Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-399

42 U99. «rsKáscos tílés május 36, 1881. minden tekintetben a kívánalmaknak; s itt hivatkozhatom egyszerűen azon tényre, hogy ez egyike legolcsóbb valutáinknak, melyeket eddig építettünk, a mennyiben mértföldenként alig kerül egy fél milliónál többe. Nem is ez ellen, hanem a fiuaneirozás némi része ellen lehetne talán ellenvetés és nehogy a vitát talán hosszabbá tegyem, előre is bátorkodom, a t. ház figyelmét erre felhívni. E pont, mely magában a bizottságban is hosszabb vita tárgyát képezte eleinte, vonatkozik azon összegekre, a melyekért a eonsortium átvállalta a financirozást. Árról van t. i. szó, hogy az első 12 millió 500 ezer forint a consortiumtól 847" árfolyam mellett vétessék át. Méltóztatnak tudni, hogy azóta ezen papírok emelkedtek, ugy hogy közel feküdt azon aggodalom, hogy a eonsortium rendkívül nagy nyereségre tesz szert. Ezzel szemben azonban arra hivom fel a t. ház figyelmét, hogy a eonsortium nyeresége ezen 84% árfolyam mellett nem végtelen, a mennyiben ép ugy, mint a 47" aranyjáradék conversiónál, ezen papírnál is kivan kötve, hogy bizonyos összegen túl, a nyereség bizonyos része nem marad egyedül a cunsortiuraé, hanem abban az állam is particípál, még pedig ugy, hogy minden további nyereség az árfolyamon, a eonsortium és az állam köztt felosztatik. Erre a körülményre vagyok bátor különösen a t. ház figyelmét felhívni és a törvényjavaslatot általánosságban elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés jobbfelb'l.) Irányi Dániel: T. ház! Á budapest-zimonyi vasút kiépítésére vonatkozó első előterjesztés alkalmával részletesen volt szerencsém előadni azon okokat, a melyeknél fogva én azon előterjesztéshez nem járulhattam. Különösen kiemeltem, hogy midőn évi 30, vagy talán több milliónyi deficit nyomja államháztartásunkat és midőn az alföldnek az árvíztől való megmentése végett újabb, még pedig tetemes kiadásokat vagyunk kénytelenek tenni, akkor aligha megengedhető, aligha megegyeztethető a takarékossággal, az óvatossággal az, hogy oly vállalatokba fektessünk tetemes összegekei, a melyeknek jövedelmezősége nemcsak hogy kétes, hanem egyátalában, legalább hosszú ideig, nem is remélhető. Már pedig, hogy ezen vasút különösen addig, mig a csatlakozás Konstantinápoly lyal egyfelől, másfelől pedig Szerbiával helyreállítva nem lesz, jövedelmezni nem fog, azt, ugy hiszem, hosszasan bizonyítani nem szükséges. Azon ellenvetésre, hogy ezen vasút kiépítésére a berlini szerződés által vagyunk felhatalmazva, akkor is azt jegyeztem meg, valamint megjegyzem most, hogy ezen pontnak a berlini szerződésbe való felvétele a mi kormányunk sürgetésére történt és hogy ezen vasútnak létesítése mindaddig el lett volna halasztható, mig a közelebbről érdekelt államok annak kiépítését nem sürgetik, akár Törökország, akár Bulgária, akár pedig Szerbia. Már pedig, hogy sem a porta, sem a bulgáriai kormány nem sürgette, nem sürgeti ma sem, hanem ellenkezőleg a mi kormányunk van rajta, hogy az említett államok a csatlakozás iránt tisztába jöjjenek, valamint, hogy a mi kormányunk nógatta Szerbiát arra, hogy a maga területén a vasút építésébe beleegyezzék, ezt, ugy hiszem, mindnyájan tudjuk. En ennélfogva, valamint akkor, ugy most is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Fleh/eslés a szélső baloldalon.) Szontagh Pál (gömöri): T. ház! Habár a jelen törvényjavaslatot, mely folyománya a szerb fejedelemséggel a múlt évben kötött vasúti egyezménynek és a múlt évi XLII. törvénynek, elvben megtámadni, nézetem szerint nem lehet és habár átalánosságban azt, hogy egy budapestzimonyi vasútvonal államköltségen építtetni és állami kezelésben megtartani szándékoltatik, a magam részéről is helyeslem, mindamellett, tekintettel a módozat némely pontjára, azt megszavazni reám nézve mégis nehéz. Első nehézségem az, a mit az előttem szólott t. képviselőtársam is felemlített, hogy t. i. a vasút továbbfolytatása, különösen a szerb-bolgár határig s onnan Konstantinápoly felé, nincs biztosítva; és ezen kivül magam sem hiszem, hogy a vasút magát kifizesse és valószínű, hogy a tőke kamatjaihoz kénytelen lesz deficites államháztartásunk évenként körülbelül egy millióval hozzájárulni. A másik nehézségem az, hogy a vállalkozó consortiumnak az 57°-os papír-járadékból 12 milliónyi összeg 847o árfolyammal adatott át, midőn ma az árfolyam 9í, tehát 10 forinttal több és igy ezen 12 millió már ma is 1.200,000 forinttal nagyobb nyereséget enged és ugyanannyi veszteséget hárít a magyar államra. Elhiszem, hogy a pénzügyminister urerre azt mondja, hogy az alkudozáskor ez volt az ár, de a pénzügyminister urnak akkor az aranyjáradék conversiójának sikere iránt már magával tisztában kellett lennie és abból előreláthatta, hogy ez átalában minden más magyar államkötvény árfolyamát fel fogja emelni; de positíve tudhatta már a szerződés aláírásakor ápril végével, hogy akkor a cursus 92 forintot tett. Ha tehát mégis engedte 847o árfolyam mellett, a nélkül, hogy az eddigi gyakorlat szerint az államnak bizonyos részt kikötött volna, akkor nem mondhatom azt, hogy ugy járt el, mint egy előre látó és az állam érdekeit megóvni tudó minister járt volna el. Azután azt sem szeretném elfogadni ezzel kapcsolatban, hogy a 2 milliónyi cautió ez által tényleg 800,000 frtra reducáltatik. Ha szükség volt arra, hogy egy 20 millió 250,000 forintos