Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-411
411. országos ölés május 31. 1881. ^93 moly természetű dolog, hogy ennek jelzése felett senkinek mosolyogni nem lehet, nem lehet, ha szereti e földet, a mely szülte és hivatva van őt egyszer eltakarni; a ki e kérdésből gúnyt üz, az gúnyt üz saját magából és nemzetiségéből. És fájdalom, mi örökösen úgy cselekszünk, a mint nem volna szabad, mert mi kevesen vagyunk és bármely párthoz tartozzunk, az ilyen kérdésekben elfogulatlanul kell egymás baját orvosolni: ez hitem, meggyőződésem. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a minister ur válaszát tudomásul nem veszem; és ha a ház többsége tudomásul fogná venni, meg vagyok győződve, hogy a házon kivtil levő nagy többség, a nemzet nem fog ezzel egyetérteni s nekem ad igazat! (Helyeslés szélső balfelöl.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister urnak válaszát tudomásul venni? És kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások : Kisebbség!) Most kérem azokat, a kik nem veszik tudomásul, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul vette. Következik Helfy képviselő ur interpellátiója. Helfy Ignácz : T. ház! A pénzügyminister és kereskedelmi minister urakhoz bátor vagyok egy interpellátiót intézni, melyet minden további indokolás nélkül bátor leszek felolvasói (Olvassa): „Interpellátió a t. pénzügyi és kereskedelmi minister urakhoz. Az 1881. évi IV. t.-ez. 6. §. azon lényeges kedvezményt nyújtja a hazai liqueurgyártásiparnak, hogy „a pénzügyminister engedélye és az általa előzetesen megállapított ellenőrzés mellett, a liqueurgyártásra szükségelt czukor adómentesen felhasználható." Ezzel szemben a pénzügyminister e törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítása 58. §. szerint, a törvényadta kedvezményben csakis bejegyzett czégü liqueurgyárosok részesülnek. Miután a törvény idézett szavaiból világosan kiderül, hogy a törvényhozás nem csupán egyes gyárosoknak óhajtott kedvezni, hanem hogy mindazon czukrot akarta adómentesíteni, mely az illető hazai iparosok által liqueurgyártásra fordittatik. S miután a pénzügyministeri utasítás erre vonatkozó része számos hazai iparosokat, de különösen a vidéki ezukrászokat érzékenyen sújtja. Kérdem a t. minister urakat, hajlandók-e intézkedni, hogy az illető iparosok a törvény által számukra biztosított kedvezményt háborítlanu.1 élvezhessék?" Ezen interpellátióhoz csak annyit vagyok KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIX. KÖTET bátor hozzá tenni, hogy e tekintetben több kereskedelmi kamara, nevezetesen a kassai már folyamodott a pénzügyministeriumhoz; a pénzügyministerium — nem tudom, minek az alapján — kijelentette, hogy az ő felfogása szerint, a törvény nem a liqueurgyártást akarta ezen adó alól felmenteni, hanem csakis a liqueurgyárosokat. | Hát kétségtelen előttem, hogy ez a felfogás téves.- Ha itt volna a pénzügyminister ur, emlékeztetném reá, hogy a pénzügyi bizottságban épen midőn e szakaszt megállapítottuk, a kérdés fel lett vetve és világosan akként magyaráztatik általunk is, a mint azt az összes iparosok értelmezik. De mindenesetre, ha a t. minister urnak kételye van ez iránt, nincs joga neki rendeleti utón törvényt magyarázni. Ha nincs jól stilizálva a törvény, akkor kérje fel a törvényhozást, hogy magyarázat végett novella utján segítsen azon; de a törvény világos szavai nem hagynak fenn ez iránt kételyt. Minthogy másfelől a kincstárnak ezen adórész bizonyára nem jövedelmez annyit, a mennyire ezen terhek által az illető iparosok károsittatnak, azt hiszem, hogy a vacátió alatt is a t. minister urak intézkedhetnek, hogy ezen, szerintem visszaélés megszüntettessék és a törvény által nyújtott kedvezmény terjesztessék ki valamennyi, a liqueurgyártással foglalkozó iparosokra. (Helyeslés a szélső baloldalon) A második interpellátió, a melyet egyedül csak a pénzügyminister úrhoz vagyok kénytelen intézni, (Halljuk!) már nem olyan békés természetű, mint volt az első, sőt egyenesen kimondom, (Halljuk!) hogy felháborító, vérlázító egy tárgy. (Halljuk!) A hazánkban fennálló szabályok és gyakorlat szerint — nem is szólok a többi alkotmányos országokban dívó gyakorlatról — de a saját hazánkban fennálló szabályok szerint is, állami tisztviselő áthelyezése csak két esetben történik : vagy akkor, ha maga kívánja, vagy pedig, ha olyasmit követett el, a miért büntetést érdemel és a büntetésnek egyik neme az áthelyezés. De ilyen esetekben meg a nálunk fennálló szabályok szerint is, mielőtt ilyen büntetés kiszabatnék, fegyelmi vizsgálat rendeltetik el és csak ennek megejtése után helyeztetik át az illető más helyre. Továbbá a fennálló szokás szerint az áthelyezés történik oly módon, hogy megüresedvén valahol egy hely, ez a hely kiiratik, pályázat nyittatik, azután a ministerium kebelében felszólittatik azon szakmabeli minden hivatalnok, hogy van-e valaki, a ki oda át akar helyeztetni, igen vagy nem ? Ha pályázat utján nem jelentkezik senki és az érdeklett szakban sincs senki, a ki oda akar menni, akkor a minister felszólítja az illető osztályfőnököt, hogy hivatalnokai közül jelölje ki azt, a kinek távozását ő legkevésbé sajnálja, a kit tehát áthelyezni lehet. 25