Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-411

194 411. országos ülés májas 31 1881. Történt azonban tegnap és tegnapelőtt a következő eset. {Halljuk!) Két jeles hivatalnok, — nem dieséretképen mondom, hogy jelesek, nem én állítom azt, hanem állítja a hivatalos okmány, a mely előttem fekszik — két derék hivatalnok tehát, a kinek semmi más bűne nincs, mint hogy saját vallomásuk szerint a függetlenségi párthoz tartoznak, {Felkiáltások a szélső baloldalon : Éljenek !) nem korteskedtek a függetlenségi párt mellett, de nem csináltak belőle titkot, hogy ezen párt jelöltjére fognak szavazni s a főváros második kerületében laknak. Az illetők néhány nappal ezelőtt meg lettek idézve főnökük által s bizalmasan figyelmeztetve lettek, hogy ha továbbra is megmaradnak a függetlenségi párton, át lesznek helyezve, vagy pedig véglegesen elbocsáttatnak hivatalukból. Az illető hivatalnokok, a kiknek, ugy látszik, más fogalmuk van a meggyőződés és lelkiismeret szabadságáról, kijelentették, hogy kötelességüket teljesíteni fogják ezután is, mint teljesítették eddigelé, de lelkiismeretükre pressiót gyakorolni nem engednek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szerintem ez helyes eljárás és dicséretet érdemel. Jaj lenne a hazának, ha az ilyen pressióért eladnák legszentebb jogukat, azt, hogy a haza ügyeire befolyást gyakoroljanak. A mit az osztályfőnök mondott, az nem sokára be is következett. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister, ugyanis 1881. évi május 29-én kelt rendeletével tudatja Boday János pénzügymiuisteri számtiszt úrral, hogy a mai napon őt kinevezte más helyre, a ministerium kebeléből átteszi a szegedi pénzügyigazgatósághoz ugyanilyen minőségben, hozzátévén a t. minister ur nagy generozitással : „mihez képest utasítom önt, hogy itteni szolgálata alól leendő felmentetése után új állomására azonnal induljon el." Az ilyen felmentés a ministeri rendelet kelte után rendesen két-három hónappal későbben szokott megtörténni. Csak ekkor történik meg a valódi áthelyezés. Itt az illető megkapta a rendeletet f. hó 29-én s tegnap már kezében v olt a dekrétum, mely szerint az itteni szolgálat a^ól felmentetik és áthelyeztetik Szegedre s melyben meg van hagyva, hogy oda rögtön elutazzék. Körülbelül épen ilyen a másik eset is, melyre nézve azonban a bizonylatok nincsenek kezeim köztt. Miután azonban az egyik hivatalnokot megneveztem, a másikat is meg kell említenem. (Halljuk!) Ez Prauda számtiszt ur. Megjegyzem még az ügy ismertetésére, hogy mind a két derék hivatalnok az elbocsátó levélben osztályfőnöke által meglett dicsérve. A kezemben levő felmentő levél igy szól: „Midőn uraságodat itteni szolgálatától ezennel felmenteném és új rendeltetési helyére utasítanám, Önnek egyúttal itteni alkalmaztatása ideje alatt tanúsított buzgó és sikeres munkálkodásáért teljes megelégedésemet nyilvánítom." T. ház! Mind a két hivatalnok családos ember s az egyik, — épen az, a kiről most szóltam — oly családi esemény előtt van, hogy neje semmiképen nem lehetne azon helyzetben, hogy most bárhová átköltözzék. Uraim! Én sokat tapasztaltam az életben, tapasztaltam sokat a külföldön, tapasztaltam itt is. Átéltem itthon a hírneves Lónyay-féle választásokat, a mi körülbelül maximuma annak, a mit Magyarországban láttam, de ilyen eljárást, ilyen fegyverek alkalmazását azért, hogy a kormány biztosítsa magának a hatalomban maradhatást, még nem láttam sem a külföldön, sem Napóleon alatt, sem Magyarországon semmiféle ministerium alatt. Egy esetet idézhetek a múltból, a legelső ministerium idejéből; épen ma hallottam és kezeskedhetem róla,mert oly forrásból hallottam, a melynek megbízhatóságában senki sem fog kételkedhetni. Midőn boldogult br. Eötvös József az első budai kerületben, mint képviselőjelölt szerepelt az 1869-ki választások alkalmával szemben állt vele egy pártunkbeli jelölt. Volt akkor az ő miuisteriumában egy hivatalnok, a kiről tudva volt, nem titkolta, hogy ő a 48-as párttal rokonszenvezvén, erre fog szavazni. Ezt meghallotta főnöke s magához hivatta őt, kérvén, hogy álljon el ezen szándékától, mert attól tart, hogy ez neki ártani fog carriérejében. Oly atyailag, buzdítólag szólt a fiatal emberhez, hogy ez végre megígérte, hogy ha nem is fog a ministerre szavazni, de tartózkodni fog a szavazástól. Megtudta ezt valahogyan b. Eötvös József. Magához hivatta első sorban azt a főnököt, kegyetlenül megrótta azért, hogy ő az ő hivatalnokainak nem a hivatali tevékenységére, hanem lelkiismeretükre gyakorol pressiót. Ezzel be nem érve, magához hivatta azt a fiatal hivatalnokot és kérte, hogy őrizze meg a maga lelkiismereti, meggyőződési szabadságát, szavazzon oda, a hová akar. Sőt a fiatal ember szabadkozván, hogy ő már Ígérettel lekötötte szavát, azt mondta Eötvös: én felmentem önt Ígérete alól, sőt kérem, tegye meg értem, szavazzon oda, a hova tetszik. így jár el az olyan ember, akinek fogalma van a lelkiismeretességről és a meggyőződés szabadságáról. S azt, a mit előbb felhoztam, teszi azon kormány, a melynek elnöke rövid idővel ezelőtt, Irányi t. barátommal szemben egy hozzá intézett interpellátió folytán hangsúlylyal jelentette ki, hogy ez a kormány semmiféle hivatalnokra nyomást nem gyakorolt, gyakorolni nem is fog s nem fogja tűrni a korteskedést, kiki-