Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-396

396. országos ülé mert a jogorvoslati rendszer igenis megváltoztatható helyesen, a semmiségi panasznak, mint perorvoslatnak megtartása mellett is, csak másként kell azt szabályozni és más tért és más kört kell adni a semmitőezéknek, t. i. bővíteni annak mostani körét. Itt tehát a t. előadó ur okoskodásában hiányzik a következtetés helysége, midőn abból, hogy szükséges a jogorvoslati rendszermegváltoztatása, egyszerűen és egyszerre azt következteti, hogy tehát fogadjunk el egy oly perrendtartást, mely kiküszöböli a semmiségi panaszt és töröljük el a semmítőszéket. Ebben nincs logika, nincs helyes nexus. De nem egyezik ez a tudomány haladásával és nem egyezik a művelt államok perrendtartásával, melyek nem igen fogják követni a t. előadó ur példáját abban, hogy perrendtartásukból kiküszöböljék a semmiségi panaszt és a semmítőszéket. Nagyon tudom, hogy ö hivatkozik egy bizonyos nagy tekintélyre, mely — megengedem — figyelmet érdemel és ez a német birodalmi perrendtartás tekintélye, mely ismeri a semmiségi panaszt, de nem ismer birodalmi semmítőszéket. Erre nézve bátor vagyok állítani és arról meggyőződhetik mindenki, a ki e dologról gondolkozik, hogy a német birodalmi perrendtartás példája, a mi viszonyaink köztt semmit sem nyom. A német birodalomban egységes birodalmi semmítőszék már a priori lehetetlen, a német birodalom jelen helyzetében. Miért? Azért, mert a német birodalomban a külömböző codexek mellett, milyenek a porosz, a badeni, würtembergi és szászországi, hiányzik az anyagi jog egysége; a hol pedig épen az anyagi jog egysége hiányzik, ott semmítőszéket, melynek épen az a hivatása, hogy az anyagi jog egységét fenntartsa, képzelni nem lehet. Németország példája tehát, ismétlem, e tekintetben semmit sem nyom. Hivatkozott t. barátom bizonyos számokra. Statistikai adatokra való hivatkozás sok esetben igen helyes, hanem itt is áll az, hogy a dolognak két oldala van; én is hivatkozhatnám statistikai adatokra, a mint hivatkoztam is az 55. §. tárgyalásánál; hivatkozhatnám azon számokra, illetőleg statistikai adatokra, melyek szerint a mi törvénykezésünk ma ott áll, hogy három semmiségi panaszból egj jogosult s csak kettő jogosulatlan — átalában véve a semmiségi panaszok számát. Már t. ház, ily körülmények köztt megvallom, hogy sem törvényhozási bölcseséget, sem helyes logicát nem látok abban, hogy miután a mi viszonyaink olyanok, hogy három semmiségi panaszból egy jogosult, hogy mi ebből azt következtessük, hogy tehát törüljük el a semnríségi panaszt, mint perorvoslatot és a semmítőszéket; mert ha ily szomorúan áll igazságszolgáltatásunk, ezen számok mellett inkább azon kell gondolkoznunk, hogy azt fenntartsuk. és május 12. 1881. 13 Ezeket kívántam megjegyezni az előadó ur előadására. És most legyen szabad némi megjegyzéseket tennem az igazságügyi bizottság jelentésére. (Halljuk!) Azt mondja a jelentés, hogy a semmítőszék az Írásbeli perrendtartás keretébe nem illeszthető; ez azonban csak mondva van, de bővebben nem is indokoltatik, nézetem szerint pedig épen nem áll. Mi a hivatása a semmítőszéknek ? A semmítőszék hivatása kettős. Először érvényt szerezni a törvénynek ott, a hol a formaságok megsértettek, másrészről fenntartani az anyagi törvény egységét, a hol az megsértetett. Már pedig formaságok vannak az írásbeli eljárásnál is, tehát van tér, mely nyílik a semmítőszék előtt az írásbeli perí^end mellett is. Hogy a törvény alkalmazása kérdésében miért ne ítélhetne a semmítőszék írásbeli eljárás mellett, azt én nem értem, ha adunk neki tért, ott is fog ítélhetni. De van a törvénykezési eljárásnak egy ága, hol különösen a hosszabb ideig tartó írásbeliség mellett kitűnően hasznos a semmítőszék működése, ez a birói illetékesség kérdésének eldöntése, mert ott eminenter sokkal jobb a semmítőszék, ha az illetékességi kérdések egyenesen hozzá mennek, hol ő másod fokon végleg itéí, mint ha a birói illetőség kérdése még a harmad bírósághoz is felmegy. Az tehát nem áll, hogy a semmítőszék intézménye nem illeszthető bele az Írásbeli perrendbe. Azt mondja a jelentés, hogy a perbeli alaki jogorvoslatoknak az anyagi sérelmek orvoslásától való merev elkülönzése teljesen elhibázott kísérletnek bizonyult be. A jogügyi bizottságnak e felfogását én aláírom, hanem ebből az még nem következik, a mit a jogügyi bizottság és a t. bizottsági előadó ur ebből következtet, hogy t. i. miután ez a merev elkülönítés helytelennek bizonyult, tehát küszöböljük ki a perrendtartásból a semmiségi panaszt és töröljük el a semmítőszéket, hanem következik csak az, hogy hagyjunk fel a merev elkülönítéssel és adjunk a semmítőszéknek tért az anyagi törvény megsértése esetében is. Ez következik belőle, de nem az, mit a bizottsági előadó ur abból következtet. De van a bizottsági jelentésben egy ok, melyet én absolute nem értek s melynek nézetem szerint nincs értelme következő, fel fogom olvasni szórói-szóra: „nem szabad fenntartanunk azon bénítólag ható jogorvoslati rendszert, mely a perbeli alaki sérelmek felülvizsgálatát egy csupán erre szorítkozó tekintélyes legfelsőbb biróság ügyköréhez utalva, azt eredményezi, hogy az eldöntés kettős munkával, kettős költséggel és a periratok ide s tova ván-