehát 3, usque 4%-ot az állam lesz kénytelen pótolni. Igen, de vasútnak jövedelmezőségét tisztán készpénz alapján számítani nem szabad; mert annak jövedelmezősége igen sokféle alakban nyilvánul; először, a mi tulajdonképen főczélja, az ipar és kereskedelem jfemelése által, a mikor ily nagy vonalon megy végig; másodszor nyilvánul a jövedelmezőség a földbirtok árának természetes emelkedése és más hasonló tényezők által, melyeket ily nagy vonalnál mellőzni nem lehet. Hanem igenis, van néhány aggodalmam a törvényjavaslatra nézve, melynek a bizottság keblében is adtam kifejezést és azokat röviden fogom ismételni, csak azért, hogy alkalmat nyújtsak a t. minister urnak, hogy azokat, miket a pénzügyi bizottságban elmondott, itt nyilvánosan a. ház kebelében ismételni méltóztassék ; annyival Inkább, minthogy azok a törvényjavaslat szövegében érintve minősének, sőt a ministeri indokolásban sem és csak utólagosan lettek felvéve a pénzügyi bizottság jelentésébe. És itt mindjárt első pontnak jelentkezik, a mit Szontagh t. képviselőtársam érintett , a pénzügyi műveletek kérdése. Nem lehet tagadni, hogy tetemesen drágítja ezt a vasutat az a körülmény, hogy 84 árfolyam mellett kötötte meg a minister a szerződést az illető coDSortiummal, akkor, midőn ma már 10%-kal magasabban áll és a mire nézve csakugyan igaza van Szontagh képviselő urnak, hogy azt előre lehetett látni , miután akkor a péuzügyminister már tisztában volt magával a rentekölcsön kibocsátásai feltételeivel. A pénzügyi bizottságban ez a kérdés megvitattatván, a minister kijelentette, hogy a szerződés akként van megkötve, hogy a mint bizonyos árfolyamon túl fog menni, abban egyenlő részben osztozik a consortium az állammal. Minthogy ez nem foglaltatik a törvényjavaslatban s csupán a bizottság kebelében jelentetett ki: szükségesnek tartom, hogy ez a maga formája szerint illetékesen a minister által constatáltassék. A mi azon ellenvetést illeti, melyet Szontagh képviselő ur felemlített, mintegy kérdezve a ministert, gondoskodva van-e arról, hogy a szükséges anyag és munkaerő hazai legyen, erre nézve bocsánatot kérek a képviselő úrtól, ki kell jelentenem, hogy talán megfeledkezett róla, hogy ez a szerződésben világosan ki van mondva. Olvashatta a szerződést a pénzügyi bizottságban, mely szerint ez még az alvállalkozókra nézve is kötelezőíeg van kimondva. Ez tehát az egyik pont, mire nézve szükségesnek tartanám, hogy a pénzügyminister ur itt a házban nyilatkozzék. Van még másik két pont, mely némi aggodalmat költ bennem. Ugyanis a multak tapasztalatai alapján méltóztatnak tudni, hogy, — a mint tudja ezt a most elnöki székünkön ülő igen tisztelt férfiú, hogy neki, midőn a közlekedési tárczát átvette, éveken át alig volt más teendője, minthogy kiegyenlítse azon utóköveteléseket, mikkel a régibb vasutak vállalkozói utóbb elő állottak. Ily esetek ismétlésének akarnám én elejét venni minden erélyes és kitelhető módon. A törvényjavaslatban ugyan nincsen felemlítve, de a szerződésnek egyik pontját képezi az, hogy a vállalkozóknak fetmtartatik, hogy ha bizonyos pontokon több munkát teljesítenek, mint a mennyi most előirányozva van, nekik ezen munkatöbblet megtéríttetik. Hát ez képezi a múlt években előfordult utókövetélések történetét. A vállalkozók mindig fenntartanak maguknak bizonyos pontokat, hogy azokba belekapaszkodhassanak s milliókat követelhessenek, előre tudván, hogy ha kérnek 8—10 milliót s utóbb beérik nagy generozusan 1—2 millióval, ezt meg is kapják. Ez az egyik pont, mire nézve
