Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-396

ia 396. országos ülés május 12. 1SS1. 26,002, 1879-ben 28,128 ügydarab. A semmítőszékhez érkezett 1870-ben 14,137, 1877-ben 28,104, 1879-ben 27,845 ügydarab. S ezen nagymérvű szaporodás, mely szerint 9 év alatt úgyszólván megkétszeresedett a íelső bíróságok ügyforgalma, nem azért történt, mintha a polgári perek száma aránylag emelkedett volna, ellenkezőleg a statistikai adatok azt mutatják, hogy a rendes perek száma nem szaporodott, a sommás pereké pedig ugyanezen időtartamban jelentékenyen alább szállott. Mert mig a sommás perek száma 1872-ben 556,916-t tett, addig 1875-ben 478,353-ra, 1876-ban 479,536-ra, 1877-ben 485,725-re szállott le. Pedig épen a sommás perekben — azt is felolvashatnám részletesen — daczára a perek kevesbedésének — a perbeli semmiségi panaszok száma is fokozatosan növekedett. Ez azt mutatja, hogy a baj ehronikus, hogy a jogorvoslati rendszer a betegség fészke és hogy ezen csak ideiglenesen segíthetni oly intézkedések által, minőt az országgyűlés mindkét háza megszavazott akkor, midőn a kir. tábla pótbiráinak számát 12-vel emelte. Mellékesen megjegyzem, hogy akkor már, midőn azon törvényjavaslat megszavaztatott, a jogügyi bizottság kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy ezt ideiglenes segítségnek tekinti, csakis addig, mig a törvénykezési rendtartás tervbe vett javításával emmítőszék és a legfőbb Ítélőszék egyesittetik és a jogorvoslati rendszer, melytől maradandólag javulást várhatni e téren, átalakittatik. Még csak két körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a most tárgyalás alatt levő novellával szerves összefüggésben van a végrehajtási törvényjavaslat, azon végrehajtási törvényjavaslat, melynek előnyei, mondhatom, átalánosan lőnek elismerve és mely épen szintén az előterjesztési rendszer meghonosítása által hivatva van arra, hogy míg egyfelől biztos végrehajtási rendet állapít meg, addig másfelől a felebbviteli bíróságok munkahalmazán is segít. E két törvényjavaslat sorsa, tekintettel arra, hogy az országgyűlés végnapjaiban vagyunk, egymással szorosan összefügg. Mert a végrehajtási törvényjavaslat, úgy a miut elfogadva van, azon felebbviteli rendszer mellett, mely most fennáll, életbe nem léptethető s a törvényjavaslat átalakítására elegendő idő nincs. E mellett ajánlja a javaslat elfogadását még azon körülmény is, hogy azzal egy, nézetem szerint nem kicsinylendő vívmány éretik el az által, hogy a polgárosított határőrvidéken ugyanazon perjog lesz életbe léptethető, mely nálunk javítva életbe lép. Pedig tudjuk, hogy ott a múlt századból származó és számtalan udvari rendelettel pótolgatott és mostani törvénykezési rendtartásunknál sókkal roszabb eljárás van életben. Mindezek figyelembe vételével az igazságügyi bizottság nevében ajánlom a t. háznak, méltóztassék a főrendiház ezen üzenetének el nem fogadásával fenntartani azon törvényjavaslatot, melyet átalános beható és rendszeres tárgyalás után a t. ház, mondhatni pártkülömbség nélkül tett magáévá. Teszem ezen indítványomat azon erős meggyőződésben, hogy ez által perjogunkon, habár ideiglenesen is, de igen lényegesen fogunk segíteni; segíteni fogunk anélkül, hogy a gyökeres reform életbeléptetése elé akadályokat gördítenénk, sőt ellenkezőleg, épen az időközi javítás gondjaitól menekülve, inkább lehetővé fogjuk tenni azt, hogy a gyökeres reform megfontolással létesíttessék. Ajánlom a bizottság véleményének elfogadását. (Élénk helyeslés.) Vidliczkay József: T. ház! Megjegyzéseket kívánok tenni egyrészől a bizottsági előadó urnak előadására, másrészről az igazságügyi bizottság jelentésére és indítványára. Mindenekelőtt figyelmeztetem az előadó urat, hogy közelebbi előadásában van némi túlzás. O ugyanis azt állította, hogy oly esetleges hiba, mely szerint a bíró pl. az ítéletet végzésnek nevezi vagy megfordítva, oly késedelmet okozhat a törvénykezés terén — s ezt a semmitőszék rovására irja fel — mikép megtörténhetik, hogy ezen incidentalis hiba csak hónapok vagy ép egy év múlva igazittatik ki s azt mondta jelesül, hogy egy ily esetleges hiba a felebbviteli bíró által nem is orvosoltathatik Bocsánatot kérek, a dolog nem így áll. En hivatkozom igenis az életre, hivatkozom a bírói gyakorlatra, hogy egy ily csekély incidens, ha pl. az első biró az ítéletet végzésnek nevezi, vagy megfordítva, a királyi tábla által mindig kiigazittatott ezen agy szóval, hogy „helyesebben". Igenis insistálok annak, hogy ez a bírói gyakorlat és insistálok annak, hogy ebből jogos semmiségi panaszok nem merülhetnek fel, mert ezt kiigazíthatja brevi manu a felebbviteli bíróság. Semmiségi panaszok adhatók be az eljárás ellen, de nem az ily tollhibák ellen. Más a tollhiba és más az eljárás. Ez tehát túlzás a t. előadó ur előadásában. Megjegyzést kell még tennem az ö logikájára. Semmikép sem kívánom kétségbe vonni, hogy a fennálló jogorvoslati rendszer helytelen. Elismerem, hogy azon változtatni kell, hanem, hogy e tételből azután miként következhetik az, hogy mi a civilisált Európának és a tudomány ellenére a semmiségi panaszt a perrendtartásból simpliciter kiküszöböljük és a priori eltöröljük a semmítőszéket, ezt én nem értem,